2014. április 9., szerda

Váratlan találkozás

Az áprilisi teendők közül talán a legfontosabb a fokozottan védett madárfajok költésének ellenőrzése. Ezek közül is kiemelt figyelmet szoktunk fordítani a réti sas és a fekete gólya fészkelésének nyomon követésére. A költés lehetőség szerinti pontos követése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a fészkek védelmét jól meg lehessen szervezni. A minap ez ügyben jártam egy poros dűlőúton. A faluból egy löszmélyúton keresztül visz ki az út. Emelkedik, egy dombhátra ér ki, jobbról, balról kaszálók, legelők. Az utat ősöreg, odvas eperfák szegélyezik. Hangulatos hely, szeretek erre járni. Az egyik kanyar után az útról egy tarka madár rebben fel az autó elől. Satufék, búbosbanka! Egyből beugrik a tavalyi emlék, ugyanebben az időben ugyanitt már láttam. Nem megy messze, vagy harminc méter után ismét leszáll a földútra. Gyorsan leállítom a motort, vajon mit fog csinálni? Pár pillanatig figyel, aztán nekiáll a földön keresgélni. Én se vártam tovább, gyorsan előkotortam a fényképezőt, és óvatosan kiszálltam az autóból, majd hason csúszva megpróbáltam közelebb férkőzni. Aki ismer, az el tudja képzelni, milyen látvány lehetett, de szerencsére a határban ritkán van az embernek nézőközönsége. :) Szóval olyan lapos indiánkúszásban közeledek a banka felé, meg-megállva, hogy lássam mennyire tűri jelenlétemet. A madár néha felnéz, de láthatóan nem érdekli, hogy ott vagyok, keresgél tovább. Már olyan közel értem, hogy fényképet is érdemes volt készíteni.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1452
Erős a napsütés, nem éppen fotózásra való az idő, de ezen eszembe se jut bánkódni, pár kocka, és ismét egy kicsit közelebb "csúszok".    
http://volgyisandor.extra.hu/node/1451
Nagyjából érzem, hogy a madár tűrőképességének határán járok, mert egyre sűrűbben emeli fel a tekintetét rám. Amennyire lehet lapulok, fényképező a földön, a fejemet sem emelem fel, de még egy kicsit közelebb kell mennem! A banka belép egy kis mélyedésbe, csak a fejét látom.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1453
Amint lehajol, hogy felvegyen valami rovart, még egy csúszást kipréselek magamból. Jó lesz! A madár kilép a fű takarásából, és nyújtózik egyet, felemeli bóbitáját. Lélegzetvisszafojtva eresztettem rá egy sorozatot.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1450
Miután megrázta magát, rám nézett, majd felrepült az egyik öreg eperfa ágára. Talán 6-7 m-re voltam már ekkor tőle. Remegve álltam fel, és izgatottan néztem vissza a képeket a fényképező kijelzőjén. És igen, megvan a mozdulat! Nagy pillanatok voltak ezek nekem! Lassan öt éve vagyok a búbosbanka nyomában, azóta keresem a lehetőséget, hogy fotózni tudjam ezt a gyönyörű madarat. Nem gondoltam volna, hogy az első alkalom egy véletlen találkozás lesz, és hogy rögtön elsőre egy ilyen remek képet sikerül készíteni...

6 megjegyzés:

  1. ...és a lefotózhatatlan beszaladt a csőbe! szép cserkelés! :-)
    üdv: Szabó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gábor!
      Ritkán szoktam cserkelni, nem vagyok az az alkat, de most meg kellett próbálnom. :)

      Törlés
  2. Pedig az élet mindig akkor ad valamit, amikor a legkevésbé számítunk rá...:)
    Én mondjuk nem hittem volna benne hogy így bevár...valszeg tétlenül néztem volna a kocsiból, esetleg elgondolkodtam volna, hogyan lehetne egy lest rá építeni.....:) Tanulság ez mindannyiunknak, sosem szabad feladni...:)
    Gratulálok Sanyi !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt te tudod a legjobban! :)
      Persze nekem is a les jutott eszembe először, de ennek ebben az esetben több akadálya is lenne. Viszont olyan rég óta kergetem ezt a madarat, hogy meg kellett próbálnom...

      Törlés
  3. Sanyibá:
    Mivel Te ésszel élő ember vagy így bátran biztatlak, hogy próbáld meg az Up-Up-Up-ot bejátszani neki. Nem kell sokat nyúzni, mert a második ismétlésre ott lesz a megfelelő helyen. :-)

    VálaszTörlés