2011. augusztus 30., kedd

A vízicsibe

Kis kihagyás után újra a halastavaknál kötöttem ki. A két héttel ezelőtt itt töltött esti fotózások alatt nagy örömömre egy fiatal kis vízicsibével hozott össze a szerencsém. Akkor úgy tűnt, hogy ennek a pici, rejtőzködő madárnak állandó útvonala van, amit szinte percnyi pontossággal jár végig nap mint nap. Véletlen szerencse, hogy a leshelyemet ennek az útvonalnak a közelében alakítottam ki. Nagyon megtetszett, hogy tulajdonképpen 2-3 m-es közelségbe kerülhettem ehhez a különleges madárhoz. Akkor el is határoztam, hogy ha időm ismét engedi, akkor megpróbálok közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Ez annyit tesz, hogy az egyébként a kicsit kusza, parti növényzet között bujkáló apróságot megpróbálom tisztább környezetben is lencsevégre kapni, és picit belesni a vízicsibék mindennapjaiba. Neki is láttam, hogy ezen tervemet megvalósítsam. Íme az első eredmény. 

2011. augusztus 17., szerda

Szárcsák és egyéb finomságok

Mostanában többször megfordultam a közeli halastavaknál. A teleltetőkben táplálkozó parti madarak figyelése közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a tavakon viszonylag sok szárcsa tartózkodik. Mivel ez minden nap így volt, amikor kint jártam, beindult a fantáziám! :)
Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállítva. 
Az elkövetkező két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenő nap fényében izzó nádfal előtt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sípolás, krákogás közben folyton kergetőztek, riadoztak. Sajnos az akciók tőlem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.
Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt. 
 
Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektívvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám,  ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mígnem tőlem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bírta. Fiatal kis vízicsibe állt előttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelődés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt! 
   
Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.
 
Bukó récékhez híven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leírni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédő, előttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leírhatatlan érzés volt...

2011. augusztus 14., vasárnap

Tóparti kitekintés

Az elmúlt évben ebben az időszakban fotóztam különböző belvizes területek mellett. Az idei, jóval kevesebb csapadék miatt ezek a lehetőségek megszűntek. Ugyan felkerestem ezeket a helyeket egy kis emlékidézésre, de madarak helyett kukorica táblát, feltárcsázott területeket találtam. Hogy egy kicsit kárpótoljam magam, körülnéztem a Mecsek lábánál elterülő halastavaknál. De milyen jól tettem. Ugyan a tavak teljesen fel vannak töltve, de a teleltető medencék üresen álltak, aljukon kevés vízzel, és nagyobb iszapfelületekkel. És ami igazán megmozgatta a fantáziámat, parti madarak táplálkoztak bennük. Erdei cankó, réti cankó, billegetőcankó, havasi partfutó, sárszalonka! Néhány napon keresztül esténként figyelgettem a kis madarakat, hogy egy kicsit kitapasztaljam a mozgásukat. Az egyik teleltető alkalmasnak is bizonyult a fotózásra. Volt már benne olyan felület, ami egy picit szárazabb volt, és ha rámentem, nem merültem el az iszapban. Péntek este ki is került a lessátor, és a szombat hajnal már kint ért.
Még bőven sötét volt, amikor billegetőcankók landoltak előttem. Igazából csak a hangjukat hallottam. Szerencsémre megvárták a napkeltét is, és tudtam néhány szép habitus fotót készíteni róluk.
Sajnos a többi partimadár elkerült. Lassan induló félben voltam, amikor egy szürke gém és egy kis kócsag landolt a sekély vízben. A kis kócsag azonnal táplálkozni kezdett. Tudni kell róla, hogy ő nem az  az egy helyben állós, lesből vadászós fajta. Aktívan mozog, szárnyaival rebbentget, lábaival kevergeti a vizet, és az így felriadó halakkal, táplálkozik. Az én madaram is így tett. Sajnos a helyszín nem volt alkalmas a nagyobb testű madarak fényképezésére, mert a teleltető medence fala nagyon közel volt, így nem adott szép hátteret a történéseknek. De a kócsag szép mozdulatai miatt néhány képet azért megtartottam. 

2011. augusztus 9., kedd

Rozsdafarkú harmadszor / Redstart thirdly

A házi rozsdafarkús történet nem ért véget a második fészekalj kirepülésével. Néhány nappal azután, hogy a fiókák elhagyták a fészket, a szülők már tatarozták a lestrapált építményt, és újabb pár nap elteltével a tojó már a fészekben ült. Nem akartam elhinni, harmadszor is költésbe kezdtek. Mindez még júliusban történt. Az augusztus eleji látogatásunk pont jókor jött, hogy a fiókák etetésénél ismét jelen lehessek. A fészekben két, már anyányi fióka ücsörgött. A lessátor hamar elkészült, már csak a szép fényekre kellett várni. A képeket ezúttal is gyerekkori élmény ihlette. Sok időt töltöttem nagyszüleimnél, akik nagy becsben tartották a tornác elhagyott fecskefészkében megtelepedett rozsdafarkúakat. Sokat figyelgettem a kis madarakat, amint az udvarban vadászgattak. Egyik kedvenc őrhelyük a már hosszú évek óta egy helyben álló, bemohásodott téglarakás volt. Ezt az élményt szerettem volna ezúttal feleleveníteni. Kerestem pár mohás téglát, és a kertajtóra szerkesztettem, amit már a múltkor is előszeretettel használtak beszállóként az öreg madarak. Úgy terveztem, hogy délután már fotózni fogok. De a madarak nem így akarták. Dél körül az udvaron hangos csettegés hallatszott, és a gyerekek azzal futottak be, hogy az egyik fióka kiugrott a fészekből. Nincs mit tenni, igaz, hogy délben vannak a legrosszabb fényviszonyok, de ha várok, lemaradok az eseményről. Beültem tehát a lesbe. Az öreg madarak jöttek is, de most nem az a gyors etetés volt, mint eddig. A táplálékot hozó szülő, mielőtt beszállt volna a fészekbe, hosszan hívogatta fiókáját, és a táplálékkal ki-be ugrált a fészek és a kertajtó között. Csalogatta a fészekben maradt fiókát, bátorította a nagy lépés megtételélre. 
 
Miközben az elsőnek kirepült fióka már az almafán várta, hogy szülei megetessék, addig a másik még a fészekből válaszolgatott szülei hívására. Minden etetéskor lejátszódott a csalogatós játék. 
És a legutolsó fióka egyre bátrabb lett. A fészekből kimászva az eresz alatt futó lécen szaladgált. Azután többszöri próbálkozás után végleg elszánta magát. Az első repülés a kazánházban ért véget. Egy kis segítség után aztán már ő is az almafán várta a következő adag rovar falatot.
Nagyszerű élmény volt. Végig követhettem és fotózhattam a rozsdafarkúak életét, akik három fészekalj fiókát röpítettek ki.Tiszteletre méltó teljesítmény ezektől az egyszerű de nagyszerű madaraktól! 
 

2011. augusztus 8., hétfő

Éjszakai gólya / Night stork

Legutóbbi látogatásunk óta a tolnanémedi öt gólyafióka sikeresen elhagyta a fészket. A szülők kicsit fellélegezhettek a maratoni táplálékhordás után. A még összetartó gólyacsalád egyik kedvenc éjszakázóhelye az iskola kazánkéménye, ami szerencsére anyósomék szomszédságában van. Így lehetőség adódott, hogy kicsit próbálkozhassak az éjszakai fotózással. A kép érdekessége, bár ez sajnos nem látszik rajta, hogy azon az éjszakán készült, amikor a Dunántúl fölött látható volt egy ritka jelenség, egy meteor robbanás.
 

2011. augusztus 7., vasárnap

A hónap képe / The picture of the month

A júliusi hónap képének egy lepkés makrót választottam. Egészen megtetszett a hajnali, napfelkeltés lepkefotózás hangulata, úgyhogy egy alkalmat erre szántam az elmúlt hónapban. Tolnanémediben töltött hétvégén, kedvenc gyurgyalagos löszvölgyemben tettem egy korai sétát. Az akkor készült fotók közül egy boglárkás kép fogott meg igazán. A felkelő nap szép fényében a fűben pihenő lepkék kinyitják szárnyukat, és a meleg sugarak felé fordítják, hogy a hajnali harmat minél előbb felszáradjon róluk, és a megfelelő üzemi hőmérsékletre melegedjenek. Így tett az a boglárka is, amit kiszemeltem magamnak. A képnek pedig érdekes ritmusosságot adtak a háttérben lévő siska nádtippan szálak.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300mm f4-5.6 DG macro objektívvel, állvány segítségével, f6/7, 1/350, ISO 200 beállításokkal készült.

2011. augusztus 2., kedd

Változás a honlapon / Change on the website

Az utóbbi időben gondom támadt a honlap üzemeltetésével. Vagyis inkább csak a vendégkönyvvel voltak problémák. A bejegyzés spam védelme nem volt túl erős, ezért a különböző spambotok, automatizált szemetelő programok, mindenféle reklám bejegyzéssel terhelték a vendégkönyvet. A napi több száz ilyen jellegű bejegyzés törlése nagyon időigényes volt, arról nem is beszélve, hogy jelentősen rontották a honlap képét. Bár a vendégkönyv program készítőjétől, Tigyi Jánostól megkaptam minden segítséget, amit ezúton is köszönök neki, hogy ez a probléma megszűnjön, mégis úgy döntöttem, hogy átalakítom a honlap szerkezetét. A BirdPhotography.Hu weboldal készítésekor szereztem valamennyi tapasztalatot a drupal működésével kapcsolatban. Ez egy tartalomkezelő rendszer, amely azon túl, hogy sokoldalúan használható honlapok, fórumok kezelésére, megfelelő spam védelemmel is rendelkezik. Olyan funkciókat lehet vele létrehozni, ami akkor nagyon megtetszett nekem.
Szóval belevágtam. A honlap arculata nagyjából megmaradt. A színek, a design nem sokat változott. Újdonság, hogy a főoldal ad helyet az újonnan feltöltött képeknek. Mindig az aktuális, legfrissebb 10 fotó szerepel a nyitó oldalon. A hónap képe kapott egy új menüt, ahol blogszerűen fognak szerepelni a kiemelt képek a hozzájuk tartozó történettel együtt. A galéria oldal is dinamikusan változik. Pici diavetítések mutatnak a tematikus galériákra, ahol szintén diavetítéssel találkozik a látogató. Az egyes képek oldalaira kattintással juthatunk, ahol lehetőség van az adott kép kommentálására. Facebook őrülteknek minden kép mellé került "lájk" gomb is. Az új rendszer tulajdonképpen működésre kész. Minden funkció elérhető. Már csak a képanyag feltöltése van hátra, de ezt már a "nagyérdemű" is végigkísérheti. Amíg a galériák nem érik el ismét az eddigi méretüket, addig a blogban lévő linkek, amik a képekre hivatkoznak, nem fognak működni. Így azokat addig nem lehet nagyobb méretben megnézni. Ezért egy kis türelmet kérek. De addig is kedves olvasóim, kommentre fel!