2013. január 30., szerda

Mókus

Bár fotós projektjeim nagyrészt madarakról szólnak, azért vannak terveim négylábú állatokkal is. Igaz, hogy nincs tolluk, de nagy kedvenceim például a mókusok is. Régóta tervezgetem, hogy miképpen tudnék közelebb kerülni hozzájuk. Vagyis talán az jobb megfogalmazás, hogy régóta várom, hogy ők rám találjanak. :) Hát ez is bekövetkezett. A harkályok számára diót is  rakok ki rendszeresen, amit a nagy fakopáncsok előszeretettel fogyasztanak. Egy ideje azonban feltűnt, hogy a diókupac között vannak olyan üres héjdarabok, melyeken szemmel láthatóan harapásnyomok vannak. Hát jól van, majd csak fény derül a dologra, gondoltam. Így lett. A les mögül avarzörgés hallatszik. Olyan szakaszos, megáll, elindul. Egyre közelebbről hallom, míg nem jobbról, az öreg cserfák között, vöröses folt ugrál be a képbe. Mókus! Meg sem áll a diókupacig. Nagyon közel van, talán 2 m-re. Egyből válogatni kezd a diók között, majd egy szép darabot kezelésbe vesz. Forgatja, próbálgatja, majd nekiáll kibontani. Hallani, ahogy éles fogaival lyukat rág a kemény héjon. Nagyon aranyos! :)
Miután megette a finom dióbelet, neki fogott a raktározásnak. Egymás után vitte el a diókat, és rejtette el az avarba, korhadó fatörzs alá. Ha így folytatja, nem lesz elég a dió a tél végéig. :) Eközben egy szinttel feljebb is zajlik az élet. A harkályok egymást váltják a beszállófákon, míg a mókus a földszinten szorgosan dolgozik.

2013. január 12., szombat

Ölyvek negyedszerre

Idestova négy éve annak, hogy nekifogtam az egerészölyvek fotózásának. Az elmúlt három tél ezen a téren hozott ugyan némi sikert, de valójában úgy érzem, eddig vesztésre állok az ölyvekkel szemben. A ragadozó madarak világa amilyen csodálatos, legalább annyira rejtélyes is számomra. Sokkal kevésbé kiismerhetőbb világ ez mint az énekesmadaraké, és sokkal rögösebb út vezet a megismeréséhez. Természetesen a fotózáson kívül az is a célom, hogy minél közelebbről láthassam ezeket a fantasztikus madarakat, de sajnos az elmúlt telek alatt ez sokkal kevesebbszer sikerült, mint azt szerettem volna. Így hát az eddigi tapasztalataimat összegezve, újból belevágtam. A tavalyi, csúfos eredményt hozó (Vagyis egyáltalán semmilyen eredményt nem hozó.) helyszínt elhagytam, és visszatértem a két évvel ezelőttire. A leskunyhót ismét a Mecsek hegyei közé vittem. 
A tél beálltával az etetést is megkezdtem. Az etetőanyag mennyiségében és minőségében is változtatásokat eszközöltem. És íme, az ölyvek méltányolják a fáradozásaimat. A helyzet ígéretesnek látszik, eddig soha nem látott mennyiségben látogatják az etetőteret. Már csak a fotózásra kell időt szakítani.

2013. január 4., péntek

Pörgés a madáretetőnél

A tél első hónapjában annyira lekötöttek a harkályok, hogy a madáretetőnél egyszer sem tudtam fotózni. Hogy bepótoljam ezt a végzetes hibát, az újévet egy pörgős madáretetős fényképezéssel kezdtem. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy mi okozza a legnagyobb örömet a madáretető melletti fotózásban, akkor azt hiszem, hogy maga a fotózás csak a második helyre kerülne. Az elsődleges élmény mindenképp a madarak közelsége. Egyszerűen doppingol, feldob a szárnyak közeli suhogása, a rendíthetetlen forgalom, a madarak sokszor egészen hihetetlen közelsége. Olyan élmény ez, amit a távcsöves madármegfigyelés nem tud nyújtani. Szóval nincs is is jobb kedvcsináló, mint egy jó, évindító madáretetős fotózás.
Elképesztő a forgalom, amit tapasztaltam. Seregnyi cinege támad minden irányból. 
 A cinege sereg kiegészül a pintyek csapataival. Zöldikék, fenyőpintyek színesítik a felhozatalt.
 Egy-egy szajkó is beszáll néha, pillanatnyi zavart okozva a kisebb madarak egymásutániságában.
De nagy szerencsére a harkályok sem hiányozhatnak. Nagy fakopáncsok jönnek-mennek, kergetőznek. Ügyességüket bizonyítva, többször az ágakon függeszkedve közlekedtek. Bámulatos képességű madarak!

2013. január 1., kedd

A hónap képe

A december már javában a madáretetés körül forgott. A hónap elején gyorsan kellett cselekedni, hogy a hirtelen beköszöntő, zord, téli időjárás miatt a madarak időben hozzájussanak a kiegészítő táplálékhoz. Ha pedig madáretetés, akkor fotózás. Ebből a szempontból az idei szezont is a harkályoknak szentelem, így ennek megfelelően választottam helyszínt, és építettem csak erre a célra szánt lest. Olyan szerencsésen alakultak a dolgok, hogy már az első fotózások alkalmával sikerült jó képeket készíteni a környéken élő harkályokról, főként a közép fakopáncsokról. Több alkalommal előfordult, hogy egy-egy példány hosszabb ideig is elidőzött a les előtt. A beszállófákra nem csak táplálkozás céljából szálltak be, hanem pihenésre is használták azokat, jó lehetőséget adva nekem a fényképezésre. Egy ilyen pillanatban készült ez a fotó, erről a kecses termetű, finom mintázatú, szép harkályról, ami ezúttal a hónap képe lett.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6 1/15, ISO 400 beállításokkal készült.