2017. április 9., vasárnap

Kis vöcskölés

Ahogy a múltkor megajándékoztak a böjti récék, úgy tréfáltak meg pár napra rá a böjti szelek. Az országon átvonuló frontot kísérő széllökések természetesen arrébb vitték kis tutajomat. Már azt mondhatom, hogy ez így tavasz tájékán megszokott dolog, eddig minden évben így történt. :) Szóval volt egy plusz köröm a vízben, hogy mire a hétvégi fotózás elérkezik, minden rendben legyen. Mert természetesen az is elkövetkezett. A szombat délután nem sok jót ígért borultságával, de ha már az elhatározás megvan, akkor menni kell. Bíztam benne, hogy naplementére megnyugszik kicsit a légkör, és talán az ég is kitisztul addig. Így lett. A kissé fénytelen, szeles délutáni órákat át is ugorhatjuk, semmi érdemleges nem történt. Ám mire megjött a fény, a víz is kisimult, és némi látnivaló is akadt. Kis vöcskök mozgolódtak a közelben. Átúsztak néha előttem,
http://volgyisandor.extra.hu/node/3632
vagy éppen a les előtt bukkantak fel a víz alól.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3633
Nyugalmukat akkor vesztették el, amikor a szemben lévő gyékényfolt felől felhangzott a szomszéd trillája. Az én párosom egyből válaszolt is. Jól emlékszem a márciusi esetre, amikor revírharc kerekedett a válaszolgatásokból, így izgatottan vártam, mi lesz a hangpárbaj kimenetele. Most azonban nem így történt. A vöcskök az helyett, hogy elindultak volna a rivális irányába, izgatott trillázásba, bukdácsolásba kezdtek, s mikor közvetlenül egymás mellett bukkantak fel, közösen, egymás felé fordulva kiáltották el üzenetüket a szomszédnak.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3634
Nagyon megkapó és egyben hangos jelenet volt. Elég közel voltak ahhoz, hogy a kiáltásuk betöltse a les belsejét is. Nem túlzok, ha azt mondom, fizikailag is hatott rám a hangjuk. Miután jó hosszan trilláztak egymás előtt, jobbra-balra ingatva fejüket,
http://volgyisandor.extra.hu/node/3635
szorosan egymás mellett úszva elhagyták a látóteret. Nem láttam még ilyen viselkedésformát tőlük, pedig elég sok időt töltöttem az elmúlt évek alatt a kis vöcskök társaságában. Abban viszont biztos vagyok, hogy amit láttam, az a madarak közötti erős kapocs jele volt. Ezzel a közjátékkal aztán véget is ért a délután. A nap alábukott nyugaton. De ugye törvényszerű, hogy másnap reggel keleten ismét felbukkan, én pedig akkor már ismét a tutajon hasaltam. Hideg volt. Olyan páralehelős hideg. A tó is lehelt némi párát, közvetlenül a víz fölött sejtelmes hangulat uralkodott. Ahogy a nap emelkedett, úgy vált egyre izgalmasabbá az atmoszféra. Gomolygó, sárgás köd borította a tó felszínét. Na de mit sem ér az egész, ha a madarak elkerülnek. Márpedig ezen a reggelen ez történt. Jó mozgás volt, de lőtávolon kívül. Egyedül hűséges vöcsköm látogatott meg rövid időre, hogy hajnali magányomat enyhítse. Kicsit bukdácsolt a szép környezetben, és ennek hála végre el tudtam készíteni a bizonyító fotót, miszerint nálunk is élnek bálnák, csak jóval kisebbek, mint tengeri rokonaik. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/3636
Persze a szép bálnahát csak a másodperc törtrészéig látszik, a farokbóbita már igazán vöcskös.  
http://volgyisandor.extra.hu/node/3637
Még kaptam egy szép párás-sziluettes pillanatot tőle, aztán ő is magamra hagyott.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3638
Hát mit mondjak, nem volt túl eseményteli ez a két alkalom, de azért jó kis vöcskölés volt. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése