2012. július 20., péntek

Ami késik nem múlik

Csend van az erdőben. Az újra visszatérő forróságban csak piheg minden, nem mozdul az erdő. A madarak is hallgatnak. A madáritatónál is ezt tapasztaltam, amikor délután beültem a lesbe. De a várakozás mindig reményteli. Tudom, hogy este hat óra körül beindul a forgalom. Hamarosan valami átsuhan a tisztás fölött, és nagyot dobbant a leskunyhó tetején. Önkéntelenül is behúzom a nyakam. Lépegetés zaja hallatszik a fejem fölül. Már tudom ki lesz az, ismerős a jelenet, nem először történik meg. Pár másodperces várakozás után a szajkó leugrik az itató szélére. Ezúttal ő kezdte a sort. Nem is inni érkezett, hanem körbeugrálta a medencét, és a vízbe hullott, és onnan menekülni nem tudó rovarokat szedegette ki. Miután kikapkodott pár falat apró bogarat, és egy szöcskét, el is ment. Ránéztem az órára, hat óra. Megmozdult az erdő.
Az első szajkót még hat követte egymás után szépen sorban. Aztán megint csönd következett, csak a meg-megerősödő szél tépte a szélső fákat. Kis várakozás után azonban olyan dolog történt, amit már nagyon rég vártam. A közelben éles hang törte meg a szél zúgását. Klü-klü-klü. Nagyon közelről jött a hang, bele is borzongtam, pláne azért, mert tudtam, hogy ki a hang gazdája. A kiáltás újra felhangzott, de az ujjam ekkor már az exponálógombon volt. A következő pillanatban pedig ott ült előttem a zöld küllő, egy fiatal madár. 
Nem sokat teketóriázott, egyből a vízhez ugrott. Én meg csak fényképeztem. A legidegtépőbb dolog, amikor ilyenkor betelik a memóriakártya. Persze van másik, ideges kapkodással kicseréltem. A küllő, még mindig előttem ül, sőt egy picit közelebb is jött.
Gyönyörű madár. Miután ivott, szépen felült a beszállófára, ahol kis ideig még elidőzött. Az erdőt még sütötte a nap, szép volt.
Hagyta, hogy kigyönyörködjem magam. Utána pedig fogta magát, és lehuppant a tisztás talajára, és amúgy küllősen, egy tuskó mellett bontani kezdte a földet. Hatalmas élmény volt! Régi vágyam volt, hogy lefotózzam ezt a madarat. Amikor az itatónak helyet kerestem, sokat nyomott a latban, hogy sikerült találnom zöld küllő revírt. Addig már többször eljutottunk, hogy láttam a közelben átrepülni, vagy éppen a közelben hangoskodott, sőt két évvel ezelőtt lemerült akkumulátorral néztem végig, ahogy szépen pózolva végigvizsgálgatta a beszállófákat. Ez az év pedig úgy telt, hogy folyamatosan a les körül mozogtak. Úgy látszik, most jött el az én időm. Remélem lesz még folytatás! Az estét, a rohamosan csökkenő fények mellett, egy közép fakopáncs zárta. A tél óta őt sem láttam. Ivás után ő is felült szépen a helyére, szinte kérte, hogy lefotózzam, bár az 1/15 -ös záridő már nem sokat engedett. Szép este volt!

4 megjegyzés:

  1. Szia Sanyi!
    Gratulálok a találkozáshoz!
    Szép képek lettek!

    VálaszTörlés
  2. Szia Sanyi!
    Nagyon jó ez a zöld küllős sorozat!
    Csak így tovább:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bízom benne, hogy lesz tovább! :)
      Köszi!

      Törlés