2012. július 29., vasárnap

Cinegés nap

A zöld küllővel történt legutóbbi találkozás nem hagyott nyugodni, úgyhogy a délután ismét az itatónál talált. Az áhított madár ugyan elkerült ezúttal, de unatkozni nem volt időm. Szokatlanul nagy forgalom volt aznap. A tömeget a cinegék alkották. Számolni sem tudtam, hogy mennyi széncinege jött. Zömében fiatalok. Hullámszerűen, csapatostul érkeztek, és csurom vizesre fürödték magukat.
Jutott közéjük egy-egy kék és barátcinege is. De aminek a legjobban örültem, két őszapó is landolt előttem. Szintén fiatal madarak voltak. A vízhez nem szálltak le. Talán a nagy tömeg riasztotta őket, körülnéztek, cserregtek egy keveset, majd odébb álltak.
A változatosságot egy tojó barátposzáta is növelte. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is. Pár korty erejéig maradt csak.
Korábban már említettem, hogy az itatóra járó szajkók nem csak inni jönnek, hanem a víz körül gyülekező rovarok közül is zsákmányolnak. Mivel sok korhadt fát is használok dekorációnak, óhatatlanul hangyákat is hozok velük. Ezért sok faodvasító lóhangya mozog az itató mellett. A mai szajkó rájuk vadászott. Több termetes példányt is fölkapott, és jóízűen elfogyasztott.

2012. július 20., péntek

Ami késik nem múlik

Csend van az erdőben. Az újra visszatérő forróságban csak piheg minden, nem mozdul az erdő. A madarak is hallgatnak. A madáritatónál is ezt tapasztaltam, amikor délután beültem a lesbe. De a várakozás mindig reményteli. Tudom, hogy este hat óra körül beindul a forgalom. Hamarosan valami átsuhan a tisztás fölött, és nagyot dobbant a leskunyhó tetején. Önkéntelenül is behúzom a nyakam. Lépegetés zaja hallatszik a fejem fölül. Már tudom ki lesz az, ismerős a jelenet, nem először történik meg. Pár másodperces várakozás után a szajkó leugrik az itató szélére. Ezúttal ő kezdte a sort. Nem is inni érkezett, hanem körbeugrálta a medencét, és a vízbe hullott, és onnan menekülni nem tudó rovarokat szedegette ki. Miután kikapkodott pár falat apró bogarat, és egy szöcskét, el is ment. Ránéztem az órára, hat óra. Megmozdult az erdő.
Az első szajkót még hat követte egymás után szépen sorban. Aztán megint csönd következett, csak a meg-megerősödő szél tépte a szélső fákat. Kis várakozás után azonban olyan dolog történt, amit már nagyon rég vártam. A közelben éles hang törte meg a szél zúgását. Klü-klü-klü. Nagyon közelről jött a hang, bele is borzongtam, pláne azért, mert tudtam, hogy ki a hang gazdája. A kiáltás újra felhangzott, de az ujjam ekkor már az exponálógombon volt. A következő pillanatban pedig ott ült előttem a zöld küllő, egy fiatal madár. 
Nem sokat teketóriázott, egyből a vízhez ugrott. Én meg csak fényképeztem. A legidegtépőbb dolog, amikor ilyenkor betelik a memóriakártya. Persze van másik, ideges kapkodással kicseréltem. A küllő, még mindig előttem ül, sőt egy picit közelebb is jött.
Gyönyörű madár. Miután ivott, szépen felült a beszállófára, ahol kis ideig még elidőzött. Az erdőt még sütötte a nap, szép volt.
Hagyta, hogy kigyönyörködjem magam. Utána pedig fogta magát, és lehuppant a tisztás talajára, és amúgy küllősen, egy tuskó mellett bontani kezdte a földet. Hatalmas élmény volt! Régi vágyam volt, hogy lefotózzam ezt a madarat. Amikor az itatónak helyet kerestem, sokat nyomott a latban, hogy sikerült találnom zöld küllő revírt. Addig már többször eljutottunk, hogy láttam a közelben átrepülni, vagy éppen a közelben hangoskodott, sőt két évvel ezelőtt lemerült akkumulátorral néztem végig, ahogy szépen pózolva végigvizsgálgatta a beszállófákat. Ez az év pedig úgy telt, hogy folyamatosan a les körül mozogtak. Úgy látszik, most jött el az én időm. Remélem lesz még folytatás! Az estét, a rohamosan csökkenő fények mellett, egy közép fakopáncs zárta. A tél óta őt sem láttam. Ivás után ő is felült szépen a helyére, szinte kérte, hogy lefotózzam, bár az 1/15 -ös záridő már nem sokat engedett. Szép este volt!

2012. július 12., csütörtök

Vízhiány

A vízparti lesben elszenvedett legutóbbi hősokkot kihevertem. És mivel a hőmérséklet már nem szökik az egekbe, újabb esti leselkedésre indultam. Sajnos a tavak vízszintjén is megmutatkozik már a csapadék hiánya. Jóval az optimális alatt áll. Félő, hogy ez miatt a fotózást is szüneteltetni kell a lesnél. A kint töltött pár óra meglehetősen unalmasan is telt. Úgy látszik a vízzel együtt a madarak is odébbálltak. Legalábbis oda, ahol a víz mélysége még elfogadható. De mivel már kint voltam, hát gondoltam kitöltöm a tervezett időt. De milyen jól tettem, hogy így döntöttem! Korábban már írtam, hogy az öböl szélén, a nádas takarásában guvatok mozognak. De nem nagyon akarták elhagyni a rejtett ösvényeiket. Ám most, hogy alacsony a víz, már szinte az egész belátható vízfelületet át tudják lábalni. Fél órával a tervezett indulásom előtt megjelent egy öreg madár egy fiatal kíséretében. Még nagy lehet a szülői kötődés, mert a fiatal guvat folyamatosan követte az öreget, és minduntalan nyaggatta hangos csipogásával. Az öreg meglehetősen gyorsan közlekedett a nyílt részeken, ám a fiatal azért elidőzött picit itt-ott, mielőtt követte volna őt a nádas sűrűjébe.

2012. július 11., szerda

Szajkók

Több szajkó is látogatja az itatót mostanában. Egy-egy példány minden alakalommal előbukkan, de esetenként egyszerre többen is érkeznek. Így volt ez a legutóbbi hajnalon is. Három példány huppant le egymás után a medence szélére.
Ebben még nem is lenne semmi különös. Ám az egyik markánsan különbözött a másik kettőtől. A szajkókat furcsán tréfálja meg a természet. Vedlésük során gyakran előfordul, hogy a fejük egy időre teljesen kopasszá válik. Az itatónál ez már szinte menetrendszerű, hogy ilyentájt minden évben felbukkan egy-egy különösen csúf egyed.

2012. július 7., szombat

Pillanatnyi körkép

A mostani nagy kánikulában nem is lehetne jobb programot elképzelni, mint a lesfotózást. Ha nem lenne elég a közel 40 fokos kinti hőmérséklet, a les még erre rátesz vagy 10 fokot. Kíváncsi is voltam, mi a helyzet a madaraimmal, így hát mentem egy kört. Az itató szerencsére jól bírja a strapát. A medence körül fellelhető nyomok arra engednek következtetni, hogy sok madár használja ki az állandó víz adta lehetőségeket, hiszen a legmakacsabb pocsolya is kiszáradt, és a közeli kis patak vize is elapadt már. Nagy örömömre a vadgerle úgy látszik állandó vendég mostanában. Hosszasan kortyolgatott, mielőtt távozott.
Az itatónál lévő les délután már árnyékban van, nem úgy a vízparti les. Igen komoly erőpróba volt a pár órás szaunázás, amit bent töltöttem. Szerencsére azért nem volt teljesen hiába való a több liternyi víz kiizzadása. A nádasban is zajlik az élet. Guvatéknál már nagy fiókák vannak, végig a közelben mozogtak, sajnos csak szigorúan a nádas takarásában. A szárcsa csibék is megnőttek már. Önállóan, szülői felügyelet nélkül táplálkoznak már.

2012. július 6., péntek

A hónap képe

A júniusban készült képek közül ezúttal egy növényfotót emelnék ki. A virágok fotózására sokkal több időt kell szánni, mint azt elsőre gondolná az ember. A jó kép megszületéséhez szükséges feltételek nem minden esetben adottak, így előfordul, hogy több évet is várni kell, hogy minden ideális legyen. A turbánliliommal kapcsolatban úgy érzem most végre szerencsém volt, és el tudtam készíteni azt a képet, ami már néhány éve a fejemben meg volt. Nem hiába a mondás: "A türelem turbánliliomot terem!"