2015. március 31., kedd

Lépésről lépésre

Az elmúlt napok viharos szelei felborították szép reményű tutajomat. Még szerencse, hogy a partra, és nem a tó közepére sodródott. Kénytelen voltam hát gyorsan helyre állítani a rendet, és a tutajt, illetve a megtépázott sátrat visszaraktam a helyére. És ha már így alakult a helyzet, az előző alkalommal tapasztalt merülési problémát is megoldottam némi igazítással. Úgy tűnik, így már nem fog meglepni a víz. De hát minden élesben dől el, ezért aztán néhány órás fotózásra szántam el magam. A szép fényeket ugyan lekéstem, és az időjárás sem volt túl kedvező, de az új les varázsa még erősebb. Vagy egy órája ringatóztam már a vízen, és próbálgattam a tutaj merülését, szerencsére úgy tűnik bárhogy fészkelődök, stabil marad. Amikor jobbról valami mozgást láttam. A friss, zöld növényzet között két réce úszott be a látótérbe. ÓÓÓÓ! Az első madár feje csak úgy világított a növényzet közül. Üstökösréce volt, méghozzá egy gácsér. Mögötte pedig a tojó úszott. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/2180
Néhány éve találkoztam ezzel a fajjal a tavaknál, és azóta néztem őket sóvárogva minden tavasszal a gátról távcsövezve, ahogy az elérhetetlennek tűnő távolságban úszkáltak. Most meg itt vannak előttem. Az üstökös pár szép lassan úszkált. Időnként a víz alól téptek a friss hínárból. Amennyire szerettem volna, annyira nem jöttek közel, sőt, amint nyíltabb részre értek, a gácsér egyből visszafordította a tojót. De az ember ne legyen telhetetlen.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2181
Talán negyed órát voltak előttem. A fotók közel sem lettek tökéletesek, de számomra így is nagyon sokat jelentenek. És azt hiszem egy lépéssel megint előrébb kerültem

2015. március 30., hétfő

A hónap képe

Mi tagadás, márciusban elkapott  tavaszi "virágláz". Ha fotótémáról van szó, természetesen a madarak mindig előnyt élveznek, de a március ezen a téren nálam általában uborkaszezont jelent. A téli projektek a lesek rendbetételével zárulnak, és a tavaszi projektek elindítása ugyancsak a lesek rendbetételével kezdődik. Ezek erre az időszakra esnek. Viszont a természet ébredésével előbújó kora tavaszi virágok kellő inspirációt adtak. Természetfotós próbálkozásaim egyik alanya annak idején a kakasmandikó volt, ezért nagyon szeretem ezt a szép, törékeny növényt. Most márciusban több időt szántam rá, hogy a régi szép élményeket felelevenítsem. Több év után jó volt ismét közöttük hasalni, és újabb kompozíciókat kipróbálni.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2163
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f 5,6, 1/100, ISO 200 beállításokkal készült.

2015. március 22., vasárnap

Tutajos

Az elmúlt évek alatt volt pár kísérletem arra, hogy a vízimadarak után eredjek. A parton üzemelő fix leskunyhó nagyon jól működött, de csak a nádasban megforduló fajok kerültek a fényképező elé, a nyílt, mélyebb vízfelületeken mozgó madarak elérhetetlenek maradtak. Persze ez sok fejtörést okozott nekem, hogyan tudnék a nyomukba eredni, a közelükbe férkőzni? Az első próbálkozásaim ezen a téren 2012-ben voltak. A halászok csónakját elkötve bejártam a tavat, és egy-egy alkalmasnak látszó helyen, a nádasba befarolva, álcahálóval betakarózva vártam a csodát. Ami legtöbbször elmaradt, csak nagy ritkán sikerült egy valamire való fotót elkészítenem.
http://volgyisandor.extra.hu/node/889
http://volgyisandor.extra.hu/node/894
A nehéz vascsónakkal nem volt egyszerű a közlekedés, ráadásul amíg le nem horgonyoztam, addig gyakorlatilag az összes madarat elkergettem a környékről. Szóval ez a kísérletem kudarcba fulladt. A 2013-as évben újabb kör következett. Barkácsoltam egy vízen úszó, egyszerű álcát, ami alá bebújva a vízben állva sétáltam.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1227
A sokak által eredményesen használt eszköz nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de az is lehet, hogy nem voltam elég kitartó. Mindenesetre arra rájöttem, hogy ez nem az én módszerem. Sok agyalás után végül arra jutottam, hogy kell egy olyan úszó les, amit a kellő helyen lehorgonyozva ott tudok hagyni, és ami elbírja a súlyomat, és ráhasalva a víz szintjéről tudok fotózni. Aki ismer, az tudja, hogy ez a tekintélyes méreteimet figyelembe véve nem is olyan egyszerű feladat. :) Persze kézenfekvő lett volna valami könnyű csónak, de azt ugye nem adják csak úgy oda az embernek, és nálam a költséghatékonyság az egyik vezérelv. A projekt folytatásához a kellő löketet a közeli üzlet átalakítási munkálatai adták. Az építkezés melletti konténerben egyszer csak megjelent néhány nagyobb, habszivacs szerű anyag, amit a munkások szigetelésre használtak. Persze az ötlet megint a feleségemé volt. Nem is csoda, akkoriban nap mint nap az úszó les problémáját hallotta csak tőlem. :) Szóval az én egyetlenem felvetette, miért nem próbálom ki, hogyan úszik ez a dolog, hátha jó lesz. Úgy lett. Egy próba a tavaknál bebizonyította, hogy ez az anyag kiválóan úszik, és a rendelkezésre álló mennyiség el is bírná a lest és a saját súlyomat is. Egy lépéssel előrébb kerültem tehát, az úszó test megvolt. Már csak valami masszív lap kellett, ami a képzeletemben már összeállt tutaj fekvő részét képezte volna. Ebben pedig a szomszédom segített, aki lecserélte a garázsajtaját, és a régi ajtószárnyaktól meg akart szabadulni. Én kaptam az alkalmon, az egyik ajtószárny tökéletesnek bizonyult a feladatra. A többi már csak egy kis barkácsolás kérdése volt. Elkészült a tutaj. A kihelyezésre idén márciusban került sor.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2176
Így egyben csak szárazon állt még a les,  nem tudtam tehát, hogy a valóságban hogyan fog viselkedni, szerencsére minden stimmelt. Amikor befeküdtem, a szerkezet pontosan a víz szintjére süllyedt. Jó lesz, gondoltam, de igazán majd élesben fog eldőlni minden. A főpróbára pedig a szombat délután tűnt a legalkalmasabbnak. Izgatottan érkeztem, nagyon kíváncsi voltam, mit hoz az első les, milyen lesz a tutaj, stb. Sok felszerelést nem is vittem, csak éppen, ami feltétlen szükséges volt. Ki tudja, mégiscsak fél méter víz lesz alattam. De szerencsére nem volt gond. A tutaj szépen beállt a vízszintre, miután elhelyezkedtem. Jöhetnek a madarak. Azok jöttek is, de a legtöbben reménytelen távolságban mozogtak. Volt pár üstökös réce, kanalas réce, böjtik is páran, de úgy látszik friss még a les látványa. Az első madár ami közelebb merészkedett egy bütykös hattyú volt. Kiszúrtam már messzebbről, és még jó, hogy ráálltam a fényképezővel, mert egyszer csak fogta magát és vágtába kezdett a víz felszínén, egyenesen a les irányába.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2164
Erősen koncentráltam, hogy az egyre közeledő, hatalmas madár a képmezőben maradjon. Pár kocka kivételével sikerült is. A hattyú a les előtti vízfelületen ült vissza a vízre.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2165
Úgy tolta a vizet maga előtt, mint valami tankhajó. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/2166
Remek, vigyorogva néztem vissza a képeket az LCD-n. Valami azonban nem stimmelt. A könyököm alatt átnedvesedett a szivacs, amin feküdtem. Mi van, süllyedek? A hattyú okozta izgalom közben kicsit előre csúsztam a tutajon, így annak eleje kicsit a víz alá merült, persze, hogy befolyt a víz egyből. Gyorsan megnéztem az objektívet, a napellenzője vizes volt. Szerencsére maga az optika és a váz nem kapott vizet. Hát ennél lejjebb már nem lehet vinni a nézőpontot azt hiszem. :) Mindenesetre ezt  mindenképp orvosolni kell, hogy a les eleje stabilabb legyen. Picit hátrébb csúsztam, a tutaj visszaállt a helyére. Folytatódhatott a fotózás. Jobbról amióta megérkeztem szóltak a kis vöcskök. Két példány hangját is hallottam. Ám most az egyik egészen közelről szólt. Meg is jelent a látótérben.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2167
Láthatóan szemmel tartotta a lest, de azért nyugodtan úszott el előttem.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2168
A vöcsök balra eltűnt, maradt a hattyú. Az egyre szebb fényekben jól mutatott, ahogy a sarjadó növényzet között táplálkozott.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2169
Lőttem pár kockát, de aztán inkább csak figyeltem. A kicsit mesze lévő nádas mellett nagy volt a forgalom. Szárcsák jöttek-mentek, és böjti récék tűntek fel néha. Kerregő hangjukat néha közelebbről is hallottam, de inkább a les mögötti részről vagy oldalról. Kedvező helyen nem mutatták magukat. Nem úgy a vöcsök. Újra megjelent előttem.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2170
Vígan bukdácsolt, és néha válaszolgatott a messzebb lévő társának. Az egyik merülés után aztán egészen közel bukkant fel.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2171
Hirtelen nem is találtam az objektívvel. Ki is szúrta, hogy bénázok, de nem bukott le, inkább kíváncsinak tűnt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2172
Szépen elúszott előttem, pont ideális távolságban volt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2173
Majd gondolt egyet, és eltűnt a víz alatt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2174
A vöcsök és a hattyú is magamra hagyott a naplementére, csak az a néhány szárcsa maradt, amelyek picit már el mertek távolodni a nádastól.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2175
A nap lement, előbújtam én is a rejtekemből. Nagyon jó volt. Igaz, hogy szokni kell a helyzetet, hogy folyton mozog a les, a legkisebb szél is behintáztatja. De úgy érzem megtaláltam azt a módszert, amivel sikeres lehetek ezen a téren.

2015. március 20., péntek

Címlapfotó

Jó látni, amikor egy fotó betölti rendeltetését. Köszönet a lehetőségért! :)

2015. március 17., kedd

A mandikók erdeje

A múltkori röpke kakasmandikós látogatásom hagyott bennem némi hiányérzetet. Az akkor látottak elindították a fantáziámat, vissza kellett mennem. Az akkor még bimbós tövek nagyon jó kompozíciós lehetőséget kínáltak, és ezek a fejemben már képpé formálódtak.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2157
Az eltelt kb egy hét meghozta azt, amit vártam. Szépek voltak a magányosan álló tövek is,
http://volgyisandor.extra.hu/node/2158 http://volgyisandor.extra.hu/node/2159
http://volgyisandor.extra.hu/node/2160
de az igazán izgalmas helyzeteket a több tőből álló csoportok adták. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/2161
Nagyon szép volt. Csak a megfelelő nézőpontot kellett megtalálni...
http://volgyisandor.extra.hu/node/2162

2015. március 16., hétfő

Repül az idő

Rendezgetem a téli fotókat, selejtezek, válogatok. Az egyik képet, több társával egyetemben, első blikkre kitöröltem, de aztán valamiért a lomtárból még megmentettem. Nem éles, nincsenek rajta szép részletek, csak csíkok, vonalak, formák, színek. Vajon alkalmas a természetfotó, hogy csupán érzéseket, hangulatokat közvetítsen? Mindenki döntse el maga. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/2156

2015. március 10., kedd

Mecseki hangulat

Elkapott valami. A tavasz az oka, na meg az első virágok. Nagyon ráhangolódtam a témára, így most megint pár virágfotó következik, ezúttal a Mecsekből.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2149
Nagyon tetszenek nekem az olyan jellegű képek, ahol a növény egy ködös, homályos előtérből emelkedik ki. Ilyeneket próbáltam készíteni ezúttal is. Nem mindig adottak a körülmények, de talán a tőzikénél szerencsém volt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2150
Nem úgy a leánykökörcsineknél. Az első nyíló tövek nem túl jó helyen nőttek fotós szempontból, de ha már ott voltam, néhány képet csak készítettem róluk. Miközben a jó mosás megtalálásával próbálkoztam, a keresőben megjelent egy méh.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2151
Ó de jó, ezek a meleg napok előcsalogatták őket, és egyből meg is találták az első virágokat. A téma egyből adott volt. Az egymás után érkező méhekre koncentráltam, és megpróbáltam a megfelelő pillanatban exponálni.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2152
Jó volt nézni őket ahogy kutattak a nektár után, jó hangulatba kerültem. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/2153
http://volgyisandor.extra.hu/node/2154

2015. március 9., hétfő

Zselici hangulat

A Zselicben volt dolgom, így arra is időt szakítottam, hogy egy kicsit hasaljak is a kedvenceim előtt. Rég láttam őket, jó volt egy kicsit feleleveníteni a régi élményeket. A téltemetők már a vége felé járnak,
http://volgyisandor.extra.hu/node/2148
a kakasmandikók viszont még csak most kezdik.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2147