Bár már márciust írunk, az időjárás még nem ezt bizonyítja. Igaz, hogy a határban már seregélyek bandáznak, a szántókon újonnan érkezett bíbic csapatok pihennek, a réti sasok és a hollók már a fészküket tatarozzák, de a madáretetőnél még nagy a forgalom. A nagy hideg és a havazás még az etetőnél tartja madarakat. A napraforgó készlet is a végét járja, de bízom benne, hogy kitart, amíg végleg kitavaszodik. Viszont ha már így alakult, kihasználtam az időjárás adta lehetőséget egy utolsó etetős fotózásra. Nem kellett csalódnom, jó hogy így döntöttem. Korábban már beszámoltam róla, hogy az etetőt felfedezték maguknak a királykák. Ezek a parányi örökmozgók a fenyvesben telelnek. És az utóbbi időben az etető körül is előszeretettel keresgélnek. Már annyira megszokták, hogy volt olyan pillanat, amikor három példány is mozgott lőtávolon belül. Bár tényleg gyorsan mozognak, folyamatosan ugrálnak, az objektívvel lekövetve egy-egy tiszta helyzetben sikerült pár képet készíteni róluk.
A királykák mellett megörvendeztetett a búbos cinegém is. Kicsit meg is lepődtem, hogy újra látom. Két hét is eltelt azóta, hogy csökkent az érdeklődése az etető iránt. Már-már azt hittem, hogy elhagyta az erdőt, amikor néhány nap múlva ismét láttam a fenyőkön keresgélni. Jó érzés volt most újra látni kis barátomat. Végig a környéken mozgott, folyamatosan hallottam finom kis hangját. Az etetőre is többször beszállt.
Nagyon megszerettem ezt a kis madárkát. És hogy ne csak a fotózásról szóljon a dolog, elhatároztam, hogy megpróbálom a költési időben is itt tartani. A gondolatot tett követte. Elkészült néhány fészekodú, amiket a környéken szándékoztam kihelyezni. Cinegénk odúlakó madár. Ha van rá lehetősége, odúját maga is kivájja, de korhadó fák hiányában a mesterséges fészekodvakat is elfoglalja. Én is ebben bízom. Testalkatának megfelelően "A" típusú odút gyártottam. A viszonylag szűk röpnyílás kizárja a nagyobb testű fészek konkurenseket, mint például a széncinegét.
Összesen 11 db került ki a fenyvesbe, azokra a részekre, ahol legtöbbször mozogni láttam.
Ki tudja, talán a búbos cinegével gyarapszik majd a Mecsekben költő madárfajok száma.
Already is spring according to the calendar, but is the weather even wintry. The first migratory birds arrived already, the eagles pay attention with their nest already, but is the traffic at the bird feeder even big. I seized the opportunity to photography once more here. I did not regret that I decided so, because I was able to take more good photo from the goldcrest. For an extra visited me the crested tit, for who I transferred nesting boxes out into the forest in the past days.
I roamed in a beautiful vernal forest. The flowers form a carpet under the trees. Me interested now mostly the squill. This is a tiny, fine, fragile flower. You need to bend him, to see her beauty.
