2012. június 20., szerda

Vadgerle az itatón

Gyerekkorom egyik kedvenc madarászhelyszíne egy kis erdei tó volt. Az egykori homokbányát körülnőtte az erdő, az aljában pedig állandó vizű tavacska alakult ki. Feltűnt nekem akkoriban, hogy a kis tavacskához rengeteg madár jár inni, fürdeni. Leshelyet építettem, és távcsővel figyelgettem a vízhez járó madarakat. Az első madáritatós élmények akkor értek. Persze akkor még szó sem volt fényképezésről, csupán a megfigyelés öröme hajtott. Sok fajt megfigyeltem a víznél, többek között a vadgerlét is. Mióta itatós fotózással foglalkozom, azóta várom, hogy a gyerekkori élmény megismétlődjön. Csak négy évet kellett rá várnom. :) A legutóbbi esti fényképezés alkalmával szerencsém volt hozzá.
Nagyon óvatos madár, szerencsére nem is sejtette, hogy valaki egészen közelről figyeli.
A gerle mellett volt még más látogató is.  Barátposzáták jöttek, hárman is egymás után.
Majd az itató mellett fészkelő vörösbegy is előbukkant. De ezúttal nem egyedül. Két kirepült fiókája követte, és hangos csipogással kéregettek tőle, egy-egy potya falat reményében.

2012. június 16., szombat

Nehezen megy

Előző bejegyzésben már beszámoltam arról, hogy a vízimadaras fotós projektemet megpróbálom kiterjeszteni a nyílt vízen mozgó madarakra is. Sajnos úgy tűnik, hogy ez nem megy olyan könnyen, mint gondoltam. A madarak meglehetősen bizalmatlanok. Valamit biztosan változtatnom kell a módszeren, hogy eredményesebb legyek. Persze nem adom fel, a dolog így is nagyon izgalmas, már csak a madarakhoz kell közelebb kerülni.

2012. június 13., szerda

Odútelep

Kis pártfogoltjaim az odútelepen elérték a megfelelő kort a gyűrűzéshez. Szeretnénk a legpontosabban nyomon követni a búbos cinegék életét, ezért nagyon fontos, hogy az összes kirepülő fióka gyűrűt kapjon. Így információt kaphatunk majd talán arról, hogy az itt kikelt fiókák hol keresnek maguknak élőhelyet. A második fészekaljban öt fióka kelt, és mind az öt pár napon belül el is hagyja az odút. 
De, hogy teljes legyen a kép, a fiókák mellett az öreg madarak is jelölést kaptak. Ez azért fontos, mert a következő években is számítunk költésre ebben a revírben. A gyűrűzés segítségével pedig megtudhatjuk, hogy vajon a mostani pár marad-e ezen az élőhelyen. De ez még a jövő zenéje. Egyenlőre örülök, hogy ez a költési szezon ilyen jól zárult.

2012. június 12., kedd

Tollasodó fiókák

A gyöngybaglyoknál elérkezett az újabb ellenőrzés ideje. A legfontosabb kérdés most az, hogy a kikelt fiókák közül vajon mennyinek sikerült elérni a gyűrűzéshez szükséges fejlettséget, ami a kirepülés előtti utolsó állomás. A láda fedelét felnyitva örömteli látvány fogadott bennünket. A tollkupac hat szépen fejlett fiókát rejtett. Vagyis az összes fióka szerencsésen átvészelte a kritikus időszakot.
Szépen sorban kézbe kerültek, és a ládába már gyűrűvel ellátva bújtak vissza. A kifejlett gyöngybagoly nagyon szép madár. A pihék alól előbukkanó szárnytollak mintázata jól sejteti, micsoda gyönyörűség lesz abból a szépnek egyáltalán nem nevezhető apróságból, ami pár héttel ezelőtt kibújt a tojásból.

2012. június 10., vasárnap

Vízreszállás

A vízparti lesben töltött üres órákban azon morfondíroztam, hogy mit lehetne kezdeni a tó nyílt részein úszkáló madarakkal. Hogyan lehetne fotózható közelségbe kerülni velük? A megoldás egyszerű, oda kell menni hozzájuk. Na igen, de hogyan? Ezzel a dologgal próbálkozom. A második alkalom már némi eredményt is hozott. Egy búbos vöcsök került a fényképező elé.

2012. június 6., szerda

Mumusaim

Vannak növények, melyek minden igyekezetem ellenére eddig elkerültek. Évről-évre keresem azokat a fotózásra is alkalmas töveket, amikkel védett növényes kollekciómat is bővíthetem, de ez sok esetben nem is annyira egyszerű. Többször előfordult már, hogy a kiszemelt növény mire elérte volna a kellő fejlettséget, és kivirágzott volna, valami közbejött. Egy őz lelegelte, turisták leszedték, vaddisznó kitúrta, vagy egyszerűen lekéstem a virágzást. Ezek a növények valóságos mumussá váltak számomra. Volt ugyan fotó róluk, de egyik sem volt az igazi. Úgyhogy néhány éve már versenyt futok őzekkel, kirándulókkal, az időjárással, hogy előbb érjek oda a virághoz, mintsem valami megint történjen, és újabb egy évet kelljen várnom a megfelelő alkalomra. Ezúttal két növénynél sikerült elérnem, hogy lekerüljenek a mumus listáról. Az egyik egy orchidea, a kétlevelű sarkvirág. Eddig mindig csak satnya, elvirágzott töveket találtam, most viszont belebotlottam egybe, mely gyönyörűen nyílott az erdő alatt.
  
A másik virág a turbánliliom. Többször követtem már figyelemmel, ahogy megnő, bimbókat növeszt, elkezd kinyílni, ám a teljes virágzást vagy lekéstem, vagy pedig valaki megelőzött, és már csak a kopasz szárat találtam. Most viszont bepótoltam a hiányt.
  

2012. június 1., péntek

Kacsák

A vízparton zajlik az élet. Az új nemzedék már napvilágot látott több madárfajnál is. A les körüli nádasban vezetgeti fiókáit a tőkés réce. A frissen kikelt fiókák nem sokat teketóriáznak, amint felszáradnak egyből irány a víz, szépen "kacsáznak" szülőanyjuk után. De fő az óvatosság. A víz fölött folyamatosan őrjáratoznak a barna rétihéják. A nádas biztonsága jól jön, amíg a fiókák kellően meg nem erősödnek. A legkisebb nyílt víz is veszélyes lehet. Először az öreg tojó úszik ki a sűrűből, alaposan körülnéz.
Ha minden rendben, akkor jöhetnek a fiókák is, szépen sorban. Irány a szemközti sűrű.
Az utolsó kiskacsa után anyjuk is követi őket.
Két család is járja a környéket. Az egyik tojó 5, míg a másik 1 fiókát kísérgetett.

A hónap képe

Májusban több fotós projektben is előre léptem. Ezek közül mégis talán számomra legfontosabb a nyaktekerccsel való találkozás volt. Egyrészt szép madarász élmények fűznek hozzá, másrészt ebbe a projektbe elég sok időt fektettem. Két tavasz megfigyeléseit összegezve idén jutottam el oda, hogy a fotózásnak nagy biztonsággal neki tudtam látni. Persze ehhez kellett a madár jó közreműködése, és egy nagy adag szerencse is. Számtalan kép készült,  amik közül lett egy kedvencem. A madarak viselkedése sok információt közöl az azt értővel. Mást jelent, ha kinyújtja nyakát, lelapítja tollait, összehúzza testét vagy éppen tollászkodik. Másképp viselkedik, amikor figyel, fél, ideges vagy biztonságban érzi magát. A tollászkodás, az a mozzanat, amit a madarak akkor végeznek, amikor teljes biztonságban érzik magukat. Akkor nyertem teljes bizonyságot arról, hogy a fotózással nem mentem túl messzire, amikor a nyaktekercs a lessátram előtti beszállón tollászkodni kezdett. Megrázta magát, felborzolta tollait, majd szépen rendbe szedte tollazatát. Szép pillanat volt. Egy apró kapcsolat gyermekkorom láthatatlan madarával.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/125, ISO200 beállításokkal készült.