Késő délután állt el az eső. A felhők elhúzódtak, és a nyugati égbolton halvány rés támad. A párolgó erdő fölött magányos holló repül. Mély, korrogó hangja akadály nélkül száll a fák fölött.
Nyugaton egyre nagyobb a rés a felhők mögött, a lenyugvó nap sugarai utat találnak a földre. A felszálló pára helyenként mintha lángra lobbanna.
A nap egyre lejjebb száll, a színek már-már festő vásznára kívánkoznak.
Majd elérkezik a pillanat, és a fénygolyó pislant egy utolsót, majd eltűnik a horizont mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése