2018. december 29., szombat

Vízió

A leskunyhó csuda egy találmány. Ha bebújok, és magam mögött becsukom az ajtaját, egy más világba kerülök. Az ember megszűnik embernek lenni. Észrevétlen figyelhetem a legóvatosabb madarakat is, ahogy erdei birodalmukat szemlélik,
vagy amikor szabadon szálló kiáltásukkal búcsúznak aznapra a lemenő naptól.
Ha szerencsém van, az erdő szelleme is megmutatja magát.
Ám az is lehet, hogy csak a szemem káprázik, de szeretném hinni, hogy néha sikerülhet. Hogy megérthetem azt, amit a fák suttognak, amit a szél mesél, amiről a madarak beszélnek. Ami akkor is létezik, ha nem ismerjük, és nem csupán puszta vízió.

2018. november 30., péntek

Évszakok határán...

..., mikor a bükkök sárga szoknyáját még lengeti a ködöt oszlató szél, 
a bandázó zöldikék között már egy-egy fenyőpinty is helyet kér. 
Az öreg tölgyesben léprigó cserreg, 
elfoglalta már a legjobb fagyöngytelepet. 
A nappali esőt éjjel havazás váltja fel, 
és a hegyek színes erdeit reggelre hólepel halványítja el. 
A zörgő gazosban tengelicek szedegetnek, 
az etetőhely körül pedig ölyvek gyülekeznek...

2018. november 22., csütörtök

A hónap képe

Új utakon járok. Megszokott területeimről kicsit elcsatangoltam. Így esett meg, hogy októberben összefutottam egy rókával. Meglepően bizalmas volt a vörös, számomra is szokatlan helyzetbe kerültünk. Találkozásunk emlékére kerül most be a hónap képe sorozatba a róla készült portré.
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/100, ISO 800, beállításokkal készült.

2018. november 5., hétfő

Sárgába hajlik...

... az ősz. A novemberi szél noszogatására az ágtól elválik egy-egy megsárgult levél, és halk koppanással landol a leskunyhó tetején. Az őszi erdő csendje ez, a hulló levelek apró neszezése, amint takaró alá vonják a talajt. A közelben ökörszem cserreg rövidet, arrébb cinegék bandáznak, messzebbről pedig fekete harkály szól, ahogy hullámzó röptével átíveli a völgyet. Jó ez a hangokkal teli csend, az erdő csendje, a leskunyhó csendje. Esteledik. A bokrok alatt vörösbegy röppen, a madáritatóhoz pedig szajkó érkezik...

2018. október 19., péntek

Szusi vacsora

Ellenfényes-jégmadaras projektem erre az évre a végéhez közeledik. Augusztus óta a leskunyhóhoz képest a naplemente jócskán arrébb mászott, így az eltervezett fotókhoz szükséges háttér már nem áll rendelkezésre. A naplemente fényei így október táján már oldalról érkeznek, ezért nem jön létre az a sziluettes hatás, amit elképzeltem. Mintha ezt a jégmadár is megérezte volna, mert folyamatosan hallal érkezett elém, mintha csak búcsúajándékként megmutatta volna, milyen is az igazi szusi vacsora.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3784
http://volgyisandor.extra.hu/node/3785
http://volgyisandor.extra.hu/node/3786     http://volgyisandor.extra.hu/node/3787
http://volgyisandor.extra.hu/node/3788

2018. október 6., szombat

A hónap képe

Szeptember hónapban a fotózással kapcsolatos teendők nagy részét a különböző projektek előkészítése tette ki, amelyek remélhetőleg az őszi-téli hónapokra fognak témát biztosítani. Ám ezek mellet az egy évvel ezelőtt félbeszakadt jégmadaras terveimet sikerült újraélesztenem, amelyből így számos fénykép is született. Ezek közül most a lemenő nap ellenfényében tollászkodó jégmadár bővíti a hónap képe sorozatot.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3775
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/500, ISO 400, -4 EV beállításokkal készült.

2018. október 4., csütörtök

Fényrajz

Csillagok között jártam, ahol csillagszemű, csillogó tollú madarat láttam. Egyszer csak megrázta magát, és a tollairól a csillagokat szétszórva, pillanatnyi univerzumot teremtett. Újra és újra, mindig más és más csillagképeket rajzolva jelent meg előttem. Aztán a csillagok aláhullottak, és nem maradt más, csak a fénnyel rajzolt madár.
http://volgyisandor.extra.hu/node/3772
http://volgyisandor.extra.hu/node/3771
http://volgyisandor.extra.hu/node/3769
http://volgyisandor.extra.hu/node/3770
http://volgyisandor.extra.hu/node/3774
http://volgyisandor.extra.hu/node/3775
http://volgyisandor.extra.hu/node/3776

2018. szeptember 22., szombat

Halas...

... pillanatokkal tréningezem fotós reflexeimet. Újra éledező vadászösztönöm a nyár végén, szeptember elején többször kivitt a tópartra. A leskunyhó csendje, a vízpart hangulata és a kunyhó előtti ágon időnként megjelenő jégmadár megadta a kellő lökést. Újra a hátamra került hát a fotós hátizsák. 
Most is a kunyhóban várok. A szeptemberi nap szépen bevilágítja a tavat. Sikerült észrevétlenül bebújni, a les előtt úszkáló szárcsák, récék így nem riadtak el. A látvány idilli, kisebb cigányréce csapat bukdácsol nem messze, a gyékényes előtt nagy kócsag lábalja a vizet, a nádfalba vörös gém áll be. Jóleső érzés fog el. Így érezhetett Tutajos Matula kunyhójában. Hmmm Tutajos... :) Aztán balról hangos "ti-ti-ti" kiáltás, és a les előtti öbölbe befordul a jégmadár.
Szép a napsütötte nádfal, szép a madár. Forgolódik, időnként a vízbe csap, a szebb mozdulatoknál kattan a fényképező.
Fiatal, idei madár. Fehér csőrhegye elárulja. Kis ideig elidőzik, halászni is próbál, de halat nem fog, majd váratlanul továbbáll. 
Az ág azonban mem marad üresen, hamarosan újabb jelentkező érkezik. 
Nem sokat teketóriázik, már veti is magát a vízbe, és lám, meg is van az eredménye.
Apró hal vergődik a csőrében, 
amit gyorsan el is nyel.
Öreg tojó. Már értem, hogy a fiatal madár miért iszkolt el olyan váratlanul.
Nem jó az idősebbel ujjat húzni, főleg ha a jobb halas helyekről van szó.

2018. szeptember 10., hétfő

Hol is...

...hagytam abba? Azt hiszem ott, hogy a jégmadár aznapra nyugovóra tért. Akárcsak a fotós...
 De a nap mindig újra felkel, hogy segítsen meglátni azt, amit amúgy észre sem vennénk. A tündöklő tollú jégmadár mellett lényegtelennek tűnő, parányi rovarokat, 
mint ahogy a fotós számára az élet apró, de annál lényegesebb dolgait. Segít a dolgok mélyére látni. Ha kitakarjuk a mindenki számára fontosnak tűnő részt, megmutatja, hogy mi rejlik a külső alatt.
Segít felszínre hozni bensőnk lényegét, hogy tisztán láthassuk életünk értelmét...