2018. szeptember 22., szombat

Halas...

... pillanatokkal tréningezem fotós reflexeimet. Újra éledező vadászösztönöm a nyár végén, szeptember elején többször kivitt a tópartra. A leskunyhó csendje, a vízpart hangulata és a kunyhó előtti ágon időnként megjelenő jégmadár megadta a kellő lökést. Újra a hátamra került hát a fotós hátizsák. 
Most is a kunyhóban várok. A szeptemberi nap szépen bevilágítja a tavat. Sikerült észrevétlenül bebújni, a les előtt úszkáló szárcsák, récék így nem riadtak el. A látvány idilli, kisebb cigányréce csapat bukdácsol nem messze, a gyékényes előtt nagy kócsag lábalja a vizet, a nádfalba vörös gém áll be. Jóleső érzés fog el. Így érezhetett Tutajos Matula kunyhójában. Hmmm Tutajos... :) Aztán balról hangos "ti-ti-ti" kiáltás, és a les előtti öbölbe befordul a jégmadár.
Szép a napsütötte nádfal, szép a madár. Forgolódik, időnként a vízbe csap, a szebb mozdulatoknál kattan a fényképező.
Fiatal, idei madár. Fehér csőrhegye elárulja. Kis ideig elidőzik, halászni is próbál, de halat nem fog, majd váratlanul továbbáll. 
Az ág azonban mem marad üresen, hamarosan újabb jelentkező érkezik. 
Nem sokat teketóriázik, már veti is magát a vízbe, és lám, meg is van az eredménye.
Apró hal vergődik a csőrében, 
amit gyorsan el is nyel.
Öreg tojó. Már értem, hogy a fiatal madár miért iszkolt el olyan váratlanul.
Nem jó az idősebbel ujjat húzni, főleg ha a jobb halas helyekről van szó.

2018. szeptember 10., hétfő

Hol is...

...hagytam abba? Azt hiszem ott, hogy a jégmadár aznapra nyugovóra tért. Akárcsak a fotós...
 De a nap mindig újra felkel, hogy segítsen meglátni azt, amit amúgy észre sem vennénk. A tündöklő tollú jégmadár mellett lényegtelennek tűnő, parányi rovarokat, 
mint ahogy a fotós számára az élet apró, de annál lényegesebb dolgait. Segít a dolgok mélyére látni. Ha kitakarjuk a mindenki számára fontosnak tűnő részt, megmutatja, hogy mi rejlik a külső alatt.
Segít felszínre hozni bensőnk lényegét, hogy tisztán láthassuk életünk értelmét...