2011. augusztus 17., szerda

Szárcsák és egyéb finomságok

Mostanában többször megfordultam a közeli halastavaknál. A teleltetőkben táplálkozó parti madarak figyelése közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a tavakon viszonylag sok szárcsa tartózkodik. Mivel ez minden nap így volt, amikor kint jártam, beindult a fantáziám! :)
Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállítva. 
Az elkövetkező két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenő nap fényében izzó nádfal előtt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sípolás, krákogás közben folyton kergetőztek, riadoztak. Sajnos az akciók tőlem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.
Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt. 
 
Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektívvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám,  ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mígnem tőlem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bírta. Fiatal kis vízicsibe állt előttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelődés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt! 
   
Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.
 
Bukó récékhez híven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leírni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédő, előttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leírhatatlan érzés volt...

3 megjegyzés:

  1. Nagyon látványos beszámolót olvashattunk nemcsak a képekből! Köszi :)
    És ez az utolsó kép... hát ez valami tündéri!!!

    VálaszTörlés
  2. Szia Sanyi!
    Jók a képek,mint mindíg,látom nem csak nekem hiányoznak a belvizes területek:-)

    VálaszTörlés