2011. június 18., szombat

Rozsdafarkú szerelmi háromszög / Redstart love triangle

Megkezdődött a nyári szünet, felpakoltuk hát a pereputtyot, irány Tolnanémedi. A legutóbbi alkalommal sikerült a házi rozsdafarkúakkal közelebbi ismeretséget kötni. Azóta sikeres fiókaröptetésen vannak túl, aminek minden részletéről pontos beszámolót kaptam. Örültem is neki, hogy sok évi várakozás után végre beköltöztek az eresz alá. Az első "C" típusú odú több mint 15 éve került kihelyezésre, csak ennyit kellett várni a megtelepedésre. :) Kíváncsian vártam, hogy megnézhessem a kiürült fészket. Gyanútlanul nyúltam a fészekcsészébe, de a kezem azonnal visszarántottam. Puha, apró mozgást éreztem benne. Ez csak egyet jelenthet! Másodköltésbe kezdtek a rozsdafarkúak, én pedig a már kikelt fiókákat tapintottam. Egyből hátrébb vonultam, és az udvarról figyeltem. Kisvártatva meg is érkezett a tojó, tele csőrrel. Nyílegyenesen a fészekhez repült. Egyből jött a hím is, szintén rovarokkal megrakva. De ő nem szállt be egyből a fészekhez, hanem leszállt a kertajtóra, várt néhány másodpercet, és csak utána etette meg a fiókákat. Soha vissza nem térő alkalom! Kaptam a kettes létrát, néhány pokrócot, és már állt is a lessátor a kertajtó mellett. Az elkövetkező napokban többször próbálkoztam a fotózással. Kiderült, hogy a tojó soha nem szállt le, mielőtt a fészekhez repült, viszont a hím majd minden etetés előtt pár másodpercet időzött a kertajtón. Ilyenkor adott lehetőséget a fotózásra is. Szorgalmasan hordták a szebbnél szebb hernyókat, egy idő után viszont feltűnt valami. Sokkal többször jött a hím etetni, mint a tojó. Szorgalmasabb lenne talán? Aztán fény derült a rejtélyre. Egy alkalommal két hím érkezett egyszerre a fészekhez. Míg az egyik bent tartózkodott, addig a másik türelmesen várakozott, és miután szabad lett a pálya, szépen ő is megetette a fiókákat. Két hím is bedolgozott a fiókanevelésbe. Hogy pontosan kinek az utódait nevelték, talán ők maguk sem tudták. Pici szépséghibája azért volt a dolognak. Szépen elképzeltem, hogy milyen dekoratív beszállóágon fogom lefényképezni a tömött csőrű madarakat, de ők ezt másképp gondolták. Egyszerűen nem voltak hajlandók a kihelyezett ágra szállni, mindig csak a kertajtó öreg deszkájára. Hiába volt minden igyekezetem, ők így akarták...


At my parents' house living black redstart started the second breeding. The nestlings feeder birds used the garden door as resting place. They flew from here to the nest with full beak. It was a good opportunity for photography. It was possible to watch good the feeder birds from the hide beside the garden door. It was striking after a time that the male walks many times to feeding. Maybe more diligent than the female? Soon revealed the mystery. With an occasion arrived two males to the nest at a time. Waited for each other nicely, and each fed the nestlings. Two males helped with the upbringing of the nestlings. Whose is it really the nestlings? They did not know it possibly.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon kedves történet

    VálaszTörlés
  2. :) David Atenborrough (remélem, jól írom a nevét) előadásában hallottam egyszer, régen, hogy némely fajoknál a tojók több hímmel is párzanak. A cél, hogy a sok éhes fiókát több "családtag" etesse. Sőt, az első fészekalj fiókái is etetik a kisebb testvéreiket. Tán ez a rozsdafarkú is ilyen céllal "tart" két hímet? :) Vagy csak így esett... :))
    Kedves Sándor, nagyon tetszenek a fotóid és főként a hozzuk kapcsolódó leírások. Szívesen olvasom!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Gabi!

    Köszönöm szépen!
    A madarak nem csinálnak ebből olyan nagy ügyet. :)

    VálaszTörlés