2014. október 23., csütörtök

Esti kócsagparádé

Az egyik délután hazafelé a tavak mellett mentem el, hát megálltam egy félórára, hogy körülnézzek. Javában zajlik a lehalászás. Minden tó az iszapos fenekét mutatja, a víz vékony patakocskák formájában látszik csak a mederben, amik a zsilipeknél kis pocsolyákká egyesülnek. Az egyik tó befolyócsövénél szintén egy ilyen tócsa maradt meg, benne ezernyi apró hal. A tó lecsapolásakor itt rekedtek. Ahogy a halaktól nyüzsgő vizet figyelem, ismerős hang üti meg a fülem. Éles "ti-ti-ti" hangját hallatva egy jégmadár suhant alacsonyan az iszap felett, majd egy gyors fordulással a kis pocsolya fölé belógó gyékénylevelek egyikre ült. Vagy két méterrel felette voltam, volt is némi takarásom, így mozdulatlanul figyeltem a madarat. A fejével néhányszor bólintva figyelte a kishalaktól mozgó vizet, majd lecsapott, és egy hallal elrepült. Itt a jégmadár, hát itt a helyem nekem is! :) Két napra rá, vasárnap délután már a fotós felszereléssel a hátamon sétáltam a töltésen. Jégmadár, jövök! A kis pocsolyában még mindig rengeteg az apró hal. Kétségem sincs, a jegesnek is itt kell lenni. A terepet gyorsan előkészítem. A cél az lenne, hogy a gyékénylevélen ülő jégmadarat le tudjam fotózni. A szeptemberi lesek alkalmával többször megfigyeltem, hogy nagyon szívesen leselkedik a víz fölé behajló, hosszú, széles levelekről. Ezt a jelenetet akkor csak messziről tudtam fotózni, jó lenne, ha kicsit közelebbről is meg tudnám örökíteni. Szóval ennek megfelelően előkészültem, aztán bevackoltam magam a töltés alá, az onnan belógó növényzet közé. Annyira jó volt a takarásom, hogy az álcahálót csak magam elé kellett lógatnom. Az első óra csendes várakozással telt. A jégmadárnak nyoma sem volt. Az egyetlen szórakozásom egy guvat volt, ami a tőlem kb. 10 m-re lévő nádas szélében mozgott. Időnként kifutott a takarásból, a pocsolya széléig, ott kikapott egy halat, majd visszarohant a letört nád alá. Amikor ezt már vagy harmadszor tette meg, kezdtem bánni, hogy jégmadárra jöttem. Bár jól mulattam a guvaton, de fotózhatatlan szögben tette a dolgát. Ahogy a guvatot figyeltem, feltűnt még valami. A töltés és a nádas közötti csatornán kiláttam a tómederbe. A zsilip felé tartó kis patak mellett egy kócsag álldogált. Jó negyed órán át csak egymagában, aztán hirtelen társa is akadt, majd egyre-másra jöttek egymás után.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1892
Na ezt már nem bírtam idegekkel. A jégmadár úgysem jött, így fogtam az álcahálót, oldalt kicsit megbontottam, és az objektívet a kócsagok felé irányítottam. Ahogy az objektíven keresztül felmértem a lehetőségeimet, nem voltam teljesen boldog. Belógó növényzet, magas perspektíva, szóval csupa zavaró tényező. De nem sokat foglalkoztam ezzel, a kócsagok egyre többen lettek. Pár perc alatt vagy 30-40 nagy kócsag és néhány szürke gém halászott a mederben visszamaradt kis csatornában. A nap már közel volt a horizonthoz, és gyönyörűen világította meg a landoló madarakat.   
http://volgyisandor.extra.hu/node/1893
Próbáltam minél több leszálló kócsagot elkapni, amikor hozzám közel, úgy 4-5 m-re kék folt villant. Gyorsan ráfókuszáltam, a jégmadár volt. Nem kellett neki az általam kihelyezett gyékénylevél, inkább a töltés oldalából belógó levelekre ült. De jobb is így, az eredeti verzióban most már nem tudtam volna vele mit kezdeni. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/1894
A jégmadár nem maradt sokáig, pár kocka után elrepült. Visszaállhattam a kócsagokra, amik közül pár elkezdett felém közeledni. A nap már lenyugodott, a víztükör csodálatosan tükrözte az égbolt sárgás-vöröses színeit. A kócsagok, mint valami árnyjáték résztvevői halásztak ebben a csodálatos környezetben.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1895
Egyre több madár, egyre közelebb jött. Nagyon kellett vigyáznom, hogy ne mozduljak. Mivel nem erre készültem, az álcám nem volt tökéletes, féltem, hogy az éles szemű kócsagok észre vesznek. De annyira lekötötte őket a halászat, hogy egyenlőre nem láttak meg.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1896
A kócsagcsapat egyre bátrabban nyomult előre. Egymást úgy próbálták beelőzni, hogy hátulról előre repültek. Amennyire lehetett, próbáltam lekövetni röptüket. Az égbolt fantasztikus színei előtt elrepülő kócsag gyönyörű látványt nyújtott.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1897
Persze sokáig nem maradhattam rejtve. A hozzám legközelebb lévő kócsag csak kiszúrta, hogy nem stimmel valami. :) Pár másodpercig figyelt, majd felugrott a levegőbe, magával rántva a többit is.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1898
A váratlanul kialakult parádé véget ért, én is elkezdtem készülődni. De akkor feltűnt még valami. Néhány madár a töltésen álló égerfára szállt. Mielőtt eljöttem volna, róluk még készítettem pár fotót.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1899
    
http://volgyisandor.extra.hu/node/1900

2014. október 12., vasárnap

Rigók rohama

Egy meglehetősen mozgalmas délelőttöt töltöttem a madáritatónál. A pár órás les alatt nem sok volt az üres perc, szinte folyamatosan történtek az események. És mint a címből is kiderül, a rigóké volt ezúttal is a főszerep. Szinte meglepték a madáritatót és a környékét. A fotózás alatt megszámolt húsz példány között gyakorlatilag az összes tollazati különbséget meg lehetett figyelni, a korok és a nemek függvényében.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1871
A sort két öreg hím kezdte, egyszerre jöttek, de semmi balhé, teljesen nyugodtan viselkedtek egymás közelében is. Gyönyörű fekete tollazat, sárga csőr, sárga szemgyűrű.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1872
Később is jött még hím madár, kiélveztem a lehetőséget, több kompozícióval is próbálkoztam.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1886 http://volgyisandor.extra.hu/node/1887
Portréra is nyílt lehetőség természetesen. Közönséges madár, de a hím fekete rigó nagyon szép tud lenni.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1888
Aztán persze voltak öreg tojók is, szép barna tollazattal, fehéres torokkal.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1881 http://volgyisandor.extra.hu/node/1882
Sok fiatal madár is érkezett a vízhez. Voltak még javában vedlésben lévő "vegyes" tollazatúak.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1873
És már vedlésüket befejezett fiatalok is, ahol a hímek csőre még nem sárgult be, de sárga szemgyűrűjük már szépen kirajzolódott.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1878
http://volgyisandor.extra.hu/node/1883
http://volgyisandor.extra.hu/node/1884 http://volgyisandor.extra.hu/node/1880
És mint a korábbi fotózások alkalmával most is ment a magköpdösés rendesen. :) Szinte mindegyik rigó, mielőtt bármit is tett volna, a víz mellett felöklendezett egy-két, sőt néhány madár négy-öt magot is, amelyet aztán nemes egyszerűséggel a vízbe ejtettek. Mint valami belépőt, vagy fizetséget a vízért, úgy szórták a rigók a magokat az itató mellé érve. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/1875
Nekem csak a megfelelő időben kellett exponálni, hogy ezek a pillanatok a memóriakártyára kerülhessenek.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1879
A gyors sorozat lehetővé teszi, hogy a köpetelés folyamata, egymás utáni kockákon elég jól kivehető legyen. Ezekből raktam össze egy képet erről az érdekes viselkedésről. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/1889
Mivel a rigók csak ilyen magot "hoztak", kíváncsi lettem, hogy vajon milyen növény magja lehet ez, ami már szinte az egész medence alját beterítette. A korábbi álláspont, miszerint som magról van szó, nem állta meg a helyét. A szakirodalom szerint az nem csíkos. Egy kis utánajárás után azonban hamar megoldódott a rejtély. A pár száz méterre lévő keskenylevelű ezüstfa termését ették a rigók, és annak magját hozták magukkal az itatóhoz. :) A rigókon kívül a nap történetéhez még egy szajkó is hozzá tartozik. Meglehetősen idegesen viselkedett.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1876
A víz mellé nem is szállt le, csak körbe-körbe tekintgetett, majd recsegő hangján riasztott párszor. Ilyenkor érdekesen meggörbítette testét.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1877
Két gyakori madár, amelyeket városokban is láthatunk. De az erdőben élő fekete rigónál és a szajkónál nincs óvatosabb madár. Ezt számtalanszor tapasztaltam már, így nagyon örültem, hogy mindezt élőben láthattam.

2014. október 10., péntek

Madarak földön, égen - 2014

Az erdő szelleme

Amikor pár éve összeállítottam a védett növényes listámat, szinte biztos voltam benne, hogy lesz pár virág, amelyikkel talán soha nem fogok találkozni. Akár a ritkasága miatt, akár azért, mert csak irodalmi adat alapján ismerjük a tájegységünkből. Az egyik ilyen növény a bajuszvirág volt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelen ismereteink alapján az egyik legritkábbnak vélt orchidea hazánkban. De ha nem is olyan ritka, mint hisszük, az biztos, hogy nagyon kevesen mondhatják el, hogy élőben látták. Rendkívüli kiszámíthatatlansága miatt az angol szellem orchideának hívja. Hogy miért? Kezdjük az elején. Árnyékos, sötét, erdőkben, nedves völgyekben él. A mag csírázása után hosszú évek telnek el, amíg az első hajtás megjelenik a föld felszíne felett. Évekig képes a talajban élni anélkül, hogy a felszín felett megmutatná magát. Bonyolult gyökérkapcsolatban él különböző gombákkal (mint a többi talajlakó orchidea), és a növény fejlődése nagyban függ gombapartnereivel való kapcsolatától, és a lehullott csapadékmennyiségtől is. Sok tényezőnek kell együtt állnia, hogy a bajuszvirág virágot hozzon. Azonban ezt képes a talajban is megtenni, így a virágzás alatt is képes rejtve maradni. Ha viszont minden stimmel, és a virág végül kibújik a talajból, azt is júliustól októberig bármikor megteheti, és ha a körülbelüli két hetes virágzása alatt nem látja senki, hát jelenléte továbbra is rejtve marad. Mindezeken felül, ha egy élőhelyen egyszer virágzott már, a gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek többségében ott soha többet nem jelenik meg újra. Szóval a fentiek ismeretében egyáltalán nem számítottam rá, hogy a közeljövőben megpillanthatom ezt a csoda számba menő növényt. Nos a sors másként hozta. :) Egy Dél-Zselici patakvölgyben egy kedves gombagyűjtő ráakadt erre a a növényre. Az információ kis kerülő után szerencsésen hozzám is eljutott, így elkészülhettek azok a fotók, amik igazi koronái lettek az idei fantasztikus, orchideákban gazdag évnek.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1853 http://volgyisandor.extra.hu/node/1854 http://volgyisandor.extra.hu/node/1855
http://volgyisandor.extra.hu/node/1856 http://volgyisandor.extra.hu/node/1857 http://volgyisandor.extra.hu/node/1860
http://volgyisandor.extra.hu/node/1861 http://volgyisandor.extra.hu/node/1862
Egyszerűen csodálatos volt végigkövetni a három tő fejlődését. De sajnos az örömbe a végére némi üröm is vegyült. Az internet egyik hátránya, a sok előnye mellett, hogy az információk sokkal nyíltabbá váltak. És örök tanulság kell, hogy legyen ez az eset is a növény találójának, és az információt tovább adóknak egyaránt. A három előbújt tő közül csak egy érte meg a virágzás végét. Egy kapott esélyt, hogy talán magot is érlelhessen. Nem is tudom hogyan fogalmazzak, hogy az szalonképes legyen! Mélyen tekintsen magába az a természettől elrugaszkodott, dilettáns, magát természetfotósnak gondoló vadbarom, aki csak az elkészült fotót szem előtt tartva, a kevésbé dekoratív két alacsonyabb növésű tövet letörte. És a jobb beláthatóság érdekében a virágok környékén a gyertyáncsemetéket is eltördelte, tönkretéve ezzel a növények környezetét is. Ember! Fokozottan védett faj két példánya semmisült meg a gondatlanságod miatt! Még most is szétvet a düh, amikor ezeket a sorokat írom! Egyszerűen nem hiszem el, hogy vannak olyan fotósok, akik nem képesek a minimális etikai elvárásokat sem betartani. Nem szent semmi, csak a fotó a lényeg! Na ez eddig nem volt jellemző ezen a blogon, hogy ilyen indulatok megfogalmazódtak volna, de ez most kikívánkozott belőlem. És szerencsére meglehetősen olvasott ez az oldal, így remélem valahogy eljut majd ahhoz is, aki magára ismer a leírtak alapján. Jóccakát!

2014. október 9., csütörtök

Odútelep

Őszi nagytakarítást végeztem az odútelepen. A tél előtt ezt érdemes megtenni, hogy az elhasználódott fészekanyagok ne segítség a paraziták áttelelését, és az üres odúkban több cinege is elférjen a téli éjszakákon. A korábbi években azonban már megszoktam, hogy ilyenkor szinte biztosan peléket is találok az odúkban. Így is lett. Négy odúban mogyorós pelék lestek ki, amikor a tetőt elfordítottam. Ezúttal azonban valami újdonsággal is találkoztam. Az egyik odú levételekor, annak tetején nagy halom ürüléket láttam, és az odú is furcsán nehéznek bizonyult. A tető levételekor pedig az odú alján nagy halom szőrkupac volt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1869
A szűrkupac pedig lélegzett, és aztán meg is mozdult. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/1870
Nagy pelék aludtak az odúban, egyszerre három is. Így még nem találkoztam ezzel a szép kisemlőssel. Bár az odútelepeken általában nem látják szívesen a nagy pelét, lévén, hogy néha kirámolja a fészkeket, és megrágja az odút, kitágítva annak röpnyílását. Én most nagyon megörültem nekik. Pláne, hogy egy másik odúban még két példánnyal találkoztam. :) Védett faj, 50 000 Ft-os természetvédelmi értékkel.

2014. október 4., szombat

Fürdőző rigók

Úgy tűnik, egyenlőre a rigók uralják a madáritatót. Legutóbbi látogatásom során is szinte kizárólag fekete rigók jöttek. Nem baj, szeretem őket is. :) A két főszereplő egy tojó és egy vedlésben lévő fiatal madár volt.
Az öreg tojó sokáig pózolt a medence mellé elhelyezett beülőn, így tudtam kicsit kísérletezni a fényekkel. Míg a madárra már közvetlenül sütött a nap, addig a háttér még árnyékban volt. Ez a helyzet lehetőséget adott, hogy egy kicsit játsszak. Így sikerült. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/1864
A nap aztán tovább kúszott, és a speciális fényviszonyokkal a tojó is tovább állt. A helyét egy fiatal madár váltotta fel. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/1865
Első dolga volt, hogy tollászkodott egyet, vedlésben lévő tollazatát rendezgette. 
http://volgyisandor.extra.hu/node/1866
Miután végzett vele, alapos fürdőzést csapott. Többször is ki-be ugrált a vízbe, és mindannyiszor csak úgy röpködtek a vízcseppek, ahogy a szárnyaival csapdosott.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1867
Jól jött a napsütés, a rövid záridővel szép pillanatokat tudtam kimerevíteni. A sok fröcsögős jelenet után a vízből való kiugrás pillanata is sikeresen a memóriakártyára került.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1868

2014. október 1., szerda

A hónap képe

Jégmadár projektemnek úgy tűnik egy időre vége. Vagy legalábbis szünetet kell tartanom. Az őszi lehalászások miatt a tavat lecsapolták, így madaram is elhagyta egy időre kedvenc leshelyét. Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, még adott egy lehetőséget a fotózásra. Szép napsütéses délelőtt volt. Jó volt a madármozgás is. A jégmadarak is nagyon aktívak voltak. Jöttek-mentek a víz fölött, egyszer még egy kergetőzést is levágtak. Én meg csak vártam a pillanatot, amikor végre fotó is készülhetett volna. De a jeges mindenhova ült, csak nem a számára "kijelölt" helyre. Hol a velem szemben lévő gyékényes lehajló leveleire,
http://volgyisandor.extra.hu/node/1845
hol pedig a leshelyemtől kicsit oldalt, a víz fölé behajló nádszálakra, ahol csak egy kis helyezkedéssel tudtam róla képet készíteni.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1846
De aztán a jégmadár csak megkegyelmezett nekem, és egy alkalommal tiszta helyzetben is megmutatta magát. Az őszi nap szépen sütött, és a jégmadár a legszebb oldalát mutatta felém, a kék tollazata gyönyörűen csillogott a fényben. A hónap képe ezúttal nem is lehetne más, mint az ekkor készült fotó.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1844
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/3200, ISO 640, -1 EV beállításokkal készült.