2013. április 28., vasárnap

Április dalnoka

Április végére megtelik a természet élettel. Az egymás után visszaérkező madarak sorra foglalják el revírjeiket, és kezdenek bele a területfoglalás, fészekrakás, költés rejtelmeibe. Mindenki sürög-forog, és napról-napra csendülnek fel az újabb és újabb énekhangok. Szeretem ezt az időszakot. Szeretem újra felfedezni, nyugtázni, hogy lám, ez a madár is visszatért, és megszokott helyén énekel ismét. Alig vártam már azt is, hogy a tolnanémedi hétvégén meghallhassam a nyaktekercs kiáltozását. Vajon visszatér idén is? A virágzó cseresznye- és meggyfák között álló, öreg diófa koronájából messze hangzott az éles "vi-vi-vi" hang. Hát megérkezett! Mintha engem köszöntött volna. Hát ki is tudna ellenállni egy ilyen kedves invitálásnak!? :) 
Kezdetét vette a nyaktekercs projekt második felvonása. Az elmúlt évben szerzett tapasztalatokkal felfegyverkezve (előzmények itt) olyan sokat nem is kellett agyalni a dolog mikéntjén. A cél ezúttal az volt, hogy egy picit a természetes környezet is kerüljön bele a képekbe, úgyhogy ennek megfelelően álltam neki a fotózásnak. A magára hagyott gyümölcsöst már kezdi visszahódítani a természet. Az öreg meggyfák között lépten-nyomon akácsarjak verődtek fel, meghatározva a terület arculatát. A nyaktekercsek gyakran használják ezeket a fiatal csemetéket. Táplálékuk nagy részét a földön szedik össze, és az alacsony ágak jó kémlelőhelynek bizonyulnak.
A másik sarkalatos pontja a területnek az öreg diófa. Kedvelt tartózkodási helye a hímnek. Jól belátja innen az egész revírt, és nem mellesleg a már korhadó fa tele van hangyákkal, ami ugye a gyengéje ennek a madárnak. A közeli képek körítéséül ezért a vén diófa egy korhadó ágát választottam. 
Mindig élményszámba megy, ha találkozhatok ezzel a szép madárral. Ezúttal azonban olyat láthattam, amit eddig soha. A pár még a költés elején lehet, mert a tojó is folyamatosan mozgott a környéken. Miközben a lessátorban ücsörögtem, tanúja voltam, amint egymás előtt, egészen közel, nyakukat kinyújtva, jobbra balra dülöngélve együtt kiáltották el a nász hangját. Szép volt, bár fotó nem készült róla. Azonban egy újabb momentum, hogy van még mit megörökíteni nyaktekercs témában. :)

2013. április 21., vasárnap

A nádas ösvényei

Víz tekintetében nem szűkölködünk idén. A tetemes év eleji csapadék meglátszik a halastavaknál is. A vízszint igen hamar elérte az ideális szintet, ami egyet jelent a vízparti fotós szezon kezdetével. Ismét megállapítottam, hogy nagyon jól sikerült belőni a kunyhó magasságát, pár centi választotta csak el a tó maximális vízszintjétől. Hát ha itt a víz, akkor bizony menni kell. Egy kis tereprendezés azért elkelt a hosszú tél  után, de vasárnap délutánra minden a helyére került.
A tavalyi évben már nagyjából kiismertem, hogy milyen fajokra számíthatok, ennek alapján készítettem elő az első, idei vízparti fotózást. Az elmúlt évben többször éreztem úgy, hogy átvernek a madarak. A les felé egyre közeledő motozás a nádban, halk csobbanások, csipogások. Már-már vártam, hogy kilépjen valami a nádból, amikor a zajok elhallgattak, és kis idő elteltével a másik oldalon folytatódtak, persze akkor már távolodva. A madár valahogy, számomra észrevétlenül, kikerülte a lest. Pár alkalommal tudtam csak lencsevégre kapni, holott sokkal többször volt körülöttem. A guvat járatta velem a bolondját. Rájöttem, hogy a nádas rejtett ösvényeit kiismerni nem is olyan könnyű feladat. Az idei évre célul tűztem ki, hogy a guvatot, amennyire lehet, kicsalom láthatatlan ösvényeiről. Arra persze nem is számítottam, hogy ez már az első alkalommal meg is fog történni. A nádasba előzőleg berakott farönk kicsit megnyitja a növényzetet, kis folyosót képezve a rejtve közlekedőknek. És lám, a dolog működik. A sűrűből guvat óvatoskodott előre a farönökön.
A nyílt részre azért nem merészkedett ki, a nádas szélén visszafordult. De nem tudott egyből visszalépdelni a nádasba, mert vele szemben jött még egy guvat.
A párja volt. Együtt járják már a revírt. Hirtelen a farönk képezte ösvény szűkössé vált. Persze egyik sem akart lelépni róla, ezért egymás mellett, meg-meglökve a másikat haladt mindegyik a maga irányába.
A másodiknak érkező sem óhajtott kisétálni a náddal kevésbé takart részre.
Kinézett, aztán gyorsan vissza is fordult, és a párja után szaladt, aki már el is tűnt a nádasban. Pár másodperc múlva hallottam, amint a leskunyhó alatt keltek át a túlsó oldalra. :)

2013. április 20., szombat

A mi barátunk

Pár évvel ezelőtt lett egy kertünk. Amolyan kapirgálós, bográcsozós, diófán hintázós kiskert. Újdonsült kertészként első dolgom volt, hogy a diófára egy fészekodút raktam, a biológiai növényvédelem jegyében. Az odú persze az elmúlt két-három év alatt üresen állt. Most azonban nagy változások történtek. Épp a vetőmagok földbejuttatásán fáradoztunk, amikor az odú mellett apró madárka jelent meg, és izgatottan forgolódott. Nem volt kétséges, hogy miattunk ilyen ideges, amiért az odú közelében motozunk. Úgy tűnt, valamiért fontos számára. És láss csodát, az odú tényleg kincset rejtett. 10 szép tojás lapult a csinos kis fészekcsészében. Az albérlőnk egy barátcinege pár lett. 

2013. április 18., csütörtök

Dolgos tavasz

A márciusi bolondos időjárás kicsit felborította a megszokott tavaszi menetrendet. Az ilyenkor szokásos teendők így április első felére összecsúsztak. Hirtelen sok lett a tennivaló. A sasok már javában fiókáikat nevelik, a fekete gólyák újra elfoglalták régi fészkeiket. Az ő zavartalan költésük biztosítása mindig az első feladatok között szerepel. 
A templomtornyok rejtett zugaiban is megindult valami. A gyöngybagoly költőládák ellenőrzése is időszerűvé vált. Az egyik ládát évek óta macskabagoly lakja. Nála már fiókák vannak.
A pelyhes apróságok körül rengeteg volt a zsákmányállat. Látszik a szülők szorgossága. A macskabagoly költőláda jó tükörképe a környék apró állatvilágának. Nagy pele, mogyorós pele, erdei egerek, vörösbegy, és rengeteg más énekesmadár toll volt most is terítéken.
Harmadik körben pedig eljött a cinegés odútelep ellenőrzésének ideje is. A 20 odúból 7-ben mutatkozik annak a jele, hogy benne költés várható. A többségben még csak fészekkezdemények voltak, egyben azonban már két tojás is lapult a fészekcsésze mélyén.
Egy odú pedig kisemlős fészkét rejtette. Az odúba betekintve egy mogyorós pele nézett vissza rám. Örülök neki is, hiszen védett fajról van szó. Másrészt ki tudna ellenállni az ilyen nagy fekete szemeknek! :)

2013. április 3., szerda

A hónap képe - Havas Húsvét

A márciusban kialakult időjárási viszonyok, a hónap végén leesett nagy mennyiségű hó mindannyiunk életét felborította. De míg mi emberek csupán kellemetlenségként éljük meg ezeket a napokat, az állatoknak bizony kemény próbatételt jelent. A telelő területükről visszaérkező, vonuló madarakat meglepetésként érte a több 10 cm-es hó leesése. Ezek a főként rovarevő énekesek ebben az időszakban nem jutottak táplálékhoz. És mivel a vonulás alatt elhasználták zsírtartalékaikat, létkérdés lett volna számukra, hogy táplálkozni tudjanak. A hó azonban ezt lehetetlenné tette, így sok vörösbegynek, énekes rigónak, rozsdafarkúnak ez a pár nap bizony végzetes volt. Nagy segítség ilyenkor a madáretetés. 
Mivel a havas húsvéti napokat Tolnanémediben töltöttük, ott próbáltunk segíteni. Édesanyám szorgos madáretető munkáját néhány szem almával  kiegészítve egész sereg madarat sikerült táplálékhoz juttatni.
A következő lista jól szemlélteti ezt. Énekes rigó, fekete rigó, házi rozsdafarkú, vörösbegy, erdei szürkebegy, barátposzáta, erdei pinty, fenyőpinty, zöldike, csíz, meggyvágó, tengelic, mezei veréb, házi veréb, széncinege, kék cinege, barátcinege, őszapó, citromsármány, szajkó, nagy fakopáncs, közép fakopáncs. Ha jól számolom ez 22 faj. Az udvar szinte életre kelt ez alatt a pár nap alatt. Öröm volt nézni a nagy sürgést-forgást, ami a hó elolvadása után egy csapásra meg is szűnt. Persze a fényképezőnek is jutott némi szerep ez idő alatt. Az első madár, ami alig öt perc után már megjelent a kirakott alma mellett, az a barátposzáta volt. Élvezettel csipegette a gyümölcs húsát, szinte folyamatosan őrizve azt. A hónap képe ezúttal ezt a madarat ábrázolja. 
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f7,1, 1/1000, ISO 200, +1 EV beállításokkal készült.