2010. július 21., szerda

Újabb orchidea / New orchid

Sokan nem is tudnak a létezésükről. Karcsú termetükkel, zöldes színükkel szépen megbújnak az erdei aljnövényzetben. Szerencsére én találkozhattam velük. Már a nevük is szépséges, nőszőfüvek. Orchideák a javából. De, hogy ezt láthassuk is, le kell hasalni, és közel kell hajolni. Alig 1-2 cm-es virágaikat csak így csodálhatjuk meg. A népes családból most a lilakocsányú nőszőfűhöz volt szerencsém. A terepi kalauzolást, és a szakértő segítséget a határozásban ez úton is köszönöm Gábor kollégámnak.


I expanded my photo collection with a new orchid. His name is Epipactis tallosii.

2010. július 18., vasárnap

Szitakötős este / Dragonfly evening

A család rákapott a horgászatra. Nemcsak a feleségem, de már a gyerekek is folyton a vízparton lennének. Ezért hát a legutóbbi hétvége is ennek a jegyében telt. Délutáni pecázásunk estébe hajlott. A folyamatos bevágás-bedobás-csalizás közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyópart tele van szitakötőkkel. A lemenő nap fénye szépen megvilágította őket, amikor egy-egy kiálló növény csúcsán megpihentek. Két kapás között muszáj volt néhány kép erejéig rájuk is figyelnem.



We went to fishing with my family. The waterfront was full of dragonflies. They glittered nicely in the sunset.

2010. július 13., kedd

Szép orchidea / Beautiful orchid

Ritkák, gyönyörűek, sokszor aprók, rejtőzködők, titokzatosak, fantasztikus növények, és a miénk. Nem kell trópusi vidékre kalandozni, itt vannak erdeinkben, rétjeinken, vízpartjainkon. Amióta a védett növények fotózásával foglalkozom, rabja vagyok ezeknek a szép virágoknak. Legutóbb is egy képviselőjükkel találkoztam, Gyuri barátom segítségével. Hazánk legnagyobb termetű, fokozottan védett orchideája a bíbor sallangvirág.


The orchids are beautiful flowers. They are rare and mysterious as well. Recently I met a beautiful orchid. I did not find his English name unfortunately. His scientific name Himantoglossum caprinum.

2010. július 9., péntek

A hónap képe / The picture of the month

Egy rövid szünet után újra jelentkezem. Az elmúlt hónap alatt töltöttük két hetes szabadságunkat Tolnanémediben. Természetesen a fényképező is előkerült, bár most kevés eredménnyel. Nyomába eredtem a sárgarigónak. Sajnos kemény fickó, nehezen adja magát, úgyhogy a tervem, miszerint most róla írok, nem jött össze. Ehelyett egy aprócska jószág kerül a hónap képe sorozatba. Sárgarigós leskelődéseim rendszerint hajnalban vagy késő délután történtek. Mivel említett madárka nem volt hajlandó közelről is mutatni magát, mással kellett elütni az időt a lesben. Szerencsére ilyenkor nyár derekán mindenféle sok lábú lény jön-megy mindenfelé. Így volt ez ezen a reggelen is. A les mélyén ülve nézelődtem jobbra-balra, amikor észrevettem egy szöcskét a leveleken. Nem mutatott semmi érdekeset egészen addig, amíg a felkelő nap sugarai rá nem estek. Abban a pillanatban megelevenedett a levélzet, és rajta a kis zöld szöcske. A szép színhatás fényképre kívánkozott. A fényképezőt felé fordítottam, és lőttem pár kockát. Csak most, hogy a képeket feldolgoztam, vettem észre, hogy egy lába hiányzott. Nem hat, hanem csak öt lábú pajtásra leltem a sárgarigó mentes hajnalon.


A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5,6, '/30, ISO 200 beállításokkal, állvány segítségével készült.

This picture was taken after a fruitless bird watching. The rising sun illuminates this little grasshopper. I noticed only at home that his one leg was missing.