Sün akció / Hedgehog action

Telefont kaptam a napokban, hogy egy háznál sünt fogtak. Mivel védett állatról van szó, természetesen ellenőrizni kellett az információt. A helyszínre érkezve, a falusi ház pajtájában, szalmával kibélelt ládikában találtam őket. Őket, mivel nem egy, hanem öt sünről volt szó. Anyuka és négy fia nézett vissza rám a szalma közül. Kérdőn néztem a házigazdára, azt mondja a kutyától mentette meg a kis családot. Mit tehettem, elhoztam őket. Hirtelen megduplázódott családunk létszáma. :) A gyerekek legnagyobb örömére két napot töltöttek nálunk. Soha nem volt ilyen jó soruk. Sajt, tojás, lisztkukac volt esténként a vacsora. Aztán fölállt a haditerv. A sünök költöznek vissza a természetbe, de ezúttal kutyamentes területre. A sünköltöztető brigád készen állt a munkára.

Mezőgazdasági területekkel, gyepekkel, erdősávokkal tarkított élőhelyre érkeztünk. Jó terep lesz ez a sünöknek. Új otthonuk egy jó nagy szénaboglya lesz. Amíg készült az új vacok, sünék szépen várakoztak.

Persze mielőtt elfoglalhatták volna lakhelyüket, néhány fotó is készült róluk. Ritka pillanat szemezni ezzel a rejtőzködő állattal, ki kellett használni.

Reméljük az ősz kegyes lesz hozzájuk, és alaposan fel tudnak készülni a téli álomra.

Five hedgehogs come to us in the days. The men rescued them from dogs. My job was to move them in a new home. Children are happy to help in this. Of course,I was photography also. Rare opportunity was to meet with the hedgehog.

Méregölő sisakvirág / Yellow Monkshood

A minap a Mecsekben újabb virágba botlottam. Mivel fényképező nem volt nálam, vissza kellett mennem hozzá. Nemcsak azért, mert még hiányzott a kollekcióból, hanem azért is mert érdekes, szép virágról van szó. Közelről nézve egészen különleges formájú virága van. Középkori lovagok páncél sisakja jutott eszembe, amikor a fényképezőn keresztül, alaposan megnéztem. Gondolom mást is ez ihletett, amikor a méregölő sisakvirág nevet adta neki.

I found a beautiful flower in the days. Interesting flowers reminiscent of medieval knights in his helm. His hungarian name was from this characteristic last.

A hónap képe / The picture of the month

Az augusztus mozgalmasan telt fotózás szempontjából. A legizgalmasabb a belvizes területek mellett tett látogatások voltak. Erdőjáróként a vizek madarai mindig is különlegesek voltak számomra. Régóta szerettem volna közel kerülni hozzájuk, és egy kicsit objektíven keresztül is megnézni őket. Ezen fotózások alatt a legnagyobb élmény a sárszalonkával való találkozás volt. Régi vágyam teljesült, amikor a napkelte gyönyörű fényében, a növényzet takarásából, a lessátor elé sétált néhány, és el tudtam készíteni első sárszalonkás képeimet.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f:6/7, 1/2000, ISO 400 beállításokkal, állvány segítségével, lessátorból készült.

I chose in this month the photo of Snipe. The visit on the wet areas was very exciting. I am glad, I came so near to these secretive birds.

IBLN - Vagyis az olasz gólyatöcs / IBLN - That is, the Italian Stilt

Korábbi bejegyzésben már írtam, hogy sikerült egy színes gyűrűs gólyatöcsöt lefényképezni, méghozzá olyan szerencsésen, hogy a gyűrű felirata szépen olvasható volt a képeken. A fotó alapján aztán sikerült a gólyatöcs múltjára is fényt deríteni. A madár 2006 nyarán bújt ki a tojásból, az észak olasz Isola della Cona nevű helyen. Itt kapta aztán, az év júniusában, a gyűrűt, amit 2010 augusztusában olvastam le a baranyai Páprád határában. A két helység között csupán 350 km van légvonalban. Persze az eltelt négy év alatt ki tudja merre járt a töcs. Érdekesség még, hogy ez a második Magyarországon leolvasott olasz gyűrűs gólyatöcs.

In the earlier post I wrote he managed to take a photo of a ringed stilt. The ring's inscription was legible nicely. On this based he managed to find the past of the bird. T.he stilt hatched from the egg on the north Italian Isola della Cona place in year 2006. It is just 350 km away the hungarian Páprádtól, where the birds are found. Who knows that in the past four years, where the Stilt had been.

Madárparadicsom / Bird paradise

Az elmúlt hetet Tolnanémediben töltöttük, hogy a gyerekek még élvezhessék kicsit a nyári szünetet. De, hogy én se unatkozzak, határozott terveim voltak. A nyár eleji nagy esőzések itt is nyomukat hagyták. A Kapos legtöbbször csak méternyi vize a többszörösére duzzadt, és ez a hatalmas vízmennyiség már nem fért a gátak közé. Pincehely határában több hektárnyi rétet, kaszálót, mezőgazdasági területet vett birtokba, soha nem látott, hatalmas vízfelületté változtatva a lapos részeket. A víz az elmúlt hónapok alatt visszahúzódott, csak néhány helyen hagyott hátra mutatóba kisebb-nagyobb foltokat. Az egyik ilyen foltot vettem célba, hogy fotós terveimet megvalósítsam. Ilyenkor ugyanis madarak lepik el ezeket a belvizes területeket. Csapatosan táplálkoznak és éjszakáznak az ilyenkor már sekély tavacskákban.
A terepbejárás is ezt bizonyította. Gémek, gólyák, sirályok, récék, bíbicek hangoskodtak, mozogtak a környéken. Egészen nagy példányszámban. És hát, ami igazán lázba hozott, az a partimadarak jelenléte. Ezek az általában északon fészkelő madarak ilyenkor már vonulnak, és csapataikat már meg lehet figyelni a magyarországi vizeken is. Nekem mindig is különlegesek voltak, életmódjuk, megközelíthetetlenségük miatt. Reméltem, hogy most a közelükbe férkőzhetek.

1. hajnal:

Sokat nem is teketóriáztam, másnap reggel már bele is fogtam. Fél négykor kelés, (ez azért nem volt kellemes) ki a területre. Még sötét volt, amikor elfoglaltam jó kis fekhelyem a lessátorban. Amúgy sem láttam sokat, de a sűrű köd miatt még rosszabbak voltak a látási viszonyok. Lassan világosodott. Leginkább csak a hangokból tudtam, hogy megelevenedett a víz előttem. Aztán szépen kibontakozott minden. A közelben 3 szürke cankó táplálkozott. Hosszú csőrüket félig nyitva a vízbe eresztették, és szaporán ide-oda szaladgáltak. Mikor beleakadt valami, gyorsan kikapták a vízből. Olyan fürgén mozogtak, hogy a szürkületben esélyem sem volt éles képet készíteni, szerencsére néha megálltak körülnézni.

A köd eloszlása után fény derült a madárseregre. Zömében bíbicek voltak körülöttem. Csapongó repülésükkel, és jellegzetes hangjukkal betöltötték a környéket. Inkább az iszapon mozogtak, és onnan kapkodták fel a rovarokat.

El is voltam a bíbicekkel, némelyik egészen közel jött. Az egyik iszapnyelven két nagyobb testű cankó közeledett. Ők sem mentek bele a vízbe, inkább a víz és az iszap határán táplálkoztak. Közelebbről jól látszott már, pajzsoscankók.

Sajnos hamar tovább álltak. A nap is egyre följebb kúszott, úgyhogy én is hazamentem.

2. hajnal:
Az első nap eredményessége visszacsábított a helyszínre. Kicsit módosítva a lessátor helyzetén, újra az iszapon ért a reggel. Köd nem volt, és a telihold hatalmas fénye szinte nappali világosságot eredményezett. Sajnos így a madarak is jól láthatták, ahogy a területre érkezek, és később is szálltak vissza a vízre. Az előző napi bíbic tömeg között réti cankókat fedeztem fel. Szerencsére a sátor áthelyezése jobb látószöget biztosított. Ez a nap az övék volt. Több közeli felvételt is tudtam készíteni róluk.

A sátorból ugyan nincs nagy kilátás, de a hangok sokat elárulnak. Nagy pólingokat hallottam. Hát, még egyszer ki kell jönnöm.

3. hajnal:
A korai kelés már rutinosan megy. Megszokottan pakolom magamra a sok holmit, amit be kell cipelnem a területre. 20 perc erőltetett menet. Van abban valami különleges, amikor a sötétben megállok a kis tó mellett, és látom, hogy a víz tele van kisebb-nagyobb foltokkal. Tudom, hogy az mind madár, és ha jól csinálom, akkor szép sorjában az objektív elé kerülnek. Szerencsére ma felhős volt az ég, és tompította a hold fényét. Szépen, észrevétlenül foglalhattam el, most már harmadik leshelyemet. A derengéssel megmozdult a madártömeg. Leginkább hangok sokasága, és a nagyobb testű madarak formájában. A gémek szellemszerűen közlekedtek, és a szürkületben csak sejteni lehetett , hogy hol is vannak.

Napkeltére már teljes volt a kép. Billegetőcankók mozogtak előttem. A partvonalat követve a sekély vízben szépen besétáltak az objektív látómezejébe.

Még őket fényképeztem, amikor kis csapat réti cankó landolt a kb öt méterre lévő iszappadon. Szerencsére ők is felém indultak. Az egyre szebb fényekben szépen pózoltak is nekem.

A korábbi lessátras tapasztalattok miatt javítottam kicsit a kukucskáló lyukakon. Kicsit szélesebb szögben látok ki rajta. Ennek köszönhetem, hogy észre vettem a sátor mellett, kicsit távolabb mocgó cankó csapatot. 15-en voltak, és egyszerre, majdnem szinkronban mozogva táplálkoztak a mélyebb részeken. Sokszor hasig merülve, hosszú csőrüket a vízben tartva haladtak előre. Három közülük betévedt elém is. Nem túl közel, de azért jól mutattak a szép fényekben. Jó ideig tollászkodtak, nézelődtek. Jól láthattam, füstös cankók voltak.

De még csak most jött a java. A sátor fölött reszelős hang hallatszott. Nem is mertem remélni. Három sárszalonka huppant le a növényi szárakkal tarkított részre. Kicsit messze voltak, de némi mozdulatlan várakozás után megindultak felém. Hosszú csőrüket szinte folyamatosan a híg iszapban tartva egyre közelebb értek.

Nem kell mondanom, gyorsan telt a memóriakártya. Mindössze három méterre mozogtak a sátor előtt. Pisszenni sem mertem. Egy riasztásra aztán megmerevedtek, lelapultak a vízre. A közelben szedegető réti cankó is melléjük ért ebben a pillanatban. Mindegyik madár feszülten figyelte, mi okozhatta a riadalmat. Az ebben a pillanatban létrejött kis csapat jelképezi számomra ezeket a madarakat. A laikusnak észrevétlenek, de ha kellő alázattal és kitartással közeledünk, beavatnak életükbe. Fantasztikus pillanat volt. Egy csendélet, ami csak egy rövid ideig létezett.

Ezzel a képpel búcsúztam a területtől. Jó volt. Az alábbi fajlista legyen bizonyíték, hogy nem is akárhol jártam:

Nyári lúd
Tőkés réce
Cigányréce
Fürj
Kárókatona
Bakcsó
Kis kócsag
Szürke gém
Fekete gólya
Fehér gólya
Bíbic
Pajzsoscankó
Sárszalonka
Nagy póling
Füstös cankó
Szürke cankó
Erdei cankó
Réti cankó
Billegetőcankó
Dankasirály

We were on leave in the last week of the summer. I took advantage of the time, and I took a photo of birds. Because of the vernal big rains the Kapos river overflowed, and the water inundated a huge area. Until the more months lasting inundation lured the birds there. Huge bird team fed on the water every day. I sat under the week out with three occasions into the hide. There was a big experience between the birds to be. I was glad the snipe the best, who before the tent three metres fed.
The list of the observed birds:

Greylag Goose
Mallard
Ferruginous Duck
Common Quail
Cormorant
Night Heron
Little Egret
Grey Heron
Black Stork
White Stork
Northern Lapwing
Ruff
Snipe
Eurasian Curlew
Spotted Redshank
Common Greenshank
Green Sandpiper
Wood Sandpiper
Common Sandpiper
Common Black-headed Gull

Nőszőfüvek nyomában / In the wake of helleborine

A nőszőfüvek időszaka van. Sorra bújnak elő, és bontják szép virágaikat. A Mecsek rejtett völgyeiben több példányuk is Gábor értő szeme élé került. Az egymáshoz oly közel álló fajokat nehéz elkülöníteni. Apró különbségek vannak csak az egymással sokszor hibridizálódó növények között. De nem csak határozni, fényképezni is nehéz őket. A piciny virágok sötét völgyek, vízmosások árnyékos részein nőnek. Bizony kevés fény jut itt már a fotós számára. Éppen ezért most csak egy fénykép kerül bemutatásra a morvai nőszőfűről.

A newer helleborine was in front of camera. Was heavy to take a photo, because the tiny plants are living in dark valleys. The photographer gets of little light here.

Gólyatöcs / Black-winged Stilt

Dénes, a szemfüles, megint kiszúrt valamit :). Egy belvizes területen jelentős madárgyülekezésre lett figyelmes. Gondoltam, megnézem, mert sok jó fajt említett. A területre érve, bár számítottam rá, mégis meglepődtem. Az egykori meder a sok csapadék miatt ismét megtelt vízzel, és ezt a madarak is kihasználták. Kanalasgém, gólyatöcs, sárszalonka, cankók, bíbicek, és hát még mennyi minden. A terepet gyorsan felmérve találtam egy alkalmasnak tűnő szigetet, ahova a lessátrat fel tudom állítani, és nagy eséllyel tudom a madarakat fotózni. A terv már készen is volt. Hajnali fél négykor kelés, irány a vízpart. Még bőven csillagos volt az ég, amikor kiértem. Még egy hullócsillagot is láttam. Gyors kívánság, sose lehet tudni. Aztán hamarjában összekaptam magam. Mellcsizmát rántottam, és felmálháztam magam. Hátizsák, álcaháló, állvány, lessátor, egy deszka az iszapra... (Valahogy így nézhettek ki az afrikai teherhordók.) Gyorsan neki is vágtam, hogy a kb 60-70 cm-es vizet átlábaljam. Csobbanás nélkül megúsztam. Tapogatózva fölállítottam a sátrat, és becuccoltam. Öt óra, dereng a keleti égbolt. Lassan megelevenedett körülöttem minden. Először a kis vöcskök mozgolódtak.

Szerencsére néha a sekélyebb részbe is kijöttek, így tudtam pár képet készíteni. Röviddel napkelte után a sátor mellett motozásra lettem figyelmes. Alul kikukucskálva láttam, hogy egy billegetőcankó keresgél az iszapon. De nem a tőle megszokott módon. Az iszap helyett a kiálló növényi szárakat vizsgálgatta, és az azokon lévő rovarokat kapdosta el. Addig-addig szaladgált, míg bekeveredett az objektív elé is.

Aztán jöttek azok a madarak, amik miatt jöttem. Gólyatöcs csapat jelent meg a vízen. Először csak távolabb táplálkoztak, de szép lassan haladtak felém. A sok kiálló kóró miatt nehéz volt őket fényképezni, de néhány értékelhető kép azért készült.

Az egyik közelben szedegető töcs lábán sárga gyűrűt vettem észre. Próbáltam több oldalról lefényképezni, hátha ennek segítségével felfedi majd kilétét.

Öt óra hasalás után aztán kikecmeregtem, a nyakam már nem nagyon akart mozogni. Nagy élmény volt. Igaz, hogy jó pár faj csak a sátor mögül kiabált, de talán lesz még lehetőségem újra próbálkozni.
Már csak ki kell kecmeregni ezzel a sok holmival...

The sunrise on the wet area have found. I was watching from the tent the birds moving here. I was to take a photo of the stilt mostly. One of the stilt were even coloured rings on his foot.