Lepkék

A június első fele elröppent. A májusi vízimadár őrületnek egy eredménytelen június eleji lesezés vetett véget, amit képes voltam egy kánikulai délutánon elkövetni. A fekete lessátor alatt ráadásul kisebb hősokkot is kaptam, úgyhogy úgy döntöttem, kicsit pihentetem a tutajos projektet. Az egyéb tennivalók is megszaporodtak a hónap első heteiben, így a fotózásra nem is jutott idő. Csak néha egy-egy gyors ellenőrzésre futottam ki a lesekhez, hogy azért minden rendben legyen. Egy ilyen vizit alkalmával a tó gátján, egy virágzó aszatfolton, szép lepkegyülekezésre lettem figyelmes. Pár négyzetméteren 40-50 lepke mozgott. A látvány nagyon szép volt, így pár óra múlva már fényképezővel tértem vissza, hogy az elmúlt hetek ínségét némileg velük csillapítsam.

Öt faj egyedei mozogtak a virágok körül, de a legtöbben talán a bogáncslepkék voltak.

Csak be kellett állnom a virágok közé, és megvárni, míg a közelemben szállnak le.

Annyian voltak, hogy még válogathattam is, és kipróbálhattam több kompozíciót is.

De azok a helyzetek voltak a legizgalmasabbak, amikor olyan pozícióban helyezkedtek el, hogy még a pödörnyelvük is szépen látszott, amint a virágok nektárja után kutattak.

Nagy létszámban voltak még nappali pávaszemek is.

Tudtam, hogy ez egy kivételes lehetőség, mert a lepkék, főleg, ha meleg van, nem egyszerű fotótémák. Nagyon gyorsak, és nem mindig várják be az embert. Most ezzel nem volt gond.

Meglepően jól tűrték, hogy a közelükben vagyok.

Igaz, hogy nem madarak, de repülnek, és tagadhatatlan, hogy nagyon szépek. :)

A hónap képe

A május meglehetősen mozgalmasan telt fotózás szempontjából. Minden erre szánt időmet a tavaknál töltöttem. A hónap elején olyan fantasztikus dolog történt, ami teljesen lenyűgözött, magával ragadott. A tó virágba borult. Az egész a vízparton kezdődött. A repcéhez hasonló kányafű sárga mezőket alkotott, és szép sárga keretet adott a nyílt víznek. A dolog azzal folytatódott, hogy szinte robbanásszerűen borult virágba a sekély vízben a víziboglárka. A szabad vízfelületek eltűntek a tengernyi fehér virág alatt. A part sárga és a víz fehér virágtengere pedig eszményi körülményeket teremtett a szárcsák fotózásához. Ugyanis a hónap elején kikeltek a szárcsafiókák, és leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy a kicsiket vezetgető szárcsákat és a virágözönt sikerüljön összekomponálni. Az ekkor született fotók közül választottam most egyet, ami leginkább kifejezi számomra azt a fantasztikus hangulatot, amit akkor a lesből láttam, és a szárcsák kedves családi életéről is mond valamit.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f 7,1, 1/1000, ISO 800, -0,3 EV beállításokkal készült.

Kócsagos reggel

Szép reggel lesz, ez már látszik, amikor hajnali négy előtt megállok a tóparton. Igyekszem, mert keleten már dereng, de egy biztos, korábban nem vagyok hajlandó kelni. Hiába van még majdhogynem sötét, szinte zsong a környék. Békák, nádirigók, nádiposzáták egyvelege szól, szóval meglehetősen hangos a vízpart. Annyira nem kell osonnom, hogy hangtalan maradjak. A zsivaj elnyomja lépéseim zaját. A lesnél az egy héttel ezelőtti állapotokhoz képest ismét változás történt. A víz tovább emelkedett. Ez jó hír, hiszen az úszó les így ismét megfelelő pozícióba került, a legjobb perspektívából leshetem a madarakat.Nagyon szépen alakul a reggel. Az égbolton nincs felhő és az ég alja is szépen vörösödik már. A vízre pedig finom pára ült, sejtelmes hangulatot kölcsönözve a látványnak. Ebbe az idilli állapotba csöppen bele egy szürke gém.

Jobbról érkezik. Óvatos lépésekkel halad a nádszegély mellett. Néha megáll, figyel. A nap hamarosan felkel. Lehet, hogy ő is erre vár. Mikor az első sugarak megszínezik a tó fölött lebegő párát, akkor sétál át a másik oldalra.

Gyönyörű a látvány. A szürke eltűnik balról, viszont jobbról újra jön valami. Hosszú nyak tűnik fel a látótérben.

Nagy kócsag ért a les elé. Próbálok nagyon óvatos lenni. Mindig az az érzésem vele kapcsolatban, hogy mindent lát azzal a szúrós szemével. :) Szerencsére a madár nyugodtan viselkedik, leköti a halászat.

A nap is fent van már, és szépen körberajzolja az előttem fel és alá sétáló madarat.

Bár a pára a nap hatására láthatóan mozgásba lendült, oszlani kezdett, azért még szépen mutatott a halászó kócsaggal.

Ahogy pedig a nap erejétől lassan végleg eltűnt a pára, a vízfelszín szépen kezdett csillogni az ellenfényben. 

A kócsag néha lecsapott a vízbe valami zsákmány után,

és minden lépéssel egyre inkább beért a direkt ellenfénybe.

Az átvilágított levelek a háttérben, a vízfelszín aranyszínű becsillanásai, és a szépen kontúrozott, halászgató nagy kócsag egyben nagyon szépen mutatott.

A kócsag, miután tollászkodott egy rövidet,

szép lassan eltávolodott a lestől.

Majd pár lépés után befordult a szomszédos öbölbe.

Hát valóban szép reggel volt, megérte az a koránkelés. :)

Odútelep

Május végére a cinegék első fészekaljai kirepültek, de a másodköltések még nem kezdődtek el. Valamennyi odúban csak a letaposott, használt fészkek voltak. Így most nem volt más dolog, mint a takarítás. Csak a peléket találtam a megszokott helyükön. A mogyorósok formás kis fészkükben aludtak, őket nem abajgattam egy fotó kedvéért. A nagy peléket viszont könnyű volt fényképezni. Rám sem hederítettek, csak húzták a lóbőrt. Az egyik odúban egy magányos egyedet,

míg a másikban magam sem tudom mennyit találtam. :)

Egy fénytelen reggel

Az utóbbi másfél hétben nem nagyon volt szabadidőm, a tavakhoz sem jutottam ki, hogy a tervezett tutajköltöztetést elvégezzem. A napok óta tartó esős időjárás sem segített ebben. Viszont a hétvége közeledtével ki tudtam szaladni, hogy legalább lássam, mi a helyzet a lessel. Nagy volt a meglepetés. Ugyanis az eső pozitív hatása a tavaknál is jelentkezett. Megemelkedett a vízszint. A les előtt újra víz borított mindent, eltűntek a már zavaróan meredező nádtorzsák, és kis tutajom is újra úszott. Hát ez szuper! Lesköltöztetés ezennel elnapolva, másnap hajnalban fotózás. Úgy tűnik, hogy a 3:30-as kelés lassan későinek számít. Mire a tavakhoz érek, már pirkad. Nem tudok észrevétlenül a lesbe jutni, a vízen hintázó tőkés réce csapatot el is riasztottam az érkezésemmel. Nem tudom, hogy ez miatt-e, de sajnos a napkeltéig tartó időszak teljesen eseménytelemül telik. Igaz, hogy tele van a környék hangokkal, éneklő madarakkal, csobogással, de a les előtti víz üres. A szép napkelte is elmarad. A kelő nap felhők mögé bújik, az aranyló fények ma úgy tűnik elmaradnak. Bosszúságomat egy érkező tőkés réce pár oszlatja el.

Semmi fény, de legalább nem megyek haza üres kártyával. A récék elúsztak a les előtt, és a jobb oldali növényzetben eltűntek. Lehet, hogy ez valami jel volt, nem tudom, de megélénkült a környék. Újabb és újabb tőkés récék érkeznek, igaz nem a közelembe, de legalább van mozgás a vízen. Kisvártatva jobbról megjelenik az előbbi pár. Sokkal közelebb vannak. Na ez már kezd izgalmas lenni.

Ideális távolságban vannak, sőt egy kicsit még közelebb úsznak. Nem idegesek, nyugodtan táplálkoznak. Élvezem a helyzetet, bár a fények nagyon gyatrák. A tőkés réce az egyik leggyakoribb vízimadár, sok helyen a városi csónakázótavakon, horgásztavakon is ott vannak, és nem egy helyen etetéssel egészen emberközelbe szoktathatók. Ám a vad tőkés réce nagyon óvatos madár. Talán a vadvizek egyik legóvatosabbja. Éppen ezért fülig ért a szám a lesben, amikor a gácsér még mindig közeledett.

Jó kis helyzet kerekedett. A víz szélére érkező további madarak folyamatosan hápogtak, tollászkodtak, nagy lett a jövés-menés. Volt vagy 30 tőkés réce a les előtti vízfelületen. Zömében ugyan messze, de ez az egy pár kitartott mellettem. Egy gyors tollászkodásra távolodtak csupán el,

majd ismét célba vették a lest.

Már a portréra is lehetőség nyílt, amikor beúsztak a les melletti növények közé.

Több mint egy órát voltak előttem a récék,

majd valami láthatatlan oknál fogva egyszer csak felugrottak a vízről.

Én is kihasználtam a helyzetet, és leléptem. Igaz, hogy rettenetesen fénytelen volt a hajnal, de azért a végére, a récéknek köszönhetően, jó kis reggel kerekedett belőle. Persze mire hazaértem, a nap is kisütött. :)

Szeszélyes időjárás

Tutajom végleg megfeneklett. A víz a tónak ebből a részéből elfogyott, és mivel a szerkezet úszásra teremtődött, hát költöznie kell. Egy utolsó fotózásra még azonban rászántam magam, mielőtt a hadműveletet végrehajtanám, hátha az újonnan megjelenő cankók, vagy esetleg a bíbicek meglepnek egy jó fényképpel. Napi teendőim végeztével, délutáni fél öt felé érek a helyszínre. Azt szomorúan tapasztalom, hogy a hetek óta tartó virágözönnek is vége. A víziboglárkák elvirágoztak. Nem elég, hogy a víz elment, még ez is. Sebaj, szépen süt a nap, kellemes délután elé nézünk. Elsőként a szárcsák kezdtek mozgolódni. A fiókák szépen cseperednek. A fiókás bájukat ugyan már elvesztették, de ugyanúgy követik anyjukat, aki azért már nem olyan gyakran, de rendszeresen eteti őket.

Már nem úszkálnak, nincs miben. Nemes egyszerűséggel elsétálnak a víz irányába. A bíbicek is mozgolódnak. Az öregek a megszokott féltő viselkedésüket mutatják, a fiókák pedig nagyrészt a növényzet takarásában mozognak. Igaz, néha már kiszaladnak, hogy felcsippentsenek valami falatot, de azon nyomban futnak is vissza a takarásba.

Az öreg bíbicek egyszer csak, mint valami parancsszóra, egyszerre felszállnak, és kiabálva rárepülnek a nádas egy pontjára. Ez csak egyet jelenthet, valami közeledik. Pár másodperc múlva vörös bunda villan a nádfal előtt, és gyorsan ügetve, róka szalad végig a tómederben. Siet a koma. :)

Gyors közjáték volt csak a róka feltűnése. A tocsogós iszapon szedegető szárcsákat nem is zavarta a dolog. Olyannyira nem, hogy ők csak egymás kergetésével voltak elfoglalva.

Próbáltam a szárcsa vágtáját lekövetni, de mivel időközben befelhősödött, a túl hosszú záridő miatt csak bemozdult képek születtek.

Igen, befelhősödött, és nem is akárhogyan. Sötét zivatarfelhők takarták be az eget, és mintha a les tetején esőcseppek kezdtek volna kopogni. Hamarosan leszakadt az ég. Nesze neked kellemes délután! Csak úgy szakadt az eső. Szerencsére a les felülről is vízálló, ezért annyira nem izgultam. Legfeljebb azon, hogy az előttem táplálkozó szárcsa ne hagyjon magamra, és tudjak mit fényképezni az esőben.

Dörgött, villámlott rendesen, de a szárcsa nyugodtan tűrte az égi áldást. Igaz, mi mást tehetett volna.

A vihar, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt. A lemenő nap fénye pedig szépen bevilágította a terepet.

Percről-percre szebbek lettek a fények, a szárcsa meg csak tovább szedegetett.

Amikor az elsétáló szárcsáról felpillantottam, a viharfelhők már messze jártak, de a nyomukban szép szivárvány rajzolódott ki. Hát nagyon különlegesre sikeredett ez a délután. Az időjárás nem is lehetne változatosabb. :)

A csoda hamar elillant, a szivárványnak percek múlva már nyoma sem volt. A nap is alábukott, nem volt miért tovább maradni. Persze ahogy előbújtam, a bíbicek azonnal felrepültek, és kiáltozva próbáltak elkergetni. Ezt azért nem hagyhattam annyiban. A eltűnt napkorong szépen festette még a nyugati égbolt felhőit. Jól mutattak az előttük elszálló bíbicekkel. Már csak egy szerencsés kocka hiányzott, hogy ezt a napot megkoronázza.

Odútelep

Május első felére az odútelepen nevelkedő cinege fiókák lassan kirepülés előtt állnak. A  legutolsó ellenőrzéskor már madaraktól tömött odúkat találtam. A helykihasználás náluk azt hiszem maximális. :)

A cinegéken kívül más lakókat is találtam. Három odút is pelék foglaltak. Egyben mogyorós, kettőben pedig nagy pelék néztek vissza rám, amikor a tetőt elfordítottam.

Egy odú pedig igazi meglepetést tartogatott. Amikor le szoktam emelni az odúkat, a súlyukból már lehet következtetni arra, hogy van-e bennük fészekalj. Ez elég nehéz volt, gondoltam is, hogy jól meg van tömve fiókákkal. Hát nem. Egy öt tojásos kihűlt fészekaljat láttam benne. Ám mikor vissza akartam zárni a fedelet, valami mozdult a sarokban, és egy farok tűnt el a fészek alatt. Aha, valami el akar bújni. A fészekcsészét kivéve derült ki, hogy egy erdei sikló volt a fészek alatt.

Az erdei sikló gyakori fosztogatója az énekes madár fészkeknek, én azonban eddig ilyen helyzetben még nem találkoztam vele. A siklónak persze nem tetszett, hogy lelepleztem, egyből menekülőre fogta.

A hasán lévő három dudor azt is elárulta, hogy pár tojást már elfogyasztott. Persze nem bántottam, de egy kis pózolásra azért rávettem, mielőtt útjára engedtem. :)