A gyurgyalag éve

Idestova 3 éve történt, hogy utoljára gyurgyalagot tudtam fotózni. A 2010 tavaszi sorozat óta ez nem sikerült, leginkább időzítésbeli problémák miatt. Mivel a mostani május közepi tolnanémedi látogatásunk szerencsésen egybe esett egy hosszú hétvégével, időt tudtam szakítani arra, hogy kedvenc löszvölgyemet felkeressem, és megpróbáljak valamit tenni annak érdekében, hogy a magam módján én is csatlakozzam a gyurgyalagot népszerűsítő madárvédelmi kampányhoz. Szóval az egyik délután felszerelkeztem, és elindultam gyurgyalagot fotózni. Mivel különösebben nem készültem elő rá, egy kis távcsöves helyzetfelmérésre szükség volt. A völgy, ami egykoron téglagyárnak adott otthont, majd érdemtelenül szeméttelepként működött, ma a gyurgyalagok zavartalan otthona. A téglagyártás miatt kialakított meredek partfalak ideális otthont adnak a madaraknak. Körülbelül fél órás távcsövezés után már készen állt a haditerv. A partfalak körül úgy 15 pár gyurgyalag sürgölődött. Valamelyek már az üreget készítették, valamelyek csak a közelben vadászgattak, de mindannyian már párban mozogtak. A korábbi évek taktikája az volt, hogy a költőüregeket rejtő fal fölé beszállóágat szúrtam, és azon fotóztam a madarakat. Most azonban ezen változtattam. Említettem, hogy egy időben, 15-20 évvel ezelőtt a hely szeméttelepként üzemelt. A szemétlerakás után a terepet valamelyest rendezték, de persze ez nem múlt el nyomtalanul. Több helyen lehet a növényzet között törmelékhalmokra bukkanni. Egy ilyen törmelékhalomnál, ahol a növényzet nem takart teljesen, egy vastag drót állt ki a földből mintegy 50-60 cm-re. Ezt a drótot használta egy pár gyurgyalag folyamatosan. Pár kör vadászat után mindig ide szálltak le. Egészen újszerű helyzet teremtődött meg ezzel, hiszen nem valamilyen magas fa vagy bokor csúcsán üldögéltek, hanem fotózható magasságban. Ráadásul a fényképezéssel a partfalaknál nem zavarnám az ott szorgoskodó madarakat. A gondolatot tett követte, és a drót helyébe egy ág került, az ág mellé pedig a lessátor. A többi  a madarakon múlott.

Nem is kellett sokáig várnom, talán 15 perc sem telt el, és már ott ült előttem egy madár, amit gyorsan még kettő követett.

Rövid perlekedés után azonban már csak kettő, hím és tojó használta a beszállóágat. A harmadik, egy próbálkozó másik hím, csak néha zavarta meg a meghitt idillt.

A párocska uralta a beszálló körüli teret. Időnként felszálltak, vadásztak, és a prédával együtt tértek vissza ismét.Ilyenkor heves farokrázással üdvözölték egymást, és a hím gyakran meg is ajándékozta a párját egy-egy finomabb rovarral.

A táplálkozások után szertartásos tollászkodás következett, ami néhányszor teljesen szinkronban zajlott. Nagy az összhang közöttük.

Ha közben másik gyurgyalag repült el a közelben, hangos prü-prü hangon ezt kommentálni is kellett.

A földközeli helyzet viszont másra is lehetőséget adott. Néhány alkalmas beszállás után, mikor jó helyre ültek a madarak, megpróbáltam a képekbe az éppen virágzó növényeket is belekomponálni. Így adódott, hogy néhány fotón a kaszanyű bükköny is helyet kapott.

Jó délután volt. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy milyen érdekes az élet. Ahol egykor a nagyszüleim kemény munkával keresték a kenyeret, a még működő téglagyárban, ott most én 60-70 évvel később gyurgyalagot fotózok. Szeretem ezt a helyet.