2010. február 25., csütörtök

Tavaszi hangulat / Vernal mood

Bár még februárt írunk, tagadhatatlanul elkezdődött valami. Enyhe szelek fújnak, csendes eső áztatja a földet, és éjszaka sem esik a hőmérő higanyszála nulla fok alá. Látszik ez a természetben is. Napról-napra többet mutat magából. A Dél-Zselic lankás dombjai között elkezdte költését a réti sas, az erdőkben dobolnak a harkályok, megszólalt a kék galamb. Az avarból pedig előbújt a hóvirág, szártalan kankalin, kisvirágú hunyor és a téltemető is. Hagyományos tavaszi tiszteletkörömet idén is megtettem, hogy lássam minden rendben van-e a téltemetős erdőben.

Az éjszakai esőnek hála vízcseppekkel díszítve, a virágzás kellős közepén találtam szép kis virágaimat.

Arrived the spring. This proves it, if the early vernal flowers come out. Such as the winter aconite.

2010. február 20., szombat

Etetős számvetés / Feeder reckoning

Végéhez közeledik a madáretetés szezonja. A megérkezett enyhe idő és a tartós esők elviszik a havat, és lassan beköszönt a tavasz. Én is elővettem a jegyzeteimet, hogy lássam ezen a télen milyen fajok is látogatták az etetőt. Madarakban nem volt hiány. A felkínált eleségre sokan érkeztek. Az etetés alapját, mint minden télen, napraforgó képezte. A rigóféléknek alma, a harkályoknak háj is került az étlapra. Fotós szempontból is jó volt a tél. Több, eddig általam még nem fényképezett faj is lencsevégre került. Lássuk hát a listát. A zárójeles f betű azokat a fajokat jelzi, amelyekről fotó is készült. Sajnos akadt pár olyan madár, amelyek bár rendszeres vendégei voltak az etetőnek, fényképet mégsem sikerült róluk készíteni. Ilyen volt pl. az erdei pinty.
Tehát a lista:
1. Karvaly (f)
2. Nagy fakopáncs (f)
3. Közép fakopáncs (f)
4. Vörösbegy (f)
5. Fekete rigó (f)
6. Fenyőrigó
7. Barátcinege (f)
8. Kék cinege (f)
9. Széncinege (f)
10. Csuszka (f)
11. Szajkó (f)
12. Házi veréb
13. Mezei veréb (f)
14. Erdei pinty
15. Fenyőpinty (f)
16. Tengelic (f)
17. Zöldike (f)
18. Csíz (f)
19. Meggyvágó (f)
20. Citromsármány

A listára az utolsó pillanatban iratkozott fel a nagy fakopáncs. Az etetőn már nagyon gyér volt a forgalom. Az enyhe idő miatt szét széledtek a madarak. A szotyit is csak pár cinege hordta. Már azon járt az eszem, hogy kimászok a lesből, amikor a közelből hallottam a hangját. Pár pillanat múlva meg is érkezett a harkályoknak kirakott beszállófára. Nem is teketóriázott, egyből nekiesett a hájnak. A jelenet jó befejezése lett az idei etetős fotózásnak.

This year's bird feeding ended. Because for the mild weather the birds went away from the neighbourhood. Also on this winter was the food the sunflower seed, and I put out for the thrushes apple, for the woodpeckers lard.
The list of the observed bird species at the bird feeder:
1. Eurasian Sparrowhawk (ph)
2. Great Spotted Woodpecker (ph)
3. Middle Spotted Woodpecker (ph)
4. European Robin (ph)
5. Common Blackbird (ph)
6. Fieldfare
7. Marsh Tit (ph)
8. Blue Tit (ph)
9. Great Tit (ph)
10. Eurasian Nuthatch (ph)
11. Jay (ph)
12. House Sparrow
13. Tree Sparrow (ph)
14. Chaffinch
15. Brambling (ph)
16. Goldfinch (ph)
17. European Greenfinch (ph)
18. Eurasian Siskin (ph)
19. Hawfinch (ph)
20. Yellowhammer
(The (ph) marks the photographed species.)

On the last day he managed to take a photo of the Great Spotted Woodpecker. Arrived unexpectedly, then eagerly ate from the lard. This scene was a beautiful finale of the bird feeding.

2010. február 10., szerda

Az utolsó pillanatban / In the last moment

Az egész azzal kezdődött, hogy leolvasztottuk a fagyasztóládát. Időnként ezt megteszi az ember, és ilyenkor feltárulnak a fagyasztó legrejtettebb zugai, és érthetetlen módon, mindig előkerül valami "érdekesség". Így volt ez most is, néhány bizonytalan eredetű hús formájában. Feleségem ezt a néhány csomagot családi élelmezésre alkalmatlannak minősítette, és eltávolításra ítélte. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy mi is legyen a sorsuk. Mindenki számára ismerős ilyenkor télen az utak melletti villanyoszlopon, fán ücsörgő egerészölyv. Látszólag nem foglalkoznak az alattuk elsuhanó autókkal, de ha azok lassítanak, vagy megállnak a közelben, egyből szárnyra kapnak. Ilyenformán persze lehetetlen közelebbi kapcsolatot létesíteni velük. De ha az embernek hús van a birtokában, mindjárt más a helyzet. :)
Hirtelen aktuális lett egy lessátor kihelyezése. Persze a helyszín már elő volt készítve, mert azért bíztam benne, hogy ezen a télen erre is sor kerül. :)

Szóval a húst kiraktam, és vártam a következményeket. Napok teltek el és látszott, hogy az ölyvek (szám szerint kettő) megtalálták a csalit. Az már világossá vált az elején, hogy ha komolyan ölyvet szeretnék fényképezni, akkor további etetnivalóra is szükség lesz. Tehát bevetettem mindent, és terítékre került mindenfajta finomság. Még az országutak mellett az örök vadászmezőkre tért róka földi maradványai is e nemes célt szolgálták.

Telt múlt az idő, de a siker csak nem akart jönni. A csali fogyott, de a madarak nem akartak az objektív elé járulni. Pedig biztos voltam abban, hogy rájárnak, mert folyton a környéken mozogtak. Persze azért volt mit nézni a lessátorból. Leginkább azt a szajkót, ami ölyvet játszva járt a húsra. Rendszeresen megjelent, már messziről kiabálva, legtöbbször az ölyvek vijjogó hangját utánozva. Mivel a szajkó elég jó hangutánzó, néhányszor behúzott a csőbe. Már tűzkészen vártam a közelből hallott ölyvet, amikor matyi barátom huppant a beszállófán. Nagyon tetszett neki a dolog, mert sűrűn eljátszotta.Már kezdtem elkeseredni, hogy nekem csak a szajkó jut. A csali, és a kedv is erősen fogyott. Az utolsó pár nap következett. Egyéb elfoglaltságaim és a közelgő tél vége miatt idén már nem lesz több lehetőségem az ölyvek fotózására, így hát belehúztam a végére, és rásegítettem egy kis csirke farháttal. (Mondjuk a környék rókái és kóbor kutyái jól éltek ez alatt a másfél hónap alatt.)
Eljött az utolsó, a hetedik nap, amit a lesben töltöttem. Mesebeli szám! Hátha ma sikerül. És így is lett. Kb két óra várakozás után megérkezett a két ölyv. Minden teketória nélkül az egyik leszállt a beszálló fára, és falatozni kezdett. Csattogott a fényképező is. A másik delikvens a közeli fáról kiabált neki, az én madaram meg bőszen válaszolgatott. Nem maradt sokáig, talán öt percig. De ez éppen elég volt arra, hogy elkészítsem első egerészölyv fényképeimet.

Itt kell köszönetet mondanom Golubics Pisti, Bodó Jani, Kulcsár Peti barátaimnak, hogy segítettek az etető anyag beszerzésében.

I tried the photography of the buzzards one and a half months. Initially totally unsuccessfully. Just I looked the jay, while he carries the meat. The seventh time, however, I have been successful. Buzzard has landed before the lens. I was able to take a photo of it finally.

2010. február 1., hétfő

Harkály a porondon / Woodpecker is on the arena

Új faj jelent meg az etetőnél. Méghozzá nem is akármilyen. Úgy látszik, hogy a hosszan tartó hideg és a vastag hótakaró arra kényszerítette a közép fakopáncsot, hogy elhagyja kedvenc terepét. A kimondottan zárt erdőket kedvelő madár ritkán mutatkozik nyílt bokros területen. De hát az éhség nagy úr, és az etetőnél kifüggesztett háj ízletes és energia dús táplálék. Bár nagyon reméltem, hogy valamelyik harkály meglátogat, de erre a közepes termetű szép mintázatú madárra nem számítottam. Jó fél órán keresztül falatozott, miközben én nyugodtan fotózhattam. Érdekes volt látni, hogy az ez idő alatt többször átrepülő karvaly nem riasztotta el, hanem jellegzetes rejtőzködő viselkedésével elbújt a kirakott beszállófa mögé. A karvaly mozgását figyelve kúszott mindig az ellenkező oldalra, így folyamatos takarásban maradt.

A new species appeared at the bird feeder beside. I waited for the woodpeckers already, but this beauty was a surprise after all. The posted fat interested him only. Ate good, while I may have taken a photo of it calmly.