Hajnalban

Rég keltem már hajnalban. Most úgy alakult, hogy a szombat reggelt a tavon töltöttem. Na de az sem normális teljesen, aki a nyári napforduló idején erre vállalkozik. Négy óra után, mikor megálltam a tó partján, már tudtam, hogy elkéstem. Bőven világos volt már. Na mindegy, bele a tóba, aztán, meglátjuk. Az első képek egy kócsagról készültek. A víz fölött szálló gyenge párában sétált be a látómezőbe. Nagyon szeretem az efféle hangulatokat.

A kócsag nem jött közelebb, de nem is baj, hiszen a tutaj környékét meglepték a récék.

Összesen talán 10-en lehettek, össze vissza úszkáltak, fürödtek, de néhányan a kijelölt helyet is igénybe vették.

A gácsérok már előrehaladott vedlési állapotban vannak. Fejükön egyre kevesebb a fémes csillogás, és egyre több a barna.

Próbáltam az érdekes jelenetekre koncentrálni, egy csőrvakarás annak ígérkezett.

Időközben a háttérben is mozgalmassá vált a reggel, több kócsag is helyet keresett magának a halászathoz.

Sőt a területes rétisas is megmutatta magát, nagy riadalmat okozva a vízen mozgó madarak között.

A nagy ragadozó úgy látszik csak terepszemlét tartott, egy átrepülés után a tavon visszaállt a nyugalom. A récék tovább folytatták reggeli teendőiket.

Minden lehetséges helyet elfoglaltak, ahol tollászkodni lehet, és ekkorra már a napfény is megérkezett. A kelő nap festő ellenfénye, amiért az ember korán kel.

Lehet, hogy a rétisas is erre a pillanatra várt, mert újra megjelent a látótérben. Ám ezúttal nem hagyták szó nélkül a többiek, egy rétihéja vágott rá a nagy madárra.

Az összetűzés kimenetelét már nem láttam, kirepültek a látótérből, de gondolom a nagy madár megunta a zaklatást, és lelépett. Maradtak a közeli események. Az ellenfényben fürdő pihenőfán szárcsa lépdelt.

Tollászkodása közben izzó szikrákként szórta szét a vízcseppeket.

A szárcsa mögött beúszott a keresőbe egy árny. Ráélesítettem, egy kis vöcsök volt. Jó irányba tartott, de hamar lebukott. Pár pillanat múlva azonban a legjobb helyen bukkant fel. Hamar egy kis korrekció az optikával, és már le is zajlott a gyors jelenet. A fekete háttér előtt, az aranyló vízen a vöcsök megrázta magát. A vízcseppek pedig ezernyi gyöngyként repültek a levegőbe. Hej, az a csodálatos hajnali ellenfény. :)

A vöcsök elúszott, maradt a napfényben fürdőző szárcsa a pihenőfán. 

A szárcsa távozása után hajnali kreatívkodás is véget ért. Fátyolfelhők takarták el a már egyre emelkedő napot, a varázslat mára elszállt. Csak a búbos vöcsök kapott még egy fotót, a már egészen nagy fiókájával.