2016. szeptember 20., kedd

Origó

Az erdő felől öblös szarvasbőgés hallatszik. Három bika is felelget egymásnak a völgy két oldalából. A rét szélén húzódó bokorsávból lépések zaja hallatszik, zörög az avar, egy ág is megreccsen. A lámpám fényében egy világító szempár tűnik fel. Igaz csak egy pillanatra, gyorsan ki is alszanak a kis pontok, őz riaszt és ugrik el. Valójában nincs is szükség a lámpafényre, majdnem nappali világosság önti el a tájat. A telihold miatt úgy tűnhet, hogy nem is éjszaka van. Pedig a csillagok már róják megszokott köreiket. Az öreg cseresznyefa pedig mindezt csendesen szemléli. A lassan kopaszodó, hóbortos fotóst, fejlámpával a fején, amint az éjszaka közepén a fényképezőgéppel bíbelődik. Akárcsak annak idején a füttyös kedvű gyereket, aki cseresznyeérés idején az ágai között bujkált. Valahol itt kezdődött a szenvedély, ez volt az origója annak, ami most is a szabad ég alá csábított...
http://volgyisandor.extra.hu/node/3382

2016. szeptember 14., szerda

Jeges est

Ebben az évben is eljött a pillanat, a tutaj megfeneklett. A tóban a vízszint annyit csökkent, hogy már nem tudom az optimális helyzetbe állítani úszó lesemet, ennél fogva a jégmadárfotózás körülményein is változtatnom kellett. Sajnos ez azt is jelenti, hogy az előkészített helyszínt is ott kellett hagynom. Az esély, hogy a halfogás pillanatait is megörökíthessem, egyelőre elszállt. De a halas képekről nem mondtam le teljesen, hiszen a partról is lehet jégmadarat fényképezni. Egy szabad estén kiültem hát, hogy lássam, működik-e a dolog.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3381
Úgy tűnik igen. Igaz csak egyszer, de a beülőn megjelent a jégmadár. Hal sem volt nála, csak körülnézett.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3378
Nem sok, de erre a napra be kellett érnem ennyivel. Naplementéig már nem jött vissza. Bosszankodhatnék is a csekély eredményen de a káprázatos naplemente, amit csak akkor vettem észre, amikor kibújtam az álca alól némiképp helyrebillentette a lelkem.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3379
http://volgyisandor.extra.hu/node/3380

2016. szeptember 3., szombat

A hónap képe

Az augusztus folyamán összebarátkoztam egy jégmadárral. Régi tervem volt már, hogy a faj halászatát megörökítsem, mert az eddigi jégmadaras projektjeimben ez mindig elmaradt. A jégmadár mesterien halászik. A vízbecsapódva kapja ki a halat a víz színe alól, amit aztán egy alkalmas faághoz visz, ahol pár jól irányzott csapással megöli, majd egyben lenyeli. Az egyik momentum, amit fotón is szerettem volna viszontlátni, az a hallal a csőrében megérkező madár volt. Többszöri nekifutásra sikerült csak a dolog, de azért végül összejött. A jelenet fűszerezéséhez a hajnali ellenfényt használtam, ami a gyors mozgású, bemozduló szárnyat egészen angyalivá varázsolta. Annyira megtetszett az eredmény, hogy úgy véltem, jó helye lesz a hónap képe sorozatban. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/3372
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1 1/400, ISO 800 -1,7 EV beállításokkal készült.

2016. szeptember 2., péntek

Forgáspont

Küzdök a csillagfotózással, bár nagyon tetszik a műfaj. Egyrészt az éjszaka a természetben nagyon izgalmas, főleg szarvasbőgés idején. Másrészt sötétben komponálni is egy sajátos kihívás. Az eddigi csillagíves fotózásoknál a legnagyobb problémát a Sarkcsillag megtalálása okozta. Nem vagyok nagy csillagász, és az ismereteim ezen a téren elég hiányosak. A csillagtérképen annyira egyértelmű a helyzete, de amikor felnéztem az égbolt ezernyi csillaga közé, hamar zavarba jöttem. A gyerekekkel közös éjjeli fotózás után pár nappal újra próbát tettem. Bíztam benne, hogy a Mecsek lankáján álló magányos fa megmutatja majd nekem azt a csillagot, amit annyira kerestem. Gyönyörű volt ismét az égbolt. Sehol egy felhő, zavartalan volt a látkép. Sokat piszmogtam a beállításokkal, mire úgy éreztem ezúttal végre meglesz a forgáspont. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/3375

2016. szeptember 1., csütörtök

A jó irány

Kicsit megkéstem hajnalban. A reggeli defekt fél órát elvett a tóparti készülődésből, de mivel tudtam, hogy a jégmadár mikor ébred, ezen nem idegeskedtem. Gyönyörű sárga sáv izzott már keleten, amikor magamra rántottam a csizmát, és felmálháztam magam. De abban a pillanatban már dobtam is le a táskát, mert észrevettem valamit. Az éppen elfogyó Hold alig észrevehető sarlója ott díszelgett a felkelni igyekvő Nap udvarában. Úgy döntöttem hamarjában, hogy egy kép még belefér.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3370
Szóval a simának éppen nem mondható hajnal után csak megérkeztem a helyszínre. Legutóbbi hajnali jégmadarazás eredményét átgondolva a tutajt és a beülőt kicsit átpozicionáltam. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy ne essek ismét ugyanabba a hibába. A tervem a felkelő nap ellenfényében való fotózás volt. Amikor a madár először megérkezett, már megnyugodtam, hogy most jó lesz. A háttérben lévő gyékénysávon átszűrődő fény szépen "gömbösödött".
http://volgyisandor.extra.hu/node/3371
A jégmadár körülnézett, majd felreppent, és felült a tutaj tetejére. Hát onnan biztos jobb kilátás nyílik a tóra. Mivel azonban a beülőfa tele volt apró halpikkellyel, arra következtettem, hogy halfogás után vissza fog ülni a helyére. Így is lett. Hallottam, amint madaram a tutaj tetejéről  elrugaszkodott, és a vízbe csobbant. Ujj az exponálógombon, képkivágás, vízszint rendben, és a látómezőben máris megjelent a jeges. Szemből, a kelő nap ellenfényében. :) Ó, azok a csodálatos angyalszárnyak.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3372
A pici hal hamar eltűnt a begyében, a nap már csak a tollrázás után szétfröccsenő cseppeket varázsolta a memóriakártyára.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3373
Pár percet adott még a gyönyörködésre, aztán magamra hagyott. Aznap reggel már nem jött vissza.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3374
Kis lépésekkel haladok a jégmadárprojektben, de legalább már meg van a jó irány. :)