Téli Me(c)se(k)

Egyszerűen muszáj volt látnunk a csodát, és a mesébe illő tájat, ezért a  "nagy havazás" másnapján lányaimmal nyakunkba vettük az erdőt. Fantasztikus volt járni a fehér boltívek alatt,

  és megállni kicsit a néma, fehér csendben.

Jó volt látni az ágak kék égboltra rajzolt grafikáját,

és érezni a nyakunkban az aláhulló hópelyheket.

De talán az egészben az volt a legjobb, hogy ezt a csodát megoszthattam a gyerekeimmel, akik éppúgy rácsodálkoztak a látványra, mint ahogyan én. :)