2014. május 19., hétfő

Egy őz

A hétvégén meglátogatom gyurgyalagos helyemet. Szinte biztos voltam benne, hogy kedvenc löszvölgyem már hangos a madarak hangjától. A naptár szerint már így kell lennie. Gyurgyalagjaimat meg is találtam a megszokott helyen, így gondoltam nem lesz gond a fotózással sem. Hát nem így lett. A madarak egyáltalán nem voltak közreműködőek. Ilyenkor már a partfalnál kellene nyüzsögniük, lyukfúrással, kergetőzéssel, udvarlással kellene foglalkozniuk. Ez helyett csak csendben ültek a fák, bokrok tetején, csak néha tettek egy-egy kört, majd ismét vissza a pihenőhelyre. Minden bizonnyal a jelenség oka az elmúlt napok hűvös, szeles, csapadékos időjárásában kereshető. A gyurgyalagok táplálékát kitevő repülő rovarok gyakorlatilag egyáltalán nem mozogtak ebben az időben, ezért a madarak sem tudtak megfelelően táplálkozni. Így jobban tették, ha spórolnak az energiával, amíg melegebbre fordul az időjárás. Szóval pár órát megint eltöltöttem a lessátorban, méla leskelődéssel. Az egyetlen izgalmat egy őz okozta csupán. Mivel én a partfal tetején ültem, a völgy lejjebb eső részeit egész jól beláttam. Ezért vettem csak észre, a löszfal alatt, a bodzabokrok közül előtűnő sutát. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/1506
A jó néhány méter szintkülönbség miatt nem vett észre, nyugodtan sétált ki a takarásból. A jó képhez messze volt, és a perspektíva sem volt tökéletes, de persze fotó nélkül nem engedhettem el.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1507

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése