Húsvéti rozsdafarkú / Easter redstart

A húsvét idejére időzített tavaszi szünet pár napja alatt fényképezni is szerettem volna. Volt néhány tervem amiben előre akartam lépni. Ezek közül az egyikre lehetőség is nyílt. A főtt sonka-tojás-hagyma mámorban ki is ötlöttem, hogy az elképzelésemet hogyan váltsam át pixelek formájába. Szüleim és anyósomék rezidenciáján évről-évre házi rozsdafarkúak költenek. Régóta kerülgetem őket, de igazán közel még nem férkőzhettem hozzájuk. Mivel ez nem mehet így tovább, döntő lépésre szántam el magam. Saját fegyverével fogom tőrbe csalni a madárkát. Az énekes madarak egyik legfőbb tevékenysége tavasszal a területfoglalás. Revírt kell kialakítaniuk, hogy a fészkelés biztosított legyen számukra. A terület elfoglalásának és megtartásának az eszköze pedig az ének. Míg az emberi fület gyönyörködteti, addig a fajtársakat figyelmezteti a terület határaira, és megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Ezt szerettem volna kihasználni, és a telefonomra elmentett rozsdafarkú énekkel indultam bevetésre. Anyósomék kertjében próbálkoztam először, de a környéken mozgó rozsdafarkú nem reagált a telefonból éneklő madárra. Sebaj, van még egy helyszín. Szüleim udvarában is bepróbálkoztam. A telefont egy téglarakás tetejére raktam, és elindítottam az éneket. A hatás meglepő volt. A hím rozsdafarkú azonnal reagált a hangra, először csak válaszolgatott neki, majd alig öt perc elteltével már a telefonon ugrált, és kereste, hogy honnan is szól a területére tévedt betolakodó. Annyira fellelkesültem, hogy azonnal cselekedtem. A téglarakás tetejére raktam pár cserepet, hogy imitáljam a ház tetejét, és bevágtam magam a lessátorba.

A bekapcsolt hangra ismét reagált a rozsdafarkú. Pár perc múlva már a "műtető" cserepein nézelődött, én pedig nyugodtan fényképezhettem alig két méter távolságból. Egy csapásra megoldódott az a talány, amin annyit gondolkodtam, hogy hogyan is juthatnék egy magasságba a ház tetején mozgó madarakkal. Hát így!

Az első sikereken felbuzdulva már a következő hajnali fotózást tervezgettem. Gyerekkori élményeim között a rozsdafarkúaknak is jutott egy-két epizód. Sok időt töltöttem nagyapám szőlőjében, azt gyakorolva, hogyan lehet szőlőkapálás közben madarászni. A háztáji szőlőben mindig ott voltak a rozsdafarkúak is. A szőlőkarókon ülve vadászgattak. Ennél fogva a házi rozsdafarkú és a szőlőkaró nálam összefonódik. Így hát gyorsan kerítettem egy-két ősöreg akác szőlőkarót az udvar sarkából az éppen virágzó vérehulló fecskefüvek közül. Ez viszont újabb ötletet adott. Mi lenne, ha ...

Hát így sikerült. Nagyon jó élmény volt. És egyben jó tapasztalat a madárhanggal való fotózással kapcsolatban is.

I wanted to take a photo of redstart for a long time, but did not succeed till now. He succeeded finally in the Easter break. I lured the male black redstart with his song in front of the lens. From the telephone played sound made it excited, and in the territory was looking for the alien bird. I have only so many things to do was to create a nice environment for him.