2016. december 20., kedd

Kedves Olvasóim!

Így az év végéhez közeledve köszönöm a kitartó figyelmet, a hozzászólásokat, véleményeket, és mindenkinek madarászélményekben gazdag ünnepeket kívánok! :)

2016. december 17., szombat

Vajon mi van...

... a felhők felett? Ilyentájt a hozzám hasonló földhöz ragadt emberek is megtapasztalhatják ezt. Az egész nap vastag ködbe burkolódzó táj a magasabb pontokról egészen másként mutat.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3469
A földközeli felhőpaplan hullámzó tengerként öleli körbe a hegyeket. A naplemente pedig csodálatos látvánnyal örvendezteti meg azokat, akik elhiszik, hogy a felhők fölött mindig süt a nap. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/3470

2016. december 15., csütörtök

Ínséges idők...

... járnak, és nem feltétlenül a madarakra, sokkal inkább a fotósra. :) A sasok aktivitásának csökkenése miatt a síkvidékről visszahúzódtam a hegyek közé. A több éve üzemelő hegyvidéki etetőhelyen is elkezdtem az etetést. November folyamán a kismadáretető és az ölyves etetőtér is beüzemelésre került. Leselkedésre is akadt lehetőség, sőt több alkalommal társam is akadt. Kislányom érdeklődése a természetfotózás iránt töretlen, én meg persze szívesen tanítgatom. Rácsodálkozása a madarak világára nekem is nagy örömet okoz. Ezért a számomra sikertelen fotózások nem is idegesítettek. Egy ideig. :) Az etetőtéren a forgalom is csak ilyen-olyan. Mint ez a téleleji időszak. Bár éjszaka vannak mínuszok, a nappal 5-10 fok közé felkúszó hőmérsékletben az ölyvek is inkább lustán süttetik magukat a nappal, mintsem a leskunyhó előtt mutogatnák magukat. Van is tél, meg nincs is. Így van is fotózás, meg nincs is.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3468

2016. december 1., csütörtök

A hónap képe

Nem is volt kérdés, hogy a november hónap fotója melyik sorozatból kerül ki, hiszen fantasztikus élményben volt részem az elmúlt időszakban. Egy alkalommal a saskunyhó rejtekéből egyszerre négy rétisas társaságát élvezhettem. Láthattam őket olyan közelről, ahogy eddig vadon élő sast még soha. Nagyon izgalmas és egyben felemelő pillanatok voltak. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy madárfotós pályafutásom eddigi legnagyobb eredményének tekintem azt a napot. Minden bizonnyal van ennek némi érzelmi oldala is, hiszen lassan több mint másfél évtizede foglalkozom a faj védelmével. A védelmi munka során sok időt töltöttem a fészkelőhelyük közelében, és több olyan megfigyelésben lehetett részem, ami szintén a sasok magánéletének titkai közé tartoznak. Éppen ezért nem csak az elkészült fotósorozatnak örültem, hanem annak is, hogy láthattam egészen közelről, hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek a nagy madarak. A most választott képen is egy ilyen helyzet látható. Bár a szénabála elég nagy, két rétisasnak mégis kevés volt. Az öregebb példány egy határozott pillantással hamar rendre utasította fiatalabb társát, aki helyet szeretett volna magának a bála tetején.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3446
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/100, ISO 800 -1 EV beállításokkal készült.