2010. december 22., szerda

Kedves Olvasóim!

Ez úton szeretném megköszönni az egész évi kitüntető figyelmet, és érdeklődést. Köszönöm a sok gratulációt, bíztatást.

Kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt, és örömökben, sikerekben gazdag Boldog Új Évet!
All of my kind readers Merry Christmas, and a Happy New Year.

2010. december 21., kedd

Ölyv karácsony / Buzzard Christmas

Az ölyveknek is lesz karácsonya! Attila barátomnak hála, madárkáim nem éheznek az ünnepek alatt sem. Ez úton is köszönet érte, hogy egy nagyobb mennyiségű eledellel ajándékozott meg. Kíváncsi is voltam, hogy a madarak is ennyire örülnek-e neki, ezért a másnap hajnal megint a lesben talált. Nem is kellett olyan sokat várni, még szürkületkor megérkezett az első ölyv. Halkan, észrevétlenül, egyszer csak ott ült előttem. Olyan kevés fény volt még, hogy fényképezésre nem is gondolhattam. Úgyhogy csak figyeltem. Ölyvem is csak nézelődött. Annyira jól érezte magát, hogy még másfél óra múlva is csak nézelődött. Evés nem is lesz? Ej de jól megy egyeseknek. A nap már bőven felkelt, és a pár nappal ezelőtti hideghez képest egészen enyhe idő kerekedett. Madaram meg csak süttette magát a langyos időben. Pajtása is csak az erdő széli fákról kiabált, neki sem volt kedve leszállni enni. Aztán nagy sokára mégis lehuppant a hús mellé. De ez a reggel inkább a méla merengésről szólt, kinek a beszállófán, kinek a leskunyhóban.

I gave a bigger portion of meat to the buzzards with my friend's help. This will be enough under the Christmas holidays. I watched how many birds eat the meat at dawn. There was not big motion because of the mild weather. We stared only through clocks, I inside the hide, and the buzzard outside.

2010. december 18., szombat

Ölyv helyett ... / Instead of buzzard ...

Micsoda fantasztikus hóesés kerekedett szombat virradóra! Minden fehér, és a szép nagy pelyhek csak hullanak szakadatlanul. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy milyen tobzódás lehet az ölyves lesnél. Nem bírtam ki, délután már a lessátorban ültem. A látvány egészen fantasztikus volt. Jó 20 centis friss hó borított mindent, a hóesés pedig hangulatossá tette a környéket. Mondjuk egy jó meleg szobából biztosan sokáig tartott volna a varázs, de kint röpködtek a mínuszok, és hát 2 óra várakozás után már nem volt álomszerű az élmény. :) Ölyveim nem akartak jönni. Biztosan a nappali jövetelem zavarta meg őket, de hát azért ez mégis túlzás. A húsra csak száncinegék jártak.

Hej, ha az ágon a cinege helyett egy ölyv ülne, de hát nem ült. Szerencsére akadt még egy kis néznivaló. A területen nagy pintycsapat mozgott. Tengelicek, erdei pintyek, kenderikék bandáztak a közelben. Voltak vagy 150-200 -an biztosan. A hótakaróból kiálló kórók magjait bontogatták. Szép látvány volt a tarka-barka csapat, amint néha felrebbenve nagy robajjal fordultak egyet a levegőben, hogy aztán hirtelen leereszkedve újra fürtökben lógjanak a növényeken.
Egy ilyen felrebbenés után a csapat a terület másik végét vette célba. Mint kiderült, azért mert egy ölyv közeledett, és landolt is előttem a beszállófán. A legszebb volt a hóesés abban a pillanatban. De sajnos ezt a pillanatot nem tudom most megmutatni, mert az objektív első pici mozdulására madaram már tovább is állt. Sajnos van ez így. Saját hibáiból tanul az ember. Ezt elkapkodtam. Három és fél óra kuporgás és didergés után nagy dérrel-durral haza jöttem. Majd legközelebb ...

Big snow fell in the morning. The sight was fantastic. I was curious as to what may be the buzzard hide. I went out there, but unfortunately I could not photography buzzards. Fortunately, i was not bored. On the area moved a big goldfinch group. They ate the seed of the plants. This motley team was beautiful.

2010. december 15., szerda

Búbos cinege / European Crested Tit

Legnagyobb örömömre az etetőnél kitartanak a búbos cinegék! Kicsit féltem, hogy a betörő hideg, havazás, jég kisöpri őket az erdőből, de szerencsére nem így lett. Rendszeresen járnak a kirakott faggyúra, és hordják a napraforgó magot is. Egyikőjük már egy ünnepélyes szertartáson is átesett, gyűrűt kapott. Talán hasznos adatokkal szolgál majd a tudomány számára.
A fenyvescinegék száma sem csökkent. Továbbra is ott kergetőznek az etető tálca körül. Öröm nézni őket.
A széncinegék száma is gyarapszik, és megjelent két erdei pinty is.

A vörösbegy meg már egyenesen otthon érzi magát. Az etető tálca sarkán napozott egy kicsit. Felborzolta tollait, és gombócként melegítette magát az előbukkanó nap sugaraiban.

2010. december 12., vasárnap

Az első ölyves reggel / The first buzzard morning

Az idei télre nem csak a szokásos énekesmadár etetéssel készültem. A tavalyi nehezen induló próbálkozásom az ölyvekkel arra sarkallt, hogy ezen a télen alaposabban felkészülve kezdjek neki a ragadozók fényképezésének. Az első a helyszín kiválasztása volt. Általában mindig van nálam távcső, így már az ősz alatt is folyamatosan figyeltem az egerészölyvek mozgását. Ezek alapján a Mecsek egy erdővel körülvett gyepét szemeltem ki a célnak. Innen egy alkalommal 8 egerészölyvet és négy hollót figyeltem meg egyszerre a környéken mozogni. Ez az intenzív jelenlét jónak ígérkezett a télre is. El is készült a lessátor, és kihelyeztem az első beszállókat is. November második felében elkezdtem az etetést.
A mostani hétvégén akadt egy szabad hajnalom. Jó alkalom, hogy a puha, meleg ágy helyett a hideg, kényelmetlen lessátorban várjam meg a reggelt. Így is tettem. Meleg teával és három nadrággal felfegyverkezve még sötétben a sátorban voltam. A szokásos méla várakozást a közeli erdőből egy ökörszem hangja szakította félbe. Ő volt az első aki jelezte, hogy pitymallik. Innentől feszülten lestem, hogy mi fog történni a les előtt. Nem is kellett sokat várni. Szárnysuhogás a közelben. Amolyan lomha forma, jó lesz ez gondoltam. Aztán, mint egy árnyék, a fű között begyalogolt elém egy egerészölyv. Hát nem valami fenséges, ragadozós belépő volt, inkább olyan tyúk féle totyogás, de sebaj. Ott volt előttem, amiért jöttem. Egyből rá is vetette magát a húsra. Látszott, hogy nem először jár itt. Sajnos a fények még nagyon gyengék voltak, és kicsit takarásba is húzódott a madaram, úgyhogy egyenlőre csak lestem hogyan falatozik, és én is kortyoltam egy kis teát. Szerencsére miután jóllakott felugrott az egyik beszállóra. Ekkorra már a felkelő nap is vetett pár sugarat a felhők közül, én is akcióba lendülhettem. Elkészültek az idei tél első egerészölyv képei.
Mindenképpen jó előjelnek gondolom ezt a találkozást, és bízom benne, hogy még jó párszor fogunk találkozni. Pár perc múlva az ölyv továbbállt, és nekem is elfogyott a melegítőm, hát hazafelé vettem az irányt, néhány megabájtnyi plusz teherrel.

I would like to take a photo of buzzards on this winter. Therefore started to prepare in time. I put an hide out based on my observations, and I start the feeding. The first early morning photography has already brought success. He managed to take photograph of a buzzard.

2010. december 7., kedd

Egy jó kezdet / A good start

Határozott tervekkel készültem az idei télre. Már ősszel megvolt a haditerv, hogy hol és hogyan fogok idén madarat etetni. Egy októberi nap azonban minden alaposan előkészített terv fölborult. A Mecsek egy eldugott sarkában madárcsapatba botlottam. Az ilyenkor szokásos cinege, őszapó, királyka egyveleg. Azonban rövid szemlélődés után kiderült, hogy nem szimpla cinege csapatról van szó. Legtöbben fenyvescinegék és sárgafejű királykák voltak. Hallottam viszont a fák koronájából egy furcsa hangot, amit eddig nem ismertem. A távcső hamar megtalálta. Búbos cinege! Utoljára még diák koromban találkoztam vele. Ide s tova már vagy 15 éve. Egyből elkapott a madarász láz, és jó darabig követtem a búbos cinegével fűszerezett kis csapatot. Ez a jó élmény aztán többször visszahúzott a helyszínre. Kiderült, hogy több búbos cinege is tartózkodik az erdőben, és a fenyvescinegékkel együtt nagyon ragaszkodnak a helyhez. Ez miatt döntöttem aztán úgy, hogy eredeti tervemet felrúgva ide telepítem a madáretetőt, nem titkolva azt a szándékomat, hogy idén búbos cinegét fogok fényképezni az etetőn. December elejére az erdő sarkában ott állt a kész leskunyhó.
És a búbosok még mindig itt vannak. Már alig vártam, hogy az időjárás elég hideg legyen, és el lehessen kezdeni az etetést. De ez az idő is eljött. Az új kunyhó panorámás ablakából jó kilátás nyílik a beszállóágakra, csak a madarak hiányzanak.
Két hét üresjárat után végül is megtört a jég. Megjöttek a madárkák is! Alig bújtam be a kunyhóba, már az etetőn volt az első madár. A búbos cinege!
Fantasztikus pár óra következett. Búbos és fenyvescinegék váltogatták egymást sorban az etető tálcán. Öröm volt nézni. Fényképezni azonban nem volt egyszerű, mert nagyon gyors madarak. Egy pillanatra sem állnak meg. Főleg a fenyvescinegék. Két-hármasával kergetőztek az etető körül. Alig szállt le egy az ágra, egy másik már el is hajtotta, akit pedig egy harmadik kergetett el.
Persze azért néhány kocka betalált. És párszor sikerült elkapni őket. A sok fenyvescinege között a szokásos széncinege fölény elmaradt. A téli madáretetők egyik leggyakoribb madara a széncinege. Itt csak egy-kettő jött az etetőhöz.
De szerencsére a búbosok is szépen járnak napraforgóért. Szép dallamos hangjukat már messziről megismerni. Járásukat kiismerve róluk is sikerült pár szép képet készíteni.
Nagyon szép kezdete volt ez az idei szezonnak. Ha belegondolok, hogy mi jöhet még..., na majd meglátjuk.

Came the winter, and it's time for bird feeding. This season started well. Rare birds go to the feeding troughs, European Crested Tits. Fantastic birds, fantastic experience.

2010. december 2., csütörtök

A hónap képe / The picture of the month

Csak úgy repül az idő. Már itt a december, és rájöttem, hogy hónap képét kellene választanom a novemberi termésből. De sajnos az a helyzet, hogy az elmúlt hónapban nem sok idő jutott fényképezésre. Ami szabadidőm volt, azt mindet előkészületekkel töltöttem. Hogy miféle készülődés? Hát itt a tél és jön a madáretetés. Egyik legkedvesebb elfoglaltságomnak készítettem elő a terepet. Beüzemeltem az etetőket, és megépítettem a leseket. Nagy reményeket fűzök az előttünk álló télhez. Elöljáróban csak annyit, hogy két fő helyszínen zajlik majd az etetés és fotózás. A szokásos és elengedhetetlen énekesmadár etető, és a tavalyi próba hatására egy ragadozó madár etető. Mind a két les új helyen épült. A részletekről majd később.
Mivel novemberben nem fotóztam, ezért az októberi képek közül választottam egyet. Egy feketerigó kerül most a középpontba. Emlékszem, aznap csak egy vendége volt a madáritatónak, de ő alaposan kihasználta, és egy jót fürdőzött.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5,6, 1/125, ISO200 beállításokkal, állvány segítségével készült.

In November, unfortunately, was no time for photography. I spent all of my time with the building of the bird feeders. Therefore I had to choose from the October pictures. This picture was the common blackbird.

2010. november 1., hétfő

A hónap képe / The picture of the month

Októberben kétség kívül a legizgalmasabb a karvaly fényképezése volt. Egy fantasztikus madár engedett bepillantást az életébe. Már sokszor megtörtént velem, de egy-egy új fajnál mindig eszembe jut, hogy mennyire nagy dolog is ez. Egy hétköznapi ember nagy ritkán lát csak karvalyt, akkor is csak egy gyors siklást, vagy egy a madáretetőre becsapó, hirtelen tovább álló, galamb méretű madarat. A szerencsésebb műkedvelők elmondhatják, hogy megfigyelték zsákmányszerzés közben is. Ezzel szemben nekem megadatott, hogy 1,5 m távolságból meglessem egy intim pillanatban. Végignézhettem és persze végig fotózhattam, amint fürdik egy jót a madáritatóban. Nagyszerű pillanatok voltak. Sok fénykép készült. Közülük ezt a portrét választottam a hónap képének.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5,6, 1/90, ISO200 beállításokkal, állványról készült.

I was chose in october the sparrowhawk's photograph. There were great moments, when bathed in front of me this beautiful bird. Was a good experience, and the sparrowhawk is a wonderful bird .

2010. október 22., péntek

Karvaly / Sparrowhawk

Rövid ellenőrzésre érkeztem az itatóhoz. Egy heti eső után nem vártam semmit, csak látni akartam, hogy minden rendben van-e. És ha már ott voltam, be is bújtam a kuckóba, hátha lesz valami. A szokásos szöszmötölés, ablakpucolás, párátlanítás. Majd méla kukucska. Nagy csend volt a környéken. Egy pisszenés sem hallatszott. Furcsa is volt, így utólag visszagondolva, de már tudom, hogy miért. Váratlanul, halkan árnyék libbent a sarokban. A beszállófára karvaly érkezett. Hát ő volt a némaság oka. Valószínűleg a közelben volt már, és ezt a többi madár is jól tudta. Legutóbb télen találkoztunk a madáretető mellett. Nagyon megörültem neki.

Bőszen kattintgattam, ő meg csak nézelődött. Aztán az történt, amit csak titkon reméltem. Leszállt az itatóhoz!
Levegőt is alig mertem venni, hiszen mindössze másfél méter volt közöttünk. Féltem, hogy a fényképező hangja elriasztja, de nem így történt. Szépen csobbant a víz közepébe.

Hihetetlen, de ez a félénk ragadozó az orrom előtt, hatalmas fürdőzésbe kezdett. Kicsit bohókás volt a jelenet. A szigorú tekintet meglágyult. Látszott, hogy élvezi a helyzetet.

Jó pár percig pancsolt. Az üveget is jól összevizezte. Fürdés után kiült a víz mellé, picit bámészkodott.
Majd ahogy jött, olyan halkan távozott. Még egy darabig csak bámultam kifelé, mi is történt itt? De a memóriakártyán ott volt a bizonyíték. Tényleg megtörtént. Fantasztikus volt.

The latest photography brought a surprise. Unexpected guest arrived for drinking. One Sparrowhawk. Remained for a long time, and did big bathing. It was fantastic. The sparrowhawk is a wonderful bird.

2010. október 14., csütörtök

Minden napra egy madár / One day one bird

Ez a mondás lenne jellemző a madáritatóra mostanság. A múltkori füzike után most egy fekete rigó örvendeztetett meg látogatásával. Nagy ricsajjal érkezett a szomszéd bokorra, majd szép lassan a víz mellé óvatoskodott. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem látja, kicsit lazábbra vette a figurát. Megrázta tollait és gyors egymásután két galagonya magot is felöklendezett, és nemes egyszerűséggel a vízbe köpte. Majd, hogy az emésztés fáradalmait kipihenje, közelebb ugrállt, és hatalmas pancsolásba kezdett. Jó pár percig fürdőzött önfeledten, mielőtt tovább állt volna. Aranyos volt.

I met recently a blackbird beside the bird drinking. He did big bathing before he flew away.

2010. október 12., kedd

Mint a mesében / As in the tale

Szép őszünk van. A lombok szépen színesednek, és az erdőkben rengeteg a gomba. (Na meg a gombász.) A fényképező mellé mostanság gombászkosár is kerül. Egyszerű a szabály: ehető a kosárba, többi a memóriakártyára. Nagyon érdekes lehet elmélyedni a gombák világában. Rendkívüli fajgazdagságuk, szín- és formaviláguk lenyűgöz. (Ízvilágukról nem is beszélve.) Míg gombász szemem a kosárba valót keresi, addig fotós szemem a szépet, a dekoratívat kutatja. Legtöbbször azért ez a kettő nem egyezik. Nagyon érdekes például a mohapárnából előbújó enyves-korallgomba nyúlánk alakjával, és zavarba ejtően sárga színével.
Nem messze tőle erős, vaskos termőtestű gombát találok. Fotóra kívánkozik ez is.

Aztán a sűrű lucos alatt piros kalapok villannak. A mindenki által jól ismert légyölő galóca, az igazi mesegomba. Friss termőtestjei szépen mutatnak a zöld mohapárnákon.

Teljesen más hangulatot ad viszont, ha az árnyékos erdőben a fák között bejutó napsugarak csak a gombát világítják meg. Mintha egy mese sűrű-sötét erdejének kellős közepén járnánk...
De jobb, ha visszatérünk a valósághoz, mert közben a kosár is megtelt. Jól megtermett őzlábgombákból lesz ma vacsora...

This year's autumn are many mushrooms in the forests. I do not just collect them in the basket. But I take a photo of the beautiful mushrooms. As if we would have been to a fabulous forest.

2010. október 9., szombat

Csak füzike / Only Chiffchaff

A madáritatónál nem túl nagy a pörgés. Elég egy-két nap eső, és a már szépen alakuló forgalom máris visszaesik. Persze azért nem unatkoztam. Két füzike is mozgott folyamatosan a környéken. Na nem a víz miatt, mert inni eszük ágában sem volt. A környező fákon, bokrokon vadászgattak apró rovarokra, hívó hangjukkal folyamatosan tartva egymással a kapcsolatot. Néha, egészen halkan, pár strófa is felcsendült a jól ismert énekükből. Mintha csak maguknak énekeltek volna. Szerencsére azért néhányszor az itató beszállóágaira is leszálltak. Korábbi találkozásunk alkalmával bebizonyosodott, hogy piszok gyors madarak. Ez most is így volt. Egy pillanatra sem állnak meg. Folyamatos mozgásban vannak, ami jócskán próbára teszi a fotós reflexeit. Kicsit talán most több fény jutott, ezért több éles kép is született.

Only few birds visit the drinking because of the repetitive rain. Recently only two chiffchaffs amused. They hunted on the surrounding trees and bushes. Fortunately landed they on the setups.

2010. október 3., vasárnap

A hónap képe / The picture of the month

A hónap képe ezúttal egy ígéretesnek induló, de nem túl eredményes fotózás alkalmával készült. A halastavakon elkezdődött a lehalászás. Így van ez az általam látogatott tavaknál is. Péntek délután a lecsapolt mederben számtalan kis és nagy kócsag táplálkozott a visszamaradt sekély vízben. Jó alkalom lehet ez a szombat hajnalra. Annak rendje és módja szerint a napkelte a tómederben ért. Nehezen világosodott. A szürkületben azért szépen mozogtak a madarak. Biztató volt. Ám mire a fotózáshoz is elegendő fény lett, a madarak eltűntek. Csupán egy 15-20 fős sirály csapat szórakoztatott. Szerencsére ők elég sokáig és elég közelről. Lehetőség nyílt röpképek készítésére is, így ezzel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel.


I chose in this month a photo of a gull. The picture was taken in a lowered fishpond. I had an opportunity to take a photo of the birds during flying.

2010. szeptember 25., szombat

Újra itató / Drinking again

Úgy látszik el kellett jönnie az ősznek, hogy azt mondhassam: járnak a madarak az itatóra. Egész tűrhető forgalom van a víz mellett. A leskunyhót már nem csak meditálásra, hanem fényképezésre is lehet használni. Néhány órás leskelődés alatt sikerült pár fajt megfigyelni. Elsőként két vörösbegy érkezett. Nem siettek, alaposan körbenéztek.
Majd egy szajkó csapott egy jó kis fürdőzést. Jó pár percig lubickolt, majd csatakosan továbbállt.
Aztán egy barátposzáta óvatoskodott a les elé. Ide fiatal suhanc. Barna sapkáját most cseréli le a hímekre jellemző feketére.
A sort pedig egy csilpcsalpfüzike zárta. Neki örültem a legjobban. Végig a környező fákon mozgott, néha még énekelgetett is a tavasz emlékére. Néhány pillanatig volt csak az itatón. Pár korty után vissza is repült a lombok közé. Nagyon izgága madár. Alig hagyta magát fényképezni.

After long time walk the birds again to the drinking. In the beautiful autumn time came in front of the hide robin, jay, eurasian blackcap and chiffchaff.

2010. szeptember 15., szerda

Sün akció / Hedgehog action

Telefont kaptam a napokban, hogy egy háznál sünt fogtak. Mivel védett állatról van szó, természetesen ellenőrizni kellett az információt. A helyszínre érkezve, a falusi ház pajtájában, szalmával kibélelt ládikában találtam őket. Őket, mivel nem egy, hanem öt sünről volt szó. Anyuka és négy fia nézett vissza rám a szalma közül. Kérdőn néztem a házigazdára, azt mondja a kutyától mentette meg a kis családot. Mit tehettem, elhoztam őket. Hirtelen megduplázódott családunk létszáma. :) A gyerekek legnagyobb örömére két napot töltöttek nálunk. Soha nem volt ilyen jó soruk. Sajt, tojás, lisztkukac volt esténként a vacsora. Aztán fölállt a haditerv. A sünök költöznek vissza a természetbe, de ezúttal kutyamentes területre. A sünköltöztető brigád készen állt a munkára.

Mezőgazdasági területekkel, gyepekkel, erdősávokkal tarkított élőhelyre érkeztünk. Jó terep lesz ez a sünöknek. Új otthonuk egy jó nagy szénaboglya lesz. Amíg készült az új vacok, sünék szépen várakoztak.

Persze mielőtt elfoglalhatták volna lakhelyüket, néhány fotó is készült róluk. Ritka pillanat szemezni ezzel a rejtőzködő állattal, ki kellett használni.

Reméljük az ősz kegyes lesz hozzájuk, és alaposan fel tudnak készülni a téli álomra.

Five hedgehogs come to us in the days. The men rescued them from dogs. My job was to move them in a new home. Children are happy to help in this. Of course,I was photography also. Rare opportunity was to meet with the hedgehog.

2010. szeptember 13., hétfő

Méregölő sisakvirág / Yellow Monkshood

A minap a Mecsekben újabb virágba botlottam. Mivel fényképező nem volt nálam, vissza kellett mennem hozzá. Nemcsak azért, mert még hiányzott a kollekcióból, hanem azért is mert érdekes, szép virágról van szó. Közelről nézve egészen különleges formájú virága van. Középkori lovagok páncél sisakja jutott eszembe, amikor a fényképezőn keresztül, alaposan megnéztem. Gondolom mást is ez ihletett, amikor a méregölő sisakvirág nevet adta neki.

I found a beautiful flower in the days. Interesting flowers reminiscent of medieval knights in his helm. His hungarian name was from this characteristic last.

2010. szeptember 1., szerda

A hónap képe / The picture of the month

Az augusztus mozgalmasan telt fotózás szempontjából. A legizgalmasabb a belvizes területek mellett tett látogatások voltak. Erdőjáróként a vizek madarai mindig is különlegesek voltak számomra. Régóta szerettem volna közel kerülni hozzájuk, és egy kicsit objektíven keresztül is megnézni őket. Ezen fotózások alatt a legnagyobb élmény a sárszalonkával való találkozás volt. Régi vágyam teljesült, amikor a napkelte gyönyörű fényében, a növényzet takarásából, a lessátor elé sétált néhány, és el tudtam készíteni első sárszalonkás képeimet.


A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f:6/7, 1/2000, ISO 400 beállításokkal, állvány segítségével, lessátorból készült.

I chose in this month the photo of Snipe. The visit on the wet areas was very exciting. I am glad, I came so near to these secretive birds.

2010. augusztus 29., vasárnap

IBLN - Vagyis az olasz gólyatöcs / IBLN - That is, the Italian Stilt

Korábbi bejegyzésben már írtam, hogy sikerült egy színes gyűrűs gólyatöcsöt lefényképezni, méghozzá olyan szerencsésen, hogy a gyűrű felirata szépen olvasható volt a képeken. A fotó alapján aztán sikerült a gólyatöcs múltjára is fényt deríteni. A madár 2006 nyarán bújt ki a tojásból, az észak olasz Isola della Cona nevű helyen. Itt kapta aztán, az év júniusában, a gyűrűt, amit 2010 augusztusában olvastam le a baranyai Páprád határában. A két helység között csupán 350 km van légvonalban. Persze az eltelt négy év alatt ki tudja merre járt a töcs. Érdekesség még, hogy ez a második Magyarországon leolvasott olasz gyűrűs gólyatöcs.

In the earlier post I wrote he managed to take a photo of a ringed stilt. The ring's inscription was legible nicely. On this based he managed to find the past of the bird. T.he stilt hatched from the egg on the north Italian Isola della Cona place in year 2006. It is just 350 km away the hungarian Páprádtól, where the birds are found. Who knows that in the past four years, where the Stilt had been.

2010. augusztus 27., péntek

Madárparadicsom / Bird paradise

Az elmúlt hetet Tolnanémediben töltöttük, hogy a gyerekek még élvezhessék kicsit a nyári szünetet. De, hogy én se unatkozzak, határozott terveim voltak. A nyár eleji nagy esőzések itt is nyomukat hagyták. A Kapos legtöbbször csak méternyi vize a többszörösére duzzadt, és ez a hatalmas vízmennyiség már nem fért a gátak közé. Pincehely határában több hektárnyi rétet, kaszálót, mezőgazdasági területet vett birtokba, soha nem látott, hatalmas vízfelületté változtatva a lapos részeket. A víz az elmúlt hónapok alatt visszahúzódott, csak néhány helyen hagyott hátra mutatóba kisebb-nagyobb foltokat. Az egyik ilyen foltot vettem célba, hogy fotós terveimet megvalósítsam. Ilyenkor ugyanis madarak lepik el ezeket a belvizes területeket. Csapatosan táplálkoznak és éjszakáznak az ilyenkor már sekély tavacskákban.
A terepbejárás is ezt bizonyította. Gémek, gólyák, sirályok, récék, bíbicek hangoskodtak, mozogtak a környéken. Egészen nagy példányszámban. És hát, ami igazán lázba hozott, az a partimadarak jelenléte. Ezek az általában északon fészkelő madarak ilyenkor már vonulnak, és csapataikat már meg lehet figyelni a magyarországi vizeken is. Nekem mindig is különlegesek voltak, életmódjuk, megközelíthetetlenségük miatt. Reméltem, hogy most a közelükbe férkőzhetek.

1. hajnal:
Sokat nem is teketóriáztam, másnap reggel már bele is fogtam. Fél négykor kelés, (ez azért nem volt kellemes) ki a területre. Még sötét volt, amikor elfoglaltam jó kis fekhelyem a lessátorban. Amúgy sem láttam sokat, de a sűrű köd miatt még rosszabbak voltak a látási viszonyok. Lassan világosodott. Leginkább csak a hangokból tudtam, hogy megelevenedett a víz előttem. Aztán szépen kibontakozott minden. A közelben 3 szürke cankó táplálkozott. Hosszú csőrüket félig nyitva a vízbe eresztették, és szaporán ide-oda szaladgáltak. Mikor beleakadt valami, gyorsan kikapták a vízből. Olyan fürgén mozogtak, hogy a szürkületben esélyem sem volt éles képet készíteni, szerencsére néha megálltak körülnézni.

A köd eloszlása után fény derült a madárseregre. Zömében bíbicek voltak körülöttem. Csapongó repülésükkel, és jellegzetes hangjukkal betöltötték a környéket. Inkább az iszapon mozogtak, és onnan kapkodták fel a rovarokat.

El is voltam a bíbicekkel, némelyik egészen közel jött. Az egyik iszapnyelven két nagyobb testű cankó közeledett. Ők sem mentek bele a vízbe, inkább a víz és az iszap határán táplálkoztak. Közelebbről jól látszott már, pajzsoscankók.

Sajnos hamar tovább álltak. A nap is egyre följebb kúszott, úgyhogy én is hazamentem.

2. hajnal:
Az első nap eredményessége visszacsábított a helyszínre. Kicsit módosítva a lessátor helyzetén, újra az iszapon ért a reggel. Köd nem volt, és a telihold hatalmas fénye szinte nappali világosságot eredményezett. Sajnos így a madarak is jól láthatták, ahogy a területre érkezek, és később is szálltak vissza a vízre. Az előző napi bíbic tömeg között réti cankókat fedeztem fel. Szerencsére a sátor áthelyezése jobb látószöget biztosított. Ez a nap az övék volt. Több közeli felvételt is tudtam készíteni róluk.

A sátorból ugyan nincs nagy kilátás, de a hangok sokat elárulnak. Nagy pólingokat hallottam. Hát, még egyszer ki kell jönnöm.

3. hajnal:
A korai kelés már rutinosan megy. Megszokottan pakolom magamra a sok holmit, amit be kell cipelnem a területre. 20 perc erőltetett menet. Van abban valami különleges, amikor a sötétben megállok a kis tó mellett, és látom, hogy a víz tele van kisebb-nagyobb foltokkal. Tudom, hogy az mind madár, és ha jól csinálom, akkor szép sorjában az objektív elé kerülnek. Szerencsére ma felhős volt az ég, és tompította a hold fényét. Szépen, észrevétlenül foglalhattam el, most már harmadik leshelyemet. A derengéssel megmozdult a madártömeg. Leginkább hangok sokasága, és a nagyobb testű madarak formájában. A gémek szellemszerűen közlekedtek, és a szürkületben csak sejteni lehetett , hogy hol is vannak.
Napkeltére már teljes volt a kép. Billegetőcankók mozogtak előttem. A partvonalat követve a sekély vízben szépen besétáltak az objektív látómezejébe.

Még őket fényképeztem, amikor kis csapat réti cankó landolt a kb öt méterre lévő iszappadon. Szerencsére ők is felém indultak. Az egyre szebb fényekben szépen pózoltak is nekem.
A korábbi lessátras tapasztalattok miatt javítottam kicsit a kukucskáló lyukakon. Kicsit szélesebb szögben látok ki rajta. Ennek köszönhetem, hogy észre vettem a sátor mellett, kicsit távolabb mocgó cankó csapatot. 15-en voltak, és egyszerre, majdnem szinkronban mozogva táplálkoztak a mélyebb részeken. Sokszor hasig merülve, hosszú csőrüket a vízben tartva haladtak előre. Három közülük betévedt elém is. Nem túl közel, de azért jól mutattak a szép fényekben. Jó ideig tollászkodtak, nézelődtek. Jól láthattam, füstös cankók voltak.
De még csak most jött a java. A sátor fölött reszelős hang hallatszott. Nem is mertem remélni. Három sárszalonka huppant le a növényi szárakkal tarkított részre. Kicsit messze voltak, de némi mozdulatlan várakozás után megindultak felém. Hosszú csőrüket szinte folyamatosan a híg iszapban tartva egyre közelebb értek.

Nem kell mondanom, gyorsan telt a memóriakártya. Mindössze három méterre mozogtak a sátor előtt. Pisszenni sem mertem. Egy riasztásra aztán megmerevedtek, lelapultak a vízre. A közelben szedegető réti cankó is melléjük ért ebben a pillanatban. Mindegyik madár feszülten figyelte, mi okozhatta a riadalmat. Az ebben a pillanatban létrejött kis csapat jelképezi számomra ezeket a madarakat. A laikusnak észrevétlenek, de ha kellő alázattal és kitartással közeledünk, beavatnak életükbe. Fantasztikus pillanat volt. Egy csendélet, ami csak egy rövid ideig létezett.

Ezzel a képpel búcsúztam a területtől. Jó volt. Az alábbi fajlista legyen bizonyíték, hogy nem is akárhol jártam:
Nyári lúd
Tőkés réce
Cigányréce
Fürj
Kárókatona
Bakcsó
Kis kócsag
Szürke gém
Fekete gólya
Fehér gólya
Bíbic
Pajzsoscankó
Sárszalonka
Nagy póling
Füstös cankó
Szürke cankó
Erdei cankó
Réti cankó
Billegetőcankó
Dankasirály

We were on leave in the last week of the summer. I took advantage of the time, and I took a photo of birds. Because of the vernal big rains the Kapos river overflowed, and the water inundated a huge area. Until the more months lasting inundation lured the birds there. Huge bird team fed on the water every day. I sat under the week out with three occasions into the hide. There was a big experience between the birds to be. I was glad the snipe the best, who before the tent three metres fed.
The list of the observed birds:
Greylag Goose
Mallard
Ferruginous Duck
Common Quail
Cormorant
Night Heron
Little Egret
Grey Heron
Black Stork
White Stork
Northern Lapwing
Ruff
Snipe
Eurasian Curlew
Spotted Redshank
Common Greenshank
Green Sandpiper
Wood Sandpiper
Common Sandpiper
Common Black-headed Gull