Volt egy szabad szombat reggelem, ezért gondoltam megnézem mi a helyzet a halastavaknál. Egy hónapja felállított, hevenyészett leskunyhóm már nagyon odavan, de még azért eltakar. Kicsit korán érkeztem, majd egy órát vártam napkeltéig. Szeretem hallgatni ilyenkor a nádas hangjait, és mindig elbűvöl, ahogy az egyre több fény felfedi a részleteket is, és a sötét vízen kibontakoznak a madarak. A tó ezen részén a vizet milliónyi buborék tarkította. Nagyon érdekes hatása volt, ahogy az ellenfény apró fénybuborékokká változtatta őket.
Napkelte után aztán felgyorsultak a dolgok. rengeteg gém és kócsag lepte el a környéket. Egyre csak szálltak le a nádszegélybe. Aztán a sok szürke gém között feltűnt egy karcsúbb gém is. Pont az előttem lévő gyékényfalra szállt le. Vörös gém! Egészen elképesztő hosszú lábujjaival összefogta a gyékény leveleit, és úgy kezdett el halászni. Sajnos a mozgalmasabb jelenetek bemozdultak lettek, az oda eső kevés fény miatt, de néhány habitus fotó azért sikerült.
