2014. július 9., szerda

Nyaktekercsek tánca

Nyaktekercsekkel való foglalatosságaim során a fotózáson kívül számos érdekes megfigyelésre is lehetőségem nyílt. Talán a madárfotózásban az a legszebb, hogy amíg az ember azon morfondírozik, hogy miként lehetne a közelükbe férkőzni, elengedhetetlen, hogy valamelyest megismerje őket. És ez nem megy másként, ki kell ismerni a viselkedésüket. A megfigyelések során persze számos olyan élménnyel gazdagodtam, amit csak reméltem, hogy egyszer majd fotón is viszontláthatok. Az egyik ilyen jelenet nagyon emlékezetes számomra. A lessátorban kuporogva az egyik tavasszal szemtanúja voltam a nyaktekercsek nászviselkedésének. Ilyenkor mindkét madár egymással szemben helyezkedik el, fejüket az ég felé emelik, és együtt kiáltják el éneküket, miközben jobbra-balra ringatják a testüket. Ez a nyaktekercsek tánca, ami arra szolgál, hogy megerősítsék kapcsolatukat a költés idejére. Persze az egész fotózhatatlan helyen történt, így képi anyag nem lett belőle, csupán az emlékezetembe vésődött be, amit akkor láttam. 
Ennyi bevezető után jöjjön a következő pár fotó története. Mint már annyiszor, most is teljesen más madárral indult a dolog. Tolnanémedi tartózkodásunk alatt mindig végignézem búbosbankás helyeimet, hátha egyszer mégis sikerem lesz velük. Ezek a fészkelőhelyek már úgy vannak kialakítva, hogy költés esetén már ne kelljen a környezet alakításával foglalkozni, ezért a megfelelő beszállóágak már a helyükön vannak, csak a madarak hiányoznak. Persze a bankákkal ebben az évben sem volt szerencsém. De az egyik beülőn, amit számukra helyeztem ki, egy másik madár ücsörgött. Egy hím tövisszúró gébicset láttam az ellenőrzés során. Nem kevésbé izgalmas faj, így egyből beindult a fantáziám. Lessátor a helyére került, és a legközelebbi adandó alkalommal már én is benne ültem, és vártam a madarat. Sajnos csak vártam, mert a gébics nem értette meg, hogy mit akarok. A lesben töltött órák alatt csak a környékről hallottam csettegő hangját. Mit tehet ilyenkor az unatkozó fotós, a leskunyhó oldalsó kémlelőin a környéket figyeltem. Édesanyám kiskertjének sarokoszlopán egyszer csak megjelent egy madár. Egy nyaktekercs volt. Ez nem kell, hogy meglepő legyen, hiszen a nyaktekercsek revírjének közepén ücsörögtem. A madár nagyon nyugodtan viselkedett. A lemenő nap fényében hosszan nézelődött az oszlop tetejéről. Természetesen nem hagyhattam kép nélkül, nagyon óvatosan amennyire lehetett, oldalra fordítottam a fényképezőt, és szerencsére még engedte a sátor nyílása, készítettem pár képet. Az oszlop ugyan nem volt túl dekoratív, de egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve kipróbáltam egy álló formátumú fotót is.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1601
Így már teljesen más képet mutatott. A kerítésre felfutott szőlő belekomponálása a képbe máris más megvilágításba helyezte az egész helyzetet. Tetszettek az így készült fotók. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy a következő alkalommal mit fogok fotózni. Két napra rá ismét kiültem, most már kettős céllal. Ha bejön a gébics jó, de ha a nyaktekercs, az is jó. :) Így lett. A nyaki ismét megjelent az oszlop tetején.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1602
Príma. Lőttem megint pár szőlővel kombinált képet. A madár nézelődött, szemlélte a környéket. Én meg örültem, hogy mindenfajta hanghívás nélkül sikerült fotózni. Nem telt el sok idő, talán pár perc. Amikor váratlan esemény történt. Az oszlop tetejére megérkezett a második nyaktekercs. Na, ez már nem tréfa dolog. Erre még soha nem volt példa, amióta a nyaktekercsek fotózásával próbálkozom. De ez még nem volt elég. Olyan dolog történt, amire végképp nem számítottam. A két madár egymás felé fordult, kinyújtották testüket, és jobbra-balra ringva, együtt kezdtek el énekelni. Igaz, nem olyan hangosan, mint azt áprilisban szokták, inkább csak úgy maguknak, halkan, de a látvány így is fantasztikus volt. És az érzés is hasonló volt, mert az ujjam szinte rátapadt az exponálógombra. A pár éve megfigyelt jelenet előttem ismétlődött meg.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1603
Hát így lett, hogy a búbosbanka telepítési kísérletem és a gébics megfigyelésem nyaktekercs fotót eredményezett. :)

4 megjegyzés:

  1. szia Sanyi!
    ...láttam...hallottam...éreztem...
    a fantáziámban, miközben olvastam!
    egy élmény volt!
    gratulálok, üdv: Szabó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gábor!
      Ez volt a célom. :)
      Köszönöm szépen!

      Törlés
  2. Jó volt olvasni a történetet, így is nagy élmény volt, hát még élőben!

    VálaszTörlés