A hónap képe

Januári fotózásaim során nem voltam valami sikeres. A projektjeim ugyan szépen futnak, de valahogy nem sikerült a madarakkal egy ritmusba kerülni. Pedig nagyon bíztam a szép havas napokban, hogy majd sikerül képekbe önteni az elképzeléseimet. Nem így lett. A hónap végére azért az ölyvek megkegyelmeztek, és a sok-sok üres lesben töltött óra után adtak némi ízelítőt abból, hogy akár ilyen is lehetett volna a január...

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/250, ISO 800, beállításokkal készült.

A hónap képe

Fotós tevékenységem során az egyik vezérlőelv az élménykeresés. A legjobbak azok a pillanatok, amikor testközelbe kerülhetek olyan állatokkal, amik amúgy elérhetetlennek tűnnek. December folyamán az egyik fotózás alkalmával meglepett egy öreg rétisas. Nem mondom, hogy váratlanul ért, de nagyon örültem neki, hogy mindössze 8 méterről a szemébe nézhettem. Olyannyira, hogy most a róla készült portré gazdagítja a hónap képe sorozatomat. 

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/100, ISO 800, beállításokkal készült.

Vízió

A leskunyhó csuda egy találmány. Ha bebújok, és magam mögött becsukom az ajtaját, egy más világba kerülök. Az ember megszűnik embernek lenni. Észrevétlen figyelhetem a legóvatosabb madarakat is, ahogy erdei birodalmukat szemlélik,

vagy amikor szabadon szálló kiáltásukkal búcsúznak aznapra a lemenő naptól.

Ha szerencsém van, az erdő szelleme is megmutatja magát.

Ám az is lehet, hogy csak a szemem káprázik, de szeretném hinni, hogy néha sikerülhet. Hogy megérthetem azt, amit a fák suttognak, amit a szél mesél, amiről a madarak beszélnek. Ami akkor is létezik, ha nem ismerjük, és nem csupán puszta vízió.

Évszakok határán...

..., mikor a bükkök sárga szoknyáját még lengeti a ködöt oszlató szél, 

a bandázó zöldikék között már egy-egy fenyőpinty is helyet kér. 

Az öreg tölgyesben léprigó cserreg, 

elfoglalta már a legjobb fagyöngytelepet. 

A nappali esőt éjjel havazás váltja fel, 

és a hegyek színes erdeit reggelre hólepel halványítja el. 

A zörgő gazosban tengelicek szedegetnek, 

az etetőhely körül pedig ölyvek gyülekeznek...

A hónap képe

Új utakon járok. Megszokott területeimről kicsit elcsatangoltam. Így esett meg, hogy októberben összefutottam egy rókával. Meglepően bizalmas volt a vörös, számomra is szokatlan helyzetbe kerültünk. Találkozásunk emlékére kerül most be a hónap képe sorozatba a róla készült portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/100, ISO 800, beállításokkal készült.

Sárgába hajlik...

... az ősz. A novemberi szél noszogatására az ágtól elválik egy-egy megsárgult levél, és halk koppanással landol a leskunyhó tetején. Az őszi erdő csendje ez, a hulló levelek apró neszezése, amint takaró alá vonják a talajt. A közelben ökörszem cserreg rövidet, arrébb cinegék bandáznak, messzebbről pedig fekete harkály szól, ahogy hullámzó röptével átíveli a völgyet. Jó ez a hangokkal teli csend, az erdő csendje, a leskunyhó csendje. Esteledik. A bokrok alatt vörösbegy röppen, a madáritatóhoz pedig szajkó érkezik...

Szusi vacsora

Ellenfényes-jégmadaras projektem erre az évre a végéhez közeledik. Augusztus óta a leskunyhóhoz képest a naplemente jócskán arrébb mászott, így az eltervezett fotókhoz szükséges háttér már nem áll rendelkezésre. A naplemente fényei így október táján már oldalról érkeznek, ezért nem jön létre az a sziluettes hatás, amit elképzeltem. Mintha ezt a jégmadár is megérezte volna, mert folyamatosan hallal érkezett elém, mintha csak búcsúajándékként megmutatta volna, milyen is az igazi szusi vacsora.