Március második felében jutottam odáig, hogy a madáritatóval foglalkozni tudtam. A tél nyomait kellett volna eltüntetni, és a lest kellett volna felkészíteni a szezonra. A helyszínre érve két meglepetés is fogadott, az egyikre számítottam, a másikra nem. Ezen a helyen négy éve áll az itató, és a szerkezetén az utóbbi időben ez meg is mutatkozott. De azért még bírta a gyűrődést. Eddig. A tél folyamán a medence egyik sarka megrogyott, így alkalmatlanná vált a fotózásra. Szomorúan konstatáltam a valójában már várt pillanatot, hiszen már az ősszel láttam, hogy hamarosan komolyabb beavatkozásra lesz szükség, ha folytatni akarom az itató működtetését. A másik meglepetés inkább örömteli volt. A vízben három petecsomó lebegett. Erdei békák petéztek a medence vizébe. Ez a tény pedig megsürgette a dolgokat. Nem volt más hátra, neki kellett ugranom a dolognak. A medencét, még márciusban, teljes egészében kicseréltem. A munkálatok idejére a petecsomók vödörbe kerültek, vigyáztam rájuk. :) Úgy tűnt, hogy jól sikerült kiviteleznem a cserét, de mint tudjuk, a puding próbája az evés. A főpróba is elérkezett. Pár órás les elég, hogy lássam, minden rendben van-e. Több hónapnyi szünet után jó volt bebújni a kunyhóba. A vízszint a maximumon, a perspektíva remek, jöjjenek a madarak! Viszonylag hamar meg is érkezett az első, egy meggyvágó. ha jól emlékszem velük fejeztem be ősszel, hát most velük is kezdem. :)
Gyönyörű acélos volt a csőre. Azért így mást mutat ez a madár, mint ősszel. Nem maradt sokáig, pár kortyot ivott, és már ment is.
Szuper. Egy jó faj elsőre, nem rossz ómen. :) Röviddel a meggyvágó után újabb jó faj érkezett. Ő sem időzött sokáig, egyetlen kép erejéig röppent csak elém. Talán még nem is a víz miatt, hanem a víz körül mozgó rovarok miatt. A közelben éneklő csilpcsalp füzike volt az.
Fölkapott valami apró lepkét, amiről sajnos lemaradtam, és már ott sem volt. Sebaj, egy fotó is fotó! Több madár nem mutatta magát, habár folyamatosan énekelt a barátka a szomszéd bokorban, hallottam a fekete rigókat, harkályokat, cinegéket, és az év első kakukkját is. Csak a gyíkok másztak elő, ittak és napoztak. Először a nőstény zöld gyík jelent meg,
majd a már kékülő torkú hím is tiszteletét tette.
Ennyi jutott az első alkalomra. Jó lesz, úgy érzem. Az örömhírt pedig a végére hagytam. A békapetékből mostanra kikeltek a békalárvák, így most tele van a medence úszkáló ebihalakkal. :) Számomra egy újabb példája annak, hogy egy hosszú időn keresztül működő madáritató nem csak a madarak körében népszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése