Van valami különös varázsa annak, mikor az ember megtalál egy régóta vágyott pici növényt. A mecseki erdő árnyas talaján, az aljnövényzet között egyszer csak kiszúrja a szemem azt, amit keresek. Orchideaféle, széleslevelű nőszőfű. Nem túl ritka, de a virágzó tövek eddig mindig elkerültek. De most megvan. Törékeny termetét finoman lengeti a szél. A lombok között beszűrődő fénypászmák szépen festik a környezetét.
Pár méterre leteszem a táskát, előkészülök a fotózáshoz. A fényképező állványra kerül, én meg közelebb megyek, lehasalok mellé, hogy jobban láthassam.
Még jókor érkeztem, talán még egy-két nap, és rozsdásodni kezdenek szép szirmai. Csodálatosak az orchideák, rabul ejtik a szemlélőt. Én is így jártam, megbabonázott, nem tudok szabadulni tőle, még közelebb kell mennem.
Egy más világ tárul a szemem elé, amikor a fényképező keresőjébe nézek. Apró, törékeny, csodálatos világ, a hazai orchideák világa.
Az információért köszönet Deákné Endrédi Marikának! Mindenki figyelmébe ajánlom csodálatos, művészi értékű festményeit: https://www.facebook.com/maria.deakneendredi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése