A szépség / The beauty

Igazából már nem tudom, hogy mi indította el a madarak iránti rajongásomat, de az biztos, hogy a szépségük közrejátszott benne. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor az itatóra egy igazi szépség érkezett. Lehet, hogy tisztában volt eme tulajdonságával, és a lesifotósoktól tartva, nagyon óvatosan közelítette meg a vizet, hogy aztán egy jót fürödjön. De szerencsére fürdés után még pózolt egyet, így elkészülhetett a csodás portré.

A szajkó távozása után már csak a darazsak maradtak. A nagy kánikulában rengetegen látogatják a vizet. Nem teketóriáznak, egyenesen a víz felszínére szállnak vizet vételezni. Folyamatosan jönnek-mennek. Egyszerre akár 40-50-en is tartózkodnak az itatón. Madármentes időben el lehet velük szórakozni.

The birds are beautiful. Usually. The latest guest at the drinking is the exception. The moulting jay does not owe between the beautiful birds. :) Recently, many wasps come to the water in the big warmth. Simultaneously 40-50 copies are on the drinking. Good opportunity for photography.

Lepkék / Butterflies

Néhány hete történt, hogy egy kis hajnali lepkefotózással kárpótoltam magam a sikertelen gyurgyalagozás után. Nagyon tetszett, amit otthon a monitoron láttam. Akkor el is határoztam, hogy majd szakítok még időt erre a témára. Tudatosan, fényképezés céljából még soha nem kerestem lepkéket, mindig csak belebotlottam egy-egy szép példányba, amit vagy sikerült lefotózni, vagy nem. Na majd most, gondoltam, szakítunk ezzel a hagyománnyal. De valahogy még sem akaródzott a lepkék miatt korán kelni. A végső lökést aztán a fővárosi állatkertben tett családi kirándulás adta, ahol a lepkekert csodálatos trópusi pillangóit is megnéztük. Így hát az utolsó szabad hajnalon mégis fölkeltem, hogy a napfelkelte fényében lepkéket fotózzak. Így utólag azt mondom megérte.

I took a photo of butterflies yet never consciously. The few cases were always chance encounters. I wanted to change this. My first time I got up early because of the butterflies. It was worth.

A hónap képe / The picture of the month

A júniusban készült fotók közül a választásom az itatónál lencsevégre kapott fiatal nagy fakopáncsra esett. Több okból is. Egyrészt nagy kedvenceim a harkályok, másrészt ez a fiatal madár nagyon mókásan viselkedett. A nap folyamán végig a les körül mozgott. Többször megfigyeltem, ahogyan a fák lombjai közt hernyók után keresgélt. Ebben csak az zavarta meg, amikor feltűnt két másik fiatal nagy fakopáncs is. Ilyenkor hangos kiabálások közepette önfeledt kergetőzésbe kezdtek. Gondolom egy fészekaljból valók voltak. De az én madaram nem tartott velük sokáig, hanem többször is leszállt az itatóhoz. Mintha játszótérnek használta volna. Ide-oda repdesett, végig ugrállt a beszállófákon, otthonosan érezte magát. Többször volt 1-1,5 m közelségben. Ilyenkor megpróbáltam néhány portrét készíteni róla. Igaz, hogy már régóta csinálom, de még mindig izgalom fog el, amikor ilyen közel lehetek kedvenc madaraimhoz.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro objektívvel, f5,6; 1/60; ISO 400 beállításokkal, állványról készült.

In June is the picture of the month the "Young Great Spotted Woodpecker". I like the woodpeckers, and this young bird was very funny. All day in the neighborhood moved in, searched among the foliage. Several times he landed on the drinking, Always carefully walked around. Several times came very close , so I had the opportunity to take more portraits.

Szarvasbogár / Stag Beetle

Régi nagy kedvencem. A júniusi éjszakák velejárója a nagy zajjal repülő hatalmas bogár. Gyerekkorom trófeája az elhullott bika agancsa. Valahogy úgy alakult, hogy fénykép még nem készült róla. Nemrég erre is sor került. A madáritatónál gubbasztottam a lesben. Mélán bámultam kifelé az ablakon, lestem, hogy mi történik körülöttem. Akkor vettem észre, hogy az erdő egyik szélső fájáról szárnyra kel valami. Nem volt nehéz felismerni. Hím szarvasbogár volt. Nem kellett sok idő, és megláttam még egyet egy másik fa törzsén. Aztán még egyet. Mi ez itt? Szarvasbogár eldorádó? Na még az utolsó fényeknél előmásztam a lesből, és megkerestem az egyik komát. Addig nem mehettem el, amíg alaposan körbe nem fényképeztem. Jó alanynak bizonyult. Képes volt percekig mozdulatlanul pózolni. Csak az egyre fogyatkozó fény vetett véget az esti találkozónak.

Végre itató / Drinking again

Hosszú idő telt el a legutóbbi madáritatós beszámoló óta. Ez nem azért van, mert abbahagytam a projektet, hanem mert idő hiányában nem tudok annyit a lesnél tölteni, amennyit szeretnék, az a pár tavaszi alkalom pedig, amikor kint lehettem, fotózás szempontjából sikertelen volt. De most végre van miről írni. Ott kezdeném, hogy az előző két év tapasztalatait összegezve, új alapokra helyeztem a madáritatós fotózást. Ez azt jelenti, hogy kerestem egy eldugott helyet, ami kirándulók által egyáltalán nem látogatott, mégis jól megközelíthető, így a vízhordás is jelentősen könnyebbé vált, és nem kell tartanom a rongálástól. A másik lényeges változás a madáritató mérete. Megnöveltem a medencét. Az alapterület 2,5 m X 1,25 m lett, a vízmélységet pedig 10 cm-re emeltem. Így kb 250 l víz befogadására képes. A megnövekedett méretek már lehetővé tették, hogy a leskunyhót közvetlenül a medencéhez építsem. Így a vízfelület már a les ablakánál kezdődik. Ezzel a megoldással a tükörképes fotózás is kompromisszummentes lett a nagyobb testű madaraknál is. Az elhelyezésnél is körültekintőbb voltam. Lejtős terepet választottam, így elértem, hogy a kunyhó beásása nélkül az itató földközelbe került. Így a környező növényzet között olyan hatást kelt, mintha a földön lenne.

Már csak fotózni kell. Ennek is eljött az ideje. Jó madármozgás volt mindig a környéken, de a fotózás eddig nem volt eredményes. A legutóbbi hajnali és késő délutáni les alatt azonban megtört a jég. A legfőbb látványosság egy fiatal nagy fakopáncs volt. A közeli fákon mozgott, és az itatót is többször meglátogatta. Jó lehetőség volt néhány közeli portré készítésére.

A les körül folyamatos volt a fekete rigók jelenléte is. Két hím kergetőzését többször is megfigyelhettem. Az egyik nyugodt pillanatban az egyik a les elé is leszállt.

Sok idén kirepült fiatal cinegét is láttam. Az együtt bandázó csapatokból egy kék és egy széncinege is leszállt az itatóhoz. Szép pillanat volt, amikor a les előtt nézelődő kék cinegére ráesett a felkelő nap fénye. Csak exponálni kellett. Jó kis nap volt.

After a long time I was able to re-shoot at the bird drinking. I rebuilt the drinking in this year. Larger pool and better place. The first successful photography during great spotted woodpecker, blackbird, blue tit was the prey. The young woodpecker was very fun. Came back several times, and was very curious. I was able to take more portraits from him.

Odútelep / Nesting box settlement

Újabb ellenőrzésre érkeztem az odútelephez. Az elsődleges cél most a takarítás volt. A 11-es odút akartam az elhasznált fészekanyagtól megszabadítani, hogy a paraziták ne tobzódjanak tovább. Természetesen azért az összes odút megnéztem, biztos ami biztos. Még jó, hogy így tettem. A 8-as tetejének levételekor ijedt szemek néztek rám vissza. 7 már teljesen kifejlődött széncinege fióka lapult az odú aljában. Egy kései költés sikeres eredménye. Gyors fotó készült róluk, és már raknom is kellett vissza a helyére az odút, mert anyuka észrevett, és a közelben kiabált rám. Ezzel a fészekaljjal 17-re emelkedett az odútelepről kirepült fiókák száma.

Came the next check at the nesting box settlement. The main goal was now the cleaning. Dispose of the old nest material must be taken out of nesting box. Of course I checked all of the nesting boxes. It was the luck. In the 8 nesting box found I great tit nestlings. The result of a later breeding.

Egy kis makró / A little macro

Az egy hetes szabadság idejére beterveztem egy kis gyurgyalagozást is. Nagyon szeretem ezeket a színes madarakat, és van még néhány kép a fejemben, amit nem sikerült pixelek formájába önteni. Neki is vágtam, ahogy kell. A szokásos helyen, lessátor, beszállóág, miegymás, hajnali kelés. De mindez hiábavalónak bizonyult. Három hajnalt töltöttem a lessátorban az üres beszállóágat bámulva. Sajnos a június közepi időpont nem kedvezett nekem. A gyurgyalagoknál már javában zajlott a költés. A tojók naphosszat a költőüregben kuksoltak, a hímek pedig a partfalaktól távol vadászgattak egész nap. Ha meg is jelentek a közelben, akkor is csak egy villámgyors suhanás az üregbe, megetették párjukat, és már tova is szálltak. A költőüreg mellett zajló látványos tevékenységekről idén lemaradtam. De valahogy csillapítanom kellett jobb mutatóujjam bizsergését, ami az exponálógomb nyomogatásának hiányában egyre erősebb lett, és megtámadtam a hajnali harmatos fűben pihenő lepkéket. Szárnyuk nekik is van, és még szép színesek is. Úgyhogy így lett végül gyurgyalag fotózásból egy kis makrózás.

I tried to photography of bee-eaters with three occasions, but did not succeed unfortunately. I took a photo of butterflies as compensation. They rested in the dawn dewy grass. They have wings also, and they beautiful coloured also.