Tavaszhozók

Hát véget ért a tél. Hosszú volt. Szép volt, hideg volt, de hosszú volt. A magam részéről elmondhatom, hogy eleget fáztam a leskunyhóban, egy darabig most azt hiszem nem vágyok rá. Illendően el is búcsúztattam a szezont, ezzel a kék cinegével zártam a téli időszakot.

És persze egyre többet jártam a tavaknál. Lestem az olvadni nem akaró jégpáncélt, hogy mikor enged már a szorításból. Lassan, de engedett. És most már a szép naplementéket a tavaszhozók teszik egyre izgalmasabbá. Lassan eljön a tutajozás ideje.

Szürke napok

A február eleji pár napos napsütést hamar felváltotta a tél szürkesége. A markáns hideg idő nem tért vissza, a tél most szürke, fénytelen arcát mutatja. De ebben az időben már benne van a tavasz ígérete is, amit bizony már a madarak is éreznek. Az etetőnél jó a forgalom, de fényképezni leginkább csak a cinegéket lehet.

A nagy csapat zöldike jobbára a földön mozog, vagy a bokor tetején ücsörögnek, és énekelnek. Bizony énekelnek. Nem túl hangosan, de mindenképp tavaszidézőn. Az ölyvekben azért még lehet bízni, szépen bejárnak az etetőhelyre.

Szófogadóak. Teszik, amire megkérem őket,

       

és szépen elfoglalják a számukra kijelölt helyet.

Mondtam már, hogy szeretem az ölyveket? :)

Etetős relax

A nagy hideget hirtelen enyhe idő váltotta fel. Hónak, zúzmarának nyoma sem maradt, és a szép napsütés egyből tavaszi hangulatot varázsolt az erdőbe. Kislányommal a madáretető mellett relaxáltunk kicsit, ott szívtuk be a fagyból felengedett táj illatát, és a harkálydobolástól hangos erdő hangulatát. A meleg ellenére az etető forgalma nem csökkent sokat, bár a fajösszetétel lényegesen egyszerűsödött. :)