Az erdő szelleme

Amikor pár éve összeállítottam a védett növényes listámat, szinte biztos voltam benne, hogy lesz pár virág, amelyikkel talán soha nem fogok találkozni. Akár a ritkasága miatt, akár azért, mert csak irodalmi adat alapján ismerjük a tájegységünkből. Az egyik ilyen növény a bajuszvirág volt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelen ismereteink alapján az egyik legritkábbnak vélt orchidea hazánkban. De ha nem is olyan ritka, mint hisszük, az biztos, hogy nagyon kevesen mondhatják el, hogy élőben látták. Rendkívüli kiszámíthatatlansága miatt az angol szellem orchideának hívja. Hogy miért? Kezdjük az elején. Árnyékos, sötét, erdőkben, nedves völgyekben él. A mag csírázása után hosszú évek telnek el, amíg az első hajtás megjelenik a föld felszíne felett. Évekig képes a talajban élni anélkül, hogy a felszín felett megmutatná magát. Bonyolult gyökérkapcsolatban él különböző gombákkal (mint a többi talajlakó orchidea), és a növény fejlődése nagyban függ gombapartnereivel való kapcsolatától, és a lehullott csapadékmennyiségtől is. Sok tényezőnek kell együtt állnia, hogy a bajuszvirág virágot hozzon. Azonban ezt képes a talajban is megtenni, így a virágzás alatt is képes rejtve maradni. Ha viszont minden stimmel, és a virág végül kibújik a talajból, azt is júliustól októberig bármikor megteheti, és ha a körülbelüli két hetes virágzása alatt nem látja senki, hát jelenléte továbbra is rejtve marad. Mindezeken felül, ha egy élőhelyen egyszer virágzott már, a gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek többségében ott soha többet nem jelenik meg újra. Szóval a fentiek ismeretében egyáltalán nem számítottam rá, hogy a közeljövőben megpillanthatom ezt a csoda számba menő növényt. Nos a sors másként hozta. :) Egy Dél-Zselici patakvölgyben egy kedves gombagyűjtő ráakadt erre a a növényre. Az információ kis kerülő után szerencsésen hozzám is eljutott, így elkészülhettek azok a fotók, amik igazi koronái lettek az idei fantasztikus, orchideákban gazdag évnek.

Egyszerűen csodálatos volt végigkövetni a három tő fejlődését. De sajnos az örömbe a végére némi üröm is vegyült. Az internet egyik hátránya, a sok előnye mellett, hogy az információk sokkal nyíltabbá váltak. És örök tanulság kell, hogy legyen ez az eset is a növény találójának, és az információt tovább adóknak egyaránt. A három előbújt tő közül csak egy érte meg a virágzás végét. Egy kapott esélyt, hogy talán magot is érlelhessen. Nem is tudom hogyan fogalmazzak, hogy az szalonképes legyen! Mélyen tekintsen magába az a természettől elrugaszkodott, dilettáns, magát természetfotósnak gondoló vadbarom, aki csak az elkészült fotót szem előtt tartva, a kevésbé dekoratív két alacsonyabb növésű tövet letörte. És a jobb beláthatóság érdekében a virágok környékén a gyertyáncsemetéket is eltördelte, tönkretéve ezzel a növények környezetét is. Ember! Fokozottan védett faj két példánya semmisült meg a gondatlanságod miatt! Még most is szétvet a düh, amikor ezeket a sorokat írom! Egyszerűen nem hiszem el, hogy vannak olyan fotósok, akik nem képesek a minimális etikai elvárásokat sem betartani. Nem szent semmi, csak a fotó a lényeg! Na ez eddig nem volt jellemző ezen a blogon, hogy ilyen indulatok megfogalmazódtak volna, de ez most kikívánkozott belőlem. És szerencsére meglehetősen olvasott ez az oldal, így remélem valahogy eljut majd ahhoz is, aki magára ismer a leírtak alapján. Jóccakát!