Izgalmas várakozással ballagok a sötétben az
ösvényen. Felhőmentes az égbolt, és az október eleji
időpont ellenére meglepően hideg van. A fű ropog a lábam alatt, ráfagyott a hajnali köd. A saskunyhó felé tartok. Igen. Az elmúlt év élményei után nem is volt kérdés, folytatás
következik. A les időben, már szeptemberben kikerült a helyszínre, hogy
mire a sasok megérkeznek, már ezzel a látvánnyal találkozzanak.
A helyszínen már rutinból készülődök. A megszokott
mozdulatok már a kezemben vannak, gyorsan el is készülök, hamar elrejt a
kunyhó. Az én szememnek még sötét van, hát várom a pirkadatot. Aztán lassan
kibontakozik előttem az ismerős látvány. Először a rétet övező fűzfák
sziluettje, majd kis idő múltán a területen hagyott szénabálák is. Az éjszaka
csendje is szétoszlik, a közelben szarka csörög egyet. Jóleső borzongás fut
végig rajtam, elkezdődött. A szénabálákon szarkák és dolmányos varjak
gyülekeznek.
Egyre többen vannak, hirtelen azon kapom magam,
hogy 30 fölötti szarka és 10-12 dolmányos varjú is mozog már az etetőtéren.
Az egyik szénabálán hirtelen fekete madár tűnik
fel. Egy fiatal vetési varjú nézett be. Nem nagyon tetszett neki a zsörtölődő
szürkék társasága, hamar le is lépett. „Kár”, elnéztem volna még egy darabig.
De nincs idő ezen morfondírozni, az etetőtéren
nyüzsgő társaságot hollók rebbentették szét. Párosával érkeznek. Nem kell sokáig
várni, már 8-an vannak előttem. Körbejárnak a földön, módszeresen táplálkoznak,
és egyik-másik hangosan korrog a frissen érkezőknek.
Sokat hallottam már, de ez a közelről érkező, mély
hang, a les falán keresztül is mellbevágó. Közben a felkelő nap fénye
szétoszlatta a gyenge ködöt, és a napsugarak elérték a tisztást is. A madarak
közül páran kiváltak a zsibongó tömegből, és inkább napoztak a gőzölgő
szénabálákon.
Jó érzéssel dőltem hátra a lesben, és figyeltem a
történéseket. Már csak egy valami hiányzott. A jelre vártam. Aztán a kunyhóbeli
nyugalom hirtelen feszültséggé változott. Az etetőtéren összegyűlt madárcsapat
egy szempillantás alatt felrebbent. Erre vártam, már tudtam, ez mit jelent. Pár
másodperc múlva a réten hatalmas árnyék siklott végig. Rétisas húzott át
alacsonyan a les fölött, majd a szélső száraz fűzfán landolt. Hát itt van.
Fiatal madár volt. Nagy érdeklődéssel figyelte a közben visszaszállingózó
szarkákat. Az ujjam az exponálógombon, a szemem a keresőn. Meg kell történnie!
A nagy madár nem is várat sokáig, elrúgja magát a fáról, és egyenesen a kunyhó
felé száll. Átrepült fölöttem, majd levitte a les tetejét,
Feszült pillanatok voltak. A sas nem volt nyugodt,
néhány másodpercig figyelte a földön heverő finom falatokat, de aztán valamiért
nem jött meg a bizalma, felugrott a levegőbe. Gyors sorozattal jutalmaztam a
szép mozdulatot.
Az érdeklődését azonban nem vesztette el, visszaült
a fűzfára, és a közben megérkező öreg és egy másik fiatal rétisassal együtt
szemlélték az etetőtérre visszaérkező varjúféléket.
megriasztva a lent táplálkozó sleppet, de a csoda
nem ismétlődött meg. A délelőtt hátralévő részét a hollókkal,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése