Völgyi Sándor blogja

Behavazott

2012-02-08T22:30:00.004+01:00

Régen volt már olyan élményben részem, hogy térdig kellett gázolnom a hóban. A mostani nagy havazás meghozta ezt. Időszerű volt az etető feltöltése, nem hagyhattam, hogy kis madaraim éhezzenek ebben a cudar időben. Azért számítottam rá, hogy nagy lesz a hó, de amikor térdig süppedtem benne, akkor az meglepő volt. Mindent legalább fél méteres hó borít. Erdőt, mezőt és madáretetőt.

Komoly munka volt a lest kiszabadítani a hó alól, de ha már ennyit dolgoztam vele, beültem kicsit, hogy lássam mi a helyzet. Nem bántam meg. Ellepték az etetőt az erdei pintyek. Ez még önmagában nem is lenne olyan különös dolog. Azt a háttér információt viszont tudni kell, hogy ez a faj viszonylag nehezen fotózható, mivel leginkább az etető alatt ugrál, onnan szedegeti fel a lehullott napraforgó szemeket. Nagyon nehéz őt felcsalni onnan, hogy fotós szemmel is kedvező helyen mozogjon. Rájöttem a megoldásra. Nem kell hozzá más, mint fél méter hó, és az erdei pinty máris az objektív magasságában mozog! :)

Viszont a rövid látogatás attrakciója mégsem az erdei pinty lett. Teljesen váratlanul egy fenyőrigó jelent meg a harkályoknak kitett beszállófa tetején. Forgolódott párat, majd ugyanolyan váratlanul el is repült. Ezt a madarat leginkább nagy csapatokban lehet megfigyelni, ahogy hangosan beszélgetve ellepnek egy-egy bokrost. Téli madárvendég nálunk, a messzi észak költő madara. Nagyon szép, régóta fáj rá a fogam. A nagy hó őt is meghozta.

A rejtélyes hústolvaj

2012-02-04T16:13:00.003+01:00

Ezen a télen ismét belevágtam az ölyvek fotózásába. Ez sorban már a harmadik szezon, hogy ezzel a témával foglalkozom. Sajnos az előző két tél nem hozta meg a várt képeket, ezért úgy éreztem, hogy dolgoznom kell még rajta egy kicsit. Bele is vágtam úgy, ahogy kell. Kerestem egy jó kis helyet, ahol jó ölyvmozgás volt. A leskunyhó is idejében kikerült. Nem volt más hátra, a tél beköszöntével elkezdtem etetni. A hús fogyott is rendesen, ölyveket is láttam rendszeresen a les körül. Amikor csak időm engedte ki is ültem, de valahogy a madarak meg pont akkor nem jöttek. December óta többször előfordult, hogy míg én a lesben ültem, addig két ölyv a közeli fákon ücsörgött, onnan szemeztek a hússal, de nem szálltak le. Egyszerűen nem volt olyan alkalom, hogy fényképezni tudtam volna őket. Katasztrófa! Január végén már azon gondolkodtam, hogy erre a télre befejezem a dolgot, mert hát a hús csak fogyott, az ölyvek meg csak nem jöttek. Ráadás volt még az utóbbi hetekben, hogy a hús napról-napra eltűnt. Azért sejtettem, hogy mi van a háttérben, de konkrét bizonyítékot nem találtam az esetre. A február eleji időjós előrejelzések miatt úgy döntöttem, hogy még egy esélyt adok magamnak. Az idő nekem kedvezett. A hétvégi nagy havazás is sokat ígért. Ezért hát a szombat hajnal már a lesben ért. Szép volt a kora reggeli sűrű hóesés. Forró teát kortyolgatva vártam, hogy történjen valami. De nem történt. És még órák múlva sem történt. Semmi, semmi, semmi. A legszebb hóesés is unalmas lesz ennyi idő alatt. De aztán megtört a jég. Na nem szárnyak suhogása törte meg a csendet. Róka! Mint aki otthon érzi magát, egyenesen a húshoz ügetett. Alig tértem magamhoz az órák óta tartó bambulásból. Pici zajt is csaptam, ahogy a fényképezőhöz kaptam. A koma elugrott. De csak fél percre. Másodjára óvatosabban jött vissza, na de akkor már készenlétben vártam! :) Fölkapott egy nagyobb húsdarabot, és eliszkolt vele. Ez a jelenet még háromszor megismétlődött. Szóval megvan a hústolvaj. Róka koma járt rá az ölyvek csalijára. De a hideg, meg a nagy hó most nappal is ide csalta. A két hónapos ölyv projekt első eredménye egy róka lett. Azért ez sem rossz! :)

Variációk csuszkára

2012-02-02T22:05:00.001+01:00

Az utóbbi napokban két csuszka is bejár az etetőre. Abszolút beillenek a harkályos elképzelésembe. Bár nem rokonok, életmódjuk sok mindenben hasonló. Rendszeres látogatásukkal jó lehetőséget adnak a fényképezésre. Villámgyorsan közlekednek a fákon le és fel, fittyet hányva a gravitációra. Játszi könnyedséggel járnak fejjel lefelé, akár az ág alsó oldalán lógva. Következzen néhány kép erről az elképesztő madárról, kinek-kinek kedve szerint.

A hónap képe

2012-02-01T21:43:00.004+01:00

A következő kép, amiről szó lesz, szintén gyerekkori madarászélményre vezet vissza. Akkoriban tulajdonképpen semmi más nem érdekelt, csak a madarak. (Mondjuk most is. :)) Minden szabadidőmet, iskolai szünetet azzal töltöttem, hogy a madarak után jártam. Ha meg nem ezt tettem, akkor meg a madarakról olvastam. Egyik kedvenc íróm Schmidt Egon. Aki a távcsöves madármegfigyeléseit, madarászélményeit öntötte rendkívül olvasmányos formába. Szóval Egon bácsi könyveit faltam egymás után, és az általa megfigyelt viselkedésformákat később én is megpróbáltam fellelni. Az egyik ilyen eset a harkályokhoz kapcsolódik. A fák doktora nem csak az ágakat kopogtatja rovarok után kutatva, hanem a körülményektől függően mással is szívesen táplálkozik. Egyik kedvence pl. a gubacsdarázs lárvája. A gubacsdarázs mikor petét rak, megszúrja az adott növény ágát, levelét. A seb mellé helyezi petéjét, a növény pedig a sebzésnél körülnövi a petét. Nagyvonalakban így alakulnak ki a gubacsok, amelyek mindegyikében egy-egy pici darázslárva rejtőzik. A magyar gubacsban fejlődő lárva már méreteiben is csábító egy harkály számára. Csak egy a bibi, hogy a darázslárvát vastag burok védi. De a harkály okos madár. A gubacsot ágvillába, kéregrepedésbe szorítja, és így ügyesen kivájja a benne bújó finom lárvát. Egy-egy alkalmas helyet a harkály rendszeresen használ. Mindig oda hordja a gubacsot. Egy idő után aztán a földön felhalmozódott tetemes mennyiségű kivájt gubacs elárulja őt. Madarász nyelven ezeket a helyeket "harkályműhelynek", vagy ahogy Egon bácsi írta "Spechtschmiede"-nek nevezik. Annak idején én is találtam ilyen fákat, amiket a harkályok rendszeresen erre a célra használtak. Persze ezt nem csak a gubaccsal, hanem dióval, makkal, mogyoróval is így teszik.

Nos ezt a viselkedésformát szerettem volna fényképen is megörökíteni. Kapóra jött, hogy az etetőre bejáró nagy fakopáncsok rákaptak a dióra. Már csak egy kis trükk kellett, hogy a harkályműhelyt pont az objektív előtt alakítsák ki. Sikerült. :)

Továbbra is harkályok

2012-01-30T21:51:00.009+01:00

Január vége van, naptár szerint a tél nagy része eltelt. Az időjárás furcsa alakulása mindenkinek másképp hat. Én egy picit bánkódom, mert a madáretetős fotózás egyik alapja a hideg. Ha nincsenek kemény fagyok, az etető forgalma nem az igazi. Bár, amit idén kitűztem magam elé, jól alakul. A harkályok szépen járják az etetőt. Bőven van lehetőség a fotózásukra. Két hím és egy tojó nagy fakopáncs is bejár rendszeresen. Vidáman hangoskodnak, kergetőznek, vagy csak kiülnek az egyik ágra.

Nagy örömömre néha a közép fakopáncs is megjelenik. Kihasználja azokat az üres perceket, amikor nagyobb termetű rokonai máshol tartózkodnak. Ilyenkor gyorsan ő is csipeget a faggyúból.

Sajnos a közelben mozgó zöld küllő nehezebb dió. Meglátjuk mit hoz majd a február... :)

Őszapó

2012-01-19T18:22:00.001+01:00

Többször előfordult már velem, hogy olyankor történt valami érdekes, amikor a fényképező nem volt velem. Murphy törvénye természetesen rám is igaz. A "Nem viszem magammal, mert úgysem lesz időm fotózni." mondat számtalanszor elhangzott már, és persze sokszor meg is bántam. Így hát, ha csak tehetem, folyton magammal cipelem fotós felszerelésemet, hiszen soha nem lehet tudni. Az egyik les ellenőrzését végeztem, és volt egy kis időm, hát beültem, hogy lássam milyen mozgás van a les körül. Kiraktam néhány almát pár héttel ezelőtt, hátha néhány rigót odacsábítanak. Nem is kellet sokat várni. Szépen sorban előbújtak a bokrosból. Négy hímet, és három tojót számoltam. Egymást kergetve eszegették az almát.

A rigókkal bíbelődtem, amikor a les mögül őszapók hangját hallottam. Nagyon szeretem ezeket a kedves madarakat. Mióta madárfotózással foglalkozom, azóta szeretnék képet készíteni róluk, de eddig ez nem sikerült. Valahogy mindig elkerültük egymást. Vagyis én igyekeztem, de egyszer sem adódott olyan lehetőség, hogy fényképezésre is sor kerülhetett volna. Ez is többedszer ismétlődött már meg, hogy a lesben ülve a hangjukat hallottam. Gondoltam teszek egy próbát. Az őszapóról tudni kell, hogy társas madár. Télen csapatosan mozognak és rendkívül összetartók. Folyamatosan beszélgetnek, és egy csapattársat sem hagynak el. Az őszapó csapat mindig összetart. Szóval a telefonomra mentett őszapó hangot néhányszor megszólaltattam. Hátha a csapat a hang hatására tesz egy kis kitérőt. Így is lett. Pár másodperc múlva a les körül cserregett 7-8 őszapó! Csak kapkodtam a fejem a nagy izgalom közepette, melyiket is fényképezzem?! Az egyik madárka néhány pillanat erejéig megült a szomszédos varjútövis bokron. Én meg lenyomtam az exponálógombot. Kétszer csattant a fényképező, mire az őszapó már el is rebbent. A kijelzőn a képet már a távolodó csapatot hallgatva néztem. Megvan! Öt évnyi várakozás után az első kép! Szeretném valahogy átadni az érzést, amit éreztem, de ezt talán csak az ismeri, aki átélt már hasonlót. Az örömömet még fokozza, hogy ez a madárka a feleségem kedvence. A madarászattal nem tudtam megfertőzni, de azért kedvenc madara neki is lett. :) Így hát engedtessék meg, hogy ezt a képet neki ajánljam. Megérdemli, hiszen elviseli bolondos hóbortomat! Köszönöm!

Megérkezett a csuszka

2012-01-10T19:49:00.001+01:00

A harkályok mellett egyéb famászó madarakra is számítok ezen a télen. Ennyi időt kellett várni, hogy a beszállófákon megjelenjen a csuszka. A harkályoknak kitett csemege neki is ízlik. Nem tartózkodik sokat az etetőnél, de rendszeresen, kisebb-nagyobb időközönként csíp egy-két falatot. Résen kell lenni, mert villámgyors a madárka.

A hónap képe

2012-01-01T18:29:00.002+01:00

Az elmúlt hónap már javában a madáretetés lázában telt. Ezen a télen a harkályokkal szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni. Minden szükséges előkészületet meg is tettem annak érdekében, hogy ez így is legyen. Nos a kezdet egészen jól sikerült. A rendszeresen kint lévő dióra odaszokott néhány nagy fakopáncs. A metódus a következő. Az első lépés mindig a környező fák átvizsgálása. Gyakori vendég az etetőnél a karvaly, ezért fő az óvatosság. Ha tiszta a terep, a következő állomás már az etetőnél kirakott beszállófák egyike lehet. Ilyenkor a kunyhóban már szól a fényképező. A beszállófán le lehet araszolni az etető tálcához. A megfelelő dió kiválasztása után kell egy alkalmas hely, ahol azt ki lehet kopácsolni. Ha nincs más, akkor ügyesen a két lába közé szorítva gyorsan meg is teszi. Egy-két dió után vissza az erdőbe, és néhány perc múlva kezdődik minden elölről. Nem véletlen, hogy a hónap képét is a nagy fakopáncsról készült fotók közül választottam. Egy olyan pillanatot, amikor egyenesen a kamerába nézett.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO 200.

2011-12-21T23:34:00.001+01:00

Kedves Olvasóim!

Köszönöm az egész évi kitüntető figyelmet, és ez úton kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket!

Völgyi Sándor

Behavazott

2011-12-20T19:30:00.000+01:00

Ha tél, akkor hóesés, legalábbis nekem. Egy csapásra megváltozik minden. Jó ilyen időben a meleg szobából a madáretetőn sürgölődő madarakat figyelni. Hát még milyen jó a hideg leskunyhóból! :) A madáretető környékét is húsz centi hó fedi. Beborít mindent, etetőt, leskunyhót, és néha a madarakat is.

Harkályok

2011-12-13T21:14:00.004+01:00

Az idei tél egyik fotós projektje a harkályokra irányul. Nagyon szeretem ezeket a fantasztikus madarakat, sok madarászélmény is fűződik hozzájuk. Tisztán emlékszem például az első találkozásra a fekete harkállyal még gyerekkoromból. Napokig visszajártam abba az öreg fenyvesbe, ahol a korhadó fákat bontogatták az abban rejtőző rovarok után kutatva. Szintén nagy élmény volt az odúját ácsoló balkáni fakopáncs megfigyelése. Egy alkalmas helyről végig követhettem a napokig készülő odú létrejöttét. Éppen ezek miatt az emlékek miatt mindig örültem, amikor egy-egy a fényképező elé került. De sajnos eddig ez vajmi kevésszer esett meg, legalábbis sokkal kevesebbszer, mint ahányszor azt szerettem volna. Elhatároztam tehát, hogy ezen mindenképp változtatni kell! Úgy döntöttem, hogy az idei etetős szezont az ő fotózásukkal fogom tölteni. Azért, hogy ez így is legyen, a megfelelő módon elő is készültem. A megfelelő hely kiválasztása nem okozott nagy fejtörést, mert az egy évvel korábban kihelyezett itató építésekor is már nagy szerepet játszott a harkályok jelenléte. Szóval nem volt más dolgom, mint a már működő itatót ellátni egy etetővel is. Persze a szokásos napraforgós etető mellé a harkályoknak is megfelelő eleséget is kiraktam. Faggyú, háj, dió is csábítja őket. Sőt kitaláltam egy egészen jó etetőanyagot, ami úgy látszik a harkályok kedvence lesz...

A cél, hogy minél több harkály fajról sikerüljön értékelhető képanyagot összehozni. Nem tudom, hogy mi lesz belőle, de a kezdet biztató. Középfakopáncs már nagy biztonsággal fotózható az etetőnél. Többször is megjelenik egy-egy falat csemegére.

Rajta kívül két nagy fakopáncs is állandó vendég már. Hím és tojó együtt járnak az etetőre. Őket leginkább a dió érdekli. Nagyon mókás, ahogyan a lábuk között egyensúlyozva próbálják kikopácsolni belőle az értékes beltartalmat.

Bízom benne, hogy lesz még miről írni ezzel kapcsolatban, mindenesetre a nagytestvér már a környéken mozog... :)

Ez a bejegyzés nem jött volna létre ha nincs Gábor & Gábor! Köszönet a kölcsön objektívért! :)

A deres farkú

2011-12-01T21:34:00.005+01:00

Egyre élénkebb a forgalom a madáretetőnél. A cinegék mellett más fajok is felbukkantak már. Megjelent egy vörösbegy. A rá jellemző félénkséggel szemlélte a sürgölődő széncinegéket, és egy-egy csendesebb pillanatban csípett egyet a harkályoknak kitett csemegéből.

Két szajkó is folyamatosan be-beszállt. Őket leginkább a faggyú érdekelte. Nagyokat csíptek belőle, hogy utána egymást kergetve eltűnjenek az erdőben. Egyből feltűnt, hogy mindkét madár farka fehér a dértől. Nem lehet nekik könnyű ebben az időben.

A meglepetés erre a napra pedig egy erdei pinty volt. Váratlanul tűnt föl, néhány másodperc volt csak az exponálásra, egy kép sikerült mindössze. Minden télen megjelennek az etető körül, de eddig soha nem adtak lehetőséget, egy jobb kép elkészítésére. Általában az etető alatt matatnak, vagy valami kusza környezetben ücsörögnek. Most ez a madár egy kicsit kárpótolt ezért.

A hónap képe

2011-12-01T20:05:00.002+01:00

Az elmúlt hónap, mint már néhány éve a november mindig, a lesépítésről szólt. A téli madáretetéssel kapcsolatos dolgokat intézgettem. A leseket, etető helyeket élesítettem a rossz idő beköszöntével. Fotózásra kevés idő maradt. De mivel mindig velem van a fényképezőgép, jártamban-keltemben kattintgatok. Pécs környékét hetek óta köd borítja, de a magasabb hegyek kiemelkednek ebből a szürkeségből. A köd mindent beborított, de a magasból jól látszott, ahogy a hegy oldalában gomolygott a fák között. Ezt a pillanatot választottam a hónap képének.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 18-200 mm 1:3,5-6,3 DC; f:9,5; 1/1000; ISO 400.

Hangulat a Mecsekből

2011-11-29T21:23:00.002+01:00

A Nyugat-Mecsekben kanyargó útról szép látvány nyílt a tájra, ahogyan a kis erdei kápolna mögött a völgyekbe bekúszott a köd. Az egyik dolog, ami megfogott a Mecsekkel kapcsolatban, amikor ide költöztem, egy érdekes jelenség, amivel annak előtte még nem találkoztam. Sokszor előfordul, hogy amikor Pécs városát köd borítja, akkor a fölötte magasodó hegycsúcsokon süt a nap. Ilyenkor fantasztikus látványban lehet részünk, mert a szikrázó napsütésben felülről szemlélhető az alant elterülő, mindent eltakaró paplan. Többször volt már benne részem, de egy kicsit mindig lenyűgöz, amikor látom.

Elkezdődött

2011-11-26T21:16:00.001+01:00

Az utóbbi zord novemberi időjárás arra késztetett, hogy elkezdjem a téli madáretetést. Én egy kicsit minden évben örülök a fagyok és a hideg beköszöntének, mert ez azt jelenti, hogy ismét hódolhatok kedvenc tevékenységemnek. Természetesen a fotózás szempontjai is előtérbe kerülnek majd ebben a szezonban is. Az etetéssel megpróbálok megcélozni egy fajcsoportot. A harkályokról van szó. Szeretném több fajukat is megfotózni ezen a télen. Az ezzel kapcsolatos részletekről majd a későbbiekben beszámolok, amint lesz értékelhető kép velük kapcsolatban. Addig is be kell érni az etetőt elsőként felfedező cinegékkel.

Őszi szajkó

2011-11-13T16:47:00.004+01:00

A napokban volt egy kis időm, hogy körülnézzek a madáritatónál. Sajnos az őszi időszak hamar elröppent, és a vízpótláson kívül nem tudtam több időt szentelni a dolognak. Nagyon szép az erdő mostanában, nincs ez másképp az itató körül sem. Minden sárgában és rozsdabarnában pompázik, jól mutatott a környéken parádézó szajkó mögött.

A hónap képe

2011-11-01T00:22:00.000+01:00

Eltelt az október is. Fotózásra nem sok idő jutott, de az a pár alkalom emlékezetes maradt. A legjobb pillanatokat talán akkor éltem át, amikor a szerencsém összehozott a guvattal. Ez a rejtőzködő madár igazi kuriózum. Sokat áhítoztam utána vízparti fotózásaim alatt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy így sikerül első találkozásunk. A délutáni terveimet a rossz idő közeledése erősen megkérdőjelezte, de feleségem unszolására mégis kimentem. Igazából neki köszönhetem, hogy a csepergő eső ellenére is azt a pár órát a lessátorban töltöttem. Ebből is látszik, hogy a természetben a történések valóban kiszámíthatatlanok. Ennek tanulságára álljon hát itt ez a portré erről a csodálatos madárról, aki megtisztelt azzal, hogy pár perc erejéig a társaságába fogadott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO200.

A láthatatlan madár

2011-10-12T21:41:00.001+02:00

Van egy madár, amit sok madarász csak a hangjáról ismer. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mint 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ezennel megtört! :) Délutáni fotózásra indultam a halastavakhoz. A borongós idő nem sok jóval kecsegtetett. A lessátorba már csepergő esőben bújtam be. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :)

Aranyló napkelte

2011-10-02T20:07:00.005+02:00

Szinte mindennek van már saját napja a világon. Nincsenek ezzel másként a madarászok sem. Minden október első hétvégéjén megrendezésre kerül a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok. Madarászok tömegei vonulnak ki ilyenkor különböző helyszínekre, hogy számba vegyék a madarakat. Én is fogtam magam, és szombat hajnalban elindultam, csak nem távcsővel, hanem fényképezővel. :) Az előző nap este felállított lessátorban még korom sötétben befeküdtem, még egy kis szundításra is maradt időm.

Az ok, hogy a lessátor pont ide került, az nem más, mint a sárszalonkák jelenléte. A korábbi megfigyelések alatt többször láttam őket itt táplálkozni, és bíztam benne, hogy a közelükbe kerülhetek. Sajnos ők most nem kedveztek nekem, de azért volt, ami kárpótolt. Több erdei cankó is jött, és táplálkozott a sátor közelében még szürkületben. A varázslat azonban napkeltekor következett be. Ahogy a nap korongja előbukkant a horizont mögül, a tó felszíne arannyá változott. Fantasztikus látvány volt! Mindenhol aranylón csillogó fénygömbök, és közöttük pedig az erdei cankók. A csoda csupán percekig tartott. A gyorsan emelkedő nap hamar véget vetett a fényjátéknak, hát én is hazamentem...

A hónap képe

2011-10-02T14:25:00.007+02:00

Szeptemberben a legnagyobb izgalmat a fényképezésben a kis vízicsibe jelentette. A közeli halastavakhoz kihelyezett hevenyészett les jó élményekkel ajándékozott meg. Az augusztusról áthúzódó kis projekt legnagyobb eredményének azt tartom, hogy ezt a rejtőzködő, apró termetű kis madarat lencsevégre tudtam kapni. Ráadásul nem csak egy alkalommal, hanem kis ügyeskedéssel több részletet is el tudtam csípni az életéből. Az egyik ilyen pillanat, a táplálkozás momentuma volt. A part mentén összegyűlt növényi uszadékon közlekedett, és itt is kereste táplálékát. Ezt a mozzanatot szerettem volna valahogy képen visszaadni, ezért a les mellett kialakítottam az uszadékból egy kis úszó "szigetet", amit aztán a fiatal kis vízicsibe szerencsésen útba is ejtett. Így készülhetett el ez a fotó, amit most a hónap képének választottam.

Hajnali vörös

2011-09-10T16:04:00.002+02:00

Volt egy szabad szombat reggelem, ezért gondoltam megnézem mi a helyzet a halastavaknál. Egy hónapja felállított, hevenyészett leskunyhóm már nagyon odavan, de még azért eltakar. Kicsit korán érkeztem, majd egy órát vártam napkeltéig. Szeretem hallgatni ilyenkor a nádas hangjait, és mindig elbűvöl, ahogy az egyre több fény felfedi a részleteket is, és a sötét vízen kibontakoznak a madarak. A tó ezen részén a vizet milliónyi buborék tarkította. Nagyon érdekes hatása volt, ahogy az ellenfény apró fénybuborékokká változtatta őket.

Napkelte után aztán felgyorsultak a dolgok. rengeteg gém és kócsag lepte el a környéket. Egyre csak szálltak le a nádszegélybe. Aztán a sok szürke gém között feltűnt egy karcsúbb gém is. Pont az előttem lévő gyékényfalra szállt le. Vörös gém! Egészen elképesztő hosszú lábujjaival összefogta a gyékény leveleit, és úgy kezdett el halászni. Sajnos a mozgalmasabb jelenetek bemozdultak lettek, az oda eső kevés fény miatt, de néhány habitus fotó azért sikerült.

A vízenjáró

2011-09-01T21:50:00.000+02:00

Bámulatos madár a vízicsibe. Valószínűtlenül hosszú lábujjaival a víz felszínén összegyűlt növényeken, letört gyékénylevélen, nádtorzsán közlekedik. A lesből, fekvő helyzetből nézve sokszor nem is látni, hogy min áll. Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a vízen jár. Ha kell kiválóan úszik is. Legutóbb ezt is megtapasztalhattam, amikor majd 1 m-re a les előtt úszott el. Varázslatos pillanat volt, amikor az álcahálón keresztül a szemembe nézett.

A hónap képe

2011-09-01T21:21:00.000+02:00

Az augusztusi fotózások alatt a legizgalmasabbnak a halastónál eltöltött órák bizonyultak. Olyan közelségbe kerültem több fajjal is, amire nem is számítottam. A hónap képének egy cigányréce fotót választottam. A vízen gyülekező szárcsák között teljesen váratlanul feltűnt néhány cigányréce, és nagy meglepetésemre egyre közelebb jöttek. Végül számomra is fotózható távolságban elkezdtek táplálkozni. Hatalmas élmény volt látni ezeket a szép madarakat, pláne úgy, hogy közben a memória kártya is szaporán telt.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/125, ISO 200 beállításokkal készült.

A vízicsibe

2011-08-30T22:13:00.001+02:00

Kis kihagyás után újra a halastavaknál kötöttem ki. A két héttel ezelőtt itt töltött esti fotózások alatt nagy örömömre egy fiatal kis vízicsibével hozott össze a szerencsém. Akkor úgy tűnt, hogy ennek a pici, rejtőzködő madárnak állandó útvonala van, amit szinte percnyi pontossággal jár végig nap mint nap. Véletlen szerencse, hogy a leshelyemet ennek az útvonalnak a közelében alakítottam ki. Nagyon megtetszett, hogy tulajdonképpen 2-3 m-es közelségbe kerülhettem ehhez a különleges madárhoz. Akkor el is határoztam, hogy ha időm ismét engedi, akkor megpróbálok közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Ez annyit tesz, hogy az egyébként a kicsit kusza, parti növényzet között bujkáló apróságot megpróbálom tisztább környezetben is lencsevégre kapni, és picit belesni a vízicsibék mindennapjaiba. Neki is láttam, hogy ezen tervemet megvalósítsam. Íme az első eredmény.

Szárcsák és egyéb finomságok

2011-08-17T23:20:00.003+02:00

Mostanában többször megfordultam a közeli halastavaknál. A teleltetőkben táplálkozó parti madarak figyelése közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a tavakon viszonylag sok szárcsa tartózkodik. Mivel ez minden nap így volt, amikor kint jártam, beindult a fantáziám! :)

Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállítva.

Az elkövetkező két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenő nap fényében izzó nádfal előtt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sípolás, krákogás közben folyton kergetőztek, riadoztak. Sajnos az akciók tőlem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.

Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt.

Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektívvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám, ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mígnem tőlem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bírta. Fiatal kis vízicsibe állt előttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelődés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt!

Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.

Bukó récékhez híven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leírni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédő, előttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leírhatatlan érzés volt...

Tóparti kitekintés

2011-08-14T15:16:00.005+02:00

Az elmúlt évben ebben az időszakban fotóztam különböző belvizes területek mellett. Az idei, jóval kevesebb csapadék miatt ezek a lehetőségek megszűntek. Ugyan felkerestem ezeket a helyeket egy kis emlékidézésre, de madarak helyett kukorica táblát, feltárcsázott területeket találtam. Hogy egy kicsit kárpótoljam magam, körülnéztem a Mecsek lábánál elterülő halastavaknál. De milyen jól tettem. Ugyan a tavak teljesen fel vannak töltve, de a teleltető medencék üresen álltak, aljukon kevés vízzel, és nagyobb iszapfelületekkel. És ami igazán megmozgatta a fantáziámat, parti madarak táplálkoztak bennük. Erdei cankó, réti cankó, billegetőcankó, havasi partfutó, sárszalonka! Néhány napon keresztül esténként figyelgettem a kis madarakat, hogy egy kicsit kitapasztaljam a mozgásukat. Az egyik teleltető alkalmasnak is bizonyult a fotózásra. Volt már benne olyan felület, ami egy picit szárazabb volt, és ha rámentem, nem merültem el az iszapban. Péntek este ki is került a lessátor, és a szombat hajnal már kint ért.

Még bőven sötét volt, amikor billegetőcankók landoltak előttem. Igazából csak a hangjukat hallottam. Szerencsémre megvárták a napkeltét is, és tudtam néhány szép habitus fotót készíteni róluk.

Sajnos a többi partimadár elkerült. Lassan induló félben voltam, amikor egy szürke gém és egy kis kócsag landolt a sekély vízben. A kis kócsag azonnal táplálkozni kezdett. Tudni kell róla, hogy ő nem az az egy helyben állós, lesből vadászós fajta. Aktívan mozog, szárnyaival rebbentget, lábaival kevergeti a vizet, és az így felriadó halakkal, táplálkozik. Az én madaram is így tett. Sajnos a helyszín nem volt alkalmas a nagyobb testű madarak fényképezésére, mert a teleltető medence fala nagyon közel volt, így nem adott szép hátteret a történéseknek. De a kócsag szép mozdulatai miatt néhány képet azért megtartottam.

Rozsdafarkú harmadszor / Redstart thirdly

2011-08-09T07:34:00.001+02:00

A házi rozsdafarkús történet nem ért véget a második fészekalj kirepülésével. Néhány nappal azután, hogy a fiókák elhagyták a fészket, a szülők már tatarozták a lestrapált építményt, és újabb pár nap elteltével a tojó már a fészekben ült. Nem akartam elhinni, harmadszor is költésbe kezdtek. Mindez még júliusban történt. Az augusztus eleji látogatásunk pont jókor jött, hogy a fiókák etetésénél ismét jelen lehessek. A fészekben két, már anyányi fióka ücsörgött. A lessátor hamar elkészült, már csak a szép fényekre kellett várni. A képeket ezúttal is gyerekkori élmény ihlette. Sok időt töltöttem nagyszüleimnél, akik nagy becsben tartották a tornác elhagyott fecskefészkében megtelepedett rozsdafarkúakat. Sokat figyelgettem a kis madarakat, amint az udvarban vadászgattak. Egyik kedvenc őrhelyük a már hosszú évek óta egy helyben álló, bemohásodott téglarakás volt. Ezt az élményt szerettem volna ezúttal feleleveníteni. Kerestem pár mohás téglát, és a kertajtóra szerkesztettem, amit már a múltkor is előszeretettel használtak beszállóként az öreg madarak. Úgy terveztem, hogy délután már fotózni fogok. De a madarak nem így akarták. Dél körül az udvaron hangos csettegés hallatszott, és a gyerekek azzal futottak be, hogy az egyik fióka kiugrott a fészekből. Nincs mit tenni, igaz, hogy délben vannak a legrosszabb fényviszonyok, de ha várok, lemaradok az eseményről. Beültem tehát a lesbe. Az öreg madarak jöttek is, de most nem az a gyors etetés volt, mint eddig. A táplálékot hozó szülő, mielőtt beszállt volna a fészekbe, hosszan hívogatta fiókáját, és a táplálékkal ki-be ugrált a fészek és a kertajtó között. Csalogatta a fészekben maradt fiókát, bátorította a nagy lépés megtételélre.

Miközben az elsőnek kirepült fióka már az almafán várta, hogy szülei megetessék, addig a másik még a fészekből válaszolgatott szülei hívására. Minden etetéskor lejátszódott a csalogatós játék.

És a legutolsó fióka egyre bátrabb lett. A fészekből kimászva az eresz alatt futó lécen szaladgált. Azután többszöri próbálkozás után végleg elszánta magát. Az első repülés a kazánházban ért véget. Egy kis segítség után aztán már ő is az almafán várta a következő adag rovar falatot.

Nagyszerű élmény volt. Végig követhettem és fotózhattam a rozsdafarkúak életét, akik három fészekalj fiókát röpítettek ki.Tiszteletre méltó teljesítmény ezektől az egyszerű de nagyszerű madaraktól!

Éjszakai gólya / Night stork

2011-08-08T20:02:00.007+02:00

Legutóbbi látogatásunk óta a tolnanémedi öt gólyafióka sikeresen elhagyta a fészket. A szülők kicsit fellélegezhettek a maratoni táplálékhordás után. A még összetartó gólyacsalád egyik kedvenc éjszakázóhelye az iskola kazánkéménye, ami szerencsére anyósomék szomszédságában van. Így lehetőség adódott, hogy kicsit próbálkozhassak az éjszakai fotózással. A kép érdekessége, bár ez sajnos nem látszik rajta, hogy azon az éjszakán készült, amikor a Dunántúl fölött látható volt egy ritka jelenség, egy meteor robbanás.

A hónap képe / The picture of the month

2011-08-07T12:17:00.007+02:00

A júliusi hónap képének egy lepkés makrót választottam. Egészen megtetszett a hajnali, napfelkeltés lepkefotózás hangulata, úgyhogy egy alkalmat erre szántam az elmúlt hónapban. Tolnanémediben töltött hétvégén, kedvenc gyurgyalagos löszvölgyemben tettem egy korai sétát. Az akkor készült fotók közül egy boglárkás kép fogott meg igazán. A felkelő nap szép fényében a fűben pihenő lepkék kinyitják szárnyukat, és a meleg sugarak felé fordítják, hogy a hajnali harmat minél előbb felszáradjon róluk, és a megfelelő üzemi hőmérsékletre melegedjenek. Így tett az a boglárka is, amit kiszemeltem magamnak. A képnek pedig érdekes ritmusosságot adtak a háttérben lévő siska nádtippan szálak.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300mm f4-5.6 DG macro objektívvel, állvány segítségével, f6/7, 1/350, ISO 200 beállításokkal készült.

Változás a honlapon / Change on the website

2011-08-02T09:45:00.002+02:00

Az utóbbi időben gondom támadt a honlap üzemeltetésével. Vagyis inkább csak a vendégkönyvvel voltak problémák. A bejegyzés spam védelme nem volt túl erős, ezért a különböző spambotok, automatizált szemetelő programok, mindenféle reklám bejegyzéssel terhelték a vendégkönyvet. A napi több száz ilyen jellegű bejegyzés törlése nagyon időigényes volt, arról nem is beszélve, hogy jelentősen rontották a honlap képét. Bár a vendégkönyv program készítőjétől, Tigyi Jánostól megkaptam minden segítséget, amit ezúton is köszönök neki, hogy ez a probléma megszűnjön, mégis úgy döntöttem, hogy átalakítom a honlap szerkezetét. A BirdPhotography.Hu weboldal készítésekor szereztem valamennyi tapasztalatot a drupal működésével kapcsolatban. Ez egy tartalomkezelő rendszer, amely azon túl, hogy sokoldalúan használható honlapok, fórumok kezelésére, megfelelő spam védelemmel is rendelkezik. Olyan funkciókat lehet vele létrehozni, ami akkor nagyon megtetszett nekem.
Szóval belevágtam. A honlap arculata nagyjából megmaradt. A színek, a design nem sokat változott. Újdonság, hogy a főoldal ad helyet az újonnan feltöltött képeknek. Mindig az aktuális, legfrissebb 10 fotó szerepel a nyitó oldalon. A hónap képe kapott egy új menüt, ahol blogszerűen fognak szerepelni a kiemelt képek a hozzájuk tartozó történettel együtt. A galéria oldal is dinamikusan változik. Pici diavetítések mutatnak a tematikus galériákra, ahol szintén diavetítéssel találkozik a látogató. Az egyes képek oldalaira kattintással juthatunk, ahol lehetőség van az adott kép kommentálására. Facebook őrülteknek minden kép mellé került "lájk" gomb is. Az új rendszer tulajdonképpen működésre kész. Minden funkció elérhető. Már csak a képanyag feltöltése van hátra, de ezt már a "nagyérdemű" is végigkísérheti. Amíg a galériák nem érik el ismét az eddigi méretüket, addig a blogban lévő linkek, amik a képekre hivatkoznak, nem fognak működni. Így azokat addig nem lehet nagyobb méretben megnézni. Ezért egy kis türelmet kérek. De addig is kedves olvasóim, kommentre fel!

Gólyák a faluban / Storks in the village

2011-07-23T12:06:00.010+02:00

Idén a tolnanémedi gólyáknak jó évük volt. Öt fiókát nevelt fel a falubeli pár. Nem is emlékszem ilyen szép fészekaljra. Jó apropó volt ez arra, hogy egy kicsit foglalkozzak velük. Megpróbálok egy kisebb gólyás kollekciót összehozni. Kezdetnek fogtam magam, és néhány esti időpontban kiálltam a falu közepére. Hamar kiderült, hogy az öregek hol pihennek szívesen. Az egyik ilyen hely a még álló légvédelmi sziréna. Ha másra nem is, de gólyatartónak kiváló.

Aztán a kocsma kéménye is nagyon jó kilátóhely. A fészektől pár méterre álló ház tetején jól esik a tollászkodás, nézelődés, egy-egy etetés után.

Storks nest in my village for a long time. They bring five nestlings in this year up. It is considered good, and I do not remember such a large clutch. From this occasion I took a couple of photographs of them.

A szépség / The beauty

2011-07-13T22:47:00.008+02:00

Igazából már nem tudom, hogy mi indította el a madarak iránti rajongásomat, de az biztos, hogy a szépségük közrejátszott benne. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor az itatóra egy igazi szépség érkezett. Lehet, hogy tisztában volt eme tulajdonságával, és a lesifotósoktól tartva, nagyon óvatosan közelítette meg a vizet, hogy aztán egy jót fürödjön. De szerencsére fürdés után még pózolt egyet, így elkészülhetett a csodás portré.

A szajkó távozása után már csak a darazsak maradtak. A nagy kánikulában rengetegen látogatják a vizet. Nem teketóriáznak, egyenesen a víz felszínére szállnak vizet vételezni. Folyamatosan jönnek-mennek. Egyszerre akár 40-50-en is tartózkodnak az itatón. Madármentes időben el lehet velük szórakozni.

The birds are beautiful. Usually. The latest guest at the drinking is the exception. The moulting jay does not owe between the beautiful birds. :) Recently, many wasps come to the water in the big warmth. Simultaneously 40-50 copies are on the drinking. Good opportunity for photography.

Lepkék / Butterflies

2011-07-09T22:22:00.010+02:00

Néhány hete történt, hogy egy kis hajnali lepkefotózással kárpótoltam magam a sikertelen gyurgyalagozás után. Nagyon tetszett, amit otthon a monitoron láttam. Akkor el is határoztam, hogy majd szakítok még időt erre a témára. Tudatosan, fényképezés céljából még soha nem kerestem lepkéket, mindig csak belebotlottam egy-egy szép példányba, amit vagy sikerült lefotózni, vagy nem. Na majd most, gondoltam, szakítunk ezzel a hagyománnyal. De valahogy még sem akaródzott a lepkék miatt korán kelni. A végső lökést aztán a fővárosi állatkertben tett családi kirándulás adta, ahol a lepkekert csodálatos trópusi pillangóit is megnéztük. Így hát az utolsó szabad hajnalon mégis fölkeltem, hogy a napfelkelte fényében lepkéket fotózzak. Így utólag azt mondom megérte.

I took a photo of butterflies yet never consciously. The few cases were always chance encounters. I wanted to change this. My first time I got up early because of the butterflies. It was worth.

A hónap képe / The picture of the month

2011-07-01T17:10:00.007+02:00

A júniusban készült fotók közül a választásom az itatónál lencsevégre kapott fiatal nagy fakopáncsra esett. Több okból is. Egyrészt nagy kedvenceim a harkályok, másrészt ez a fiatal madár nagyon mókásan viselkedett. A nap folyamán végig a les körül mozgott. Többször megfigyeltem, ahogyan a fák lombjai közt hernyók után keresgélt. Ebben csak az zavarta meg, amikor feltűnt két másik fiatal nagy fakopáncs is. Ilyenkor hangos kiabálások közepette önfeledt kergetőzésbe kezdtek. Gondolom egy fészekaljból valók voltak. De az én madaram nem tartott velük sokáig, hanem többször is leszállt az itatóhoz. Mintha játszótérnek használta volna. Ide-oda repdesett, végig ugrállt a beszállófákon, otthonosan érezte magát. Többször volt 1-1,5 m közelségben. Ilyenkor megpróbáltam néhány portrét készíteni róla. Igaz, hogy már régóta csinálom, de még mindig izgalom fog el, amikor ilyen közel lehetek kedvenc madaraimhoz.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro objektívvel, f5,6; 1/60; ISO 400 beállításokkal, állványról készült.

In June is the picture of the month the "Young Great Spotted Woodpecker". I like the woodpeckers, and this young bird was very funny. All day in the neighborhood moved in, searched among the foliage. Several times he landed on the drinking, Always carefully walked around. Several times came very close , so I had the opportunity to take more portraits.

Szarvasbogár / Stag Beetle

2011-06-29T22:50:00.005+02:00

Régi nagy kedvencem. A júniusi éjszakák velejárója a nagy zajjal repülő hatalmas bogár. Gyerekkorom trófeája az elhullott bika agancsa. Valahogy úgy alakult, hogy fénykép még nem készült róla. Nemrég erre is sor került. A madáritatónál gubbasztottam a lesben. Mélán bámultam kifelé az ablakon, lestem, hogy mi történik körülöttem. Akkor vettem észre, hogy az erdő egyik szélső fájáról szárnyra kel valami. Nem volt nehéz felismerni. Hím szarvasbogár volt. Nem kellett sok idő, és megláttam még egyet egy másik fa törzsén. Aztán még egyet. Mi ez itt? Szarvasbogár eldorádó? Na még az utolsó fényeknél előmásztam a lesből, és megkerestem az egyik komát. Addig nem mehettem el, amíg alaposan körbe nem fényképeztem. Jó alanynak bizonyult. Képes volt percekig mozdulatlanul pózolni. Csak az egyre fogyatkozó fény vetett véget az esti találkozónak.

Végre itató / Drinking again

2011-06-29T13:09:00.011+02:00

Hosszú idő telt el a legutóbbi madáritatós beszámoló óta. Ez nem azért van, mert abbahagytam a projektet, hanem mert idő hiányában nem tudok annyit a lesnél tölteni, amennyit szeretnék, az a pár tavaszi alkalom pedig, amikor kint lehettem, fotózás szempontjából sikertelen volt. De most végre van miről írni. Ott kezdeném, hogy az előző két év tapasztalatait összegezve, új alapokra helyeztem a madáritatós fotózást. Ez azt jelenti, hogy kerestem egy eldugott helyet, ami kirándulók által egyáltalán nem látogatott, mégis jól megközelíthető, így a vízhordás is jelentősen könnyebbé vált, és nem kell tartanom a rongálástól. A másik lényeges változás a madáritató mérete. Megnöveltem a medencét. Az alapterület 2,5 m X 1,25 m lett, a vízmélységet pedig 10 cm-re emeltem. Így kb 250 l víz befogadására képes. A megnövekedett méretek már lehetővé tették, hogy a leskunyhót közvetlenül a medencéhez építsem. Így a vízfelület már a les ablakánál kezdődik. Ezzel a megoldással a tükörképes fotózás is kompromisszummentes lett a nagyobb testű madaraknál is. Az elhelyezésnél is körültekintőbb voltam. Lejtős terepet választottam, így elértem, hogy a kunyhó beásása nélkül az itató földközelbe került. Így a környező növényzet között olyan hatást kelt, mintha a földön lenne.

Már csak fotózni kell. Ennek is eljött az ideje. Jó madármozgás volt mindig a környéken, de a fotózás eddig nem volt eredményes. A legutóbbi hajnali és késő délutáni les alatt azonban megtört a jég. A legfőbb látványosság egy fiatal nagy fakopáncs volt. A közeli fákon mozgott, és az itatót is többször meglátogatta. Jó lehetőség volt néhány közeli portré készítésére.

A les körül folyamatos volt a fekete rigók jelenléte is. Két hím kergetőzését többször is megfigyelhettem. Az egyik nyugodt pillanatban az egyik a les elé is leszállt.

Sok idén kirepült fiatal cinegét is láttam. Az együtt bandázó csapatokból egy kék és egy széncinege is leszállt az itatóhoz. Szép pillanat volt, amikor a les előtt nézelődő kék cinegére ráesett a felkelő nap fénye. Csak exponálni kellett. Jó kis nap volt.

After a long time I was able to re-shoot at the bird drinking. I rebuilt the drinking in this year. Larger pool and better place. The first successful photography during great spotted woodpecker, blackbird, blue tit was the prey. The young woodpecker was very fun. Came back several times, and was very curious. I was able to take more portraits from him.

Odútelep / Nesting box settlement

2011-06-26T22:05:00.005+02:00

Újabb ellenőrzésre érkeztem az odútelephez. Az elsődleges cél most a takarítás volt. A 11-es odút akartam az elhasznált fészekanyagtól megszabadítani, hogy a paraziták ne tobzódjanak tovább. Természetesen azért az összes odút megnéztem, biztos ami biztos. Még jó, hogy így tettem. A 8-as tetejének levételekor ijedt szemek néztek rám vissza. 7 már teljesen kifejlődött széncinege fióka lapult az odú aljában. Egy kései költés sikeres eredménye. Gyors fotó készült róluk, és már raknom is kellett vissza a helyére az odút, mert anyuka észrevett, és a közelben kiabált rám. Ezzel a fészekaljjal 17-re emelkedett az odútelepről kirepült fiókák száma.

Came the next check at the nesting box settlement. The main goal was now the cleaning. Dispose of the old nest material must be taken out of nesting box. Of course I checked all of the nesting boxes. It was the luck. In the 8 nesting box found I great tit nestlings. The result of a later breeding.

Egy kis makró / A little macro

2011-06-19T19:29:00.005+02:00

Az egy hetes szabadság idejére beterveztem egy kis gyurgyalagozást is. Nagyon szeretem ezeket a színes madarakat, és van még néhány kép a fejemben, amit nem sikerült pixelek formájába önteni. Neki is vágtam, ahogy kell. A szokásos helyen, lessátor, beszállóág, miegymás, hajnali kelés. De mindez hiábavalónak bizonyult. Három hajnalt töltöttem a lessátorban az üres beszállóágat bámulva. Sajnos a június közepi időpont nem kedvezett nekem. A gyurgyalagoknál már javában zajlott a költés. A tojók naphosszat a költőüregben kuksoltak, a hímek pedig a partfalaktól távol vadászgattak egész nap. Ha meg is jelentek a közelben, akkor is csak egy villámgyors suhanás az üregbe, megetették párjukat, és már tova is szálltak. A költőüreg mellett zajló látványos tevékenységekről idén lemaradtam. De valahogy csillapítanom kellett jobb mutatóujjam bizsergését, ami az exponálógomb nyomogatásának hiányában egyre erősebb lett, és megtámadtam a hajnali harmatos fűben pihenő lepkéket. Szárnyuk nekik is van, és még szép színesek is. Úgyhogy így lett végül gyurgyalag fotózásból egy kis makrózás.

I tried to photography of bee-eaters with three occasions, but did not succeed unfortunately. I took a photo of butterflies as compensation. They rested in the dawn dewy grass. They have wings also, and they beautiful coloured also.

Rozsdafarkú szerelmi háromszög / Redstart love triangle

2011-06-18T21:03:00.008+02:00

Megkezdődött a nyári szünet, felpakoltuk hát a pereputtyot, irány Tolnanémedi. A legutóbbi alkalommal sikerült a házi rozsdafarkúakkal közelebbi ismeretséget kötni. Azóta sikeres fiókaröptetésen vannak túl, aminek minden részletéről pontos beszámolót kaptam. Örültem is neki, hogy sok évi várakozás után végre beköltöztek az eresz alá. Az első "C" típusú odú több mint 15 éve került kihelyezésre, csak ennyit kellett várni a megtelepedésre. :) Kíváncsian vártam, hogy megnézhessem a kiürült fészket. Gyanútlanul nyúltam a fészekcsészébe, de a kezem azonnal visszarántottam. Puha, apró mozgást éreztem benne. Ez csak egyet jelenthet! Másodköltésbe kezdtek a rozsdafarkúak, én pedig a már kikelt fiókákat tapintottam. Egyből hátrébb vonultam, és az udvarról figyeltem. Kisvártatva meg is érkezett a tojó, tele csőrrel. Nyílegyenesen a fészekhez repült. Egyből jött a hím is, szintén rovarokkal megrakva. De ő nem szállt be egyből a fészekhez, hanem leszállt a kertajtóra, várt néhány másodpercet, és csak utána etette meg a fiókákat. Soha vissza nem térő alkalom! Kaptam a kettes létrát, néhány pokrócot, és már állt is a lessátor a kertajtó mellett. Az elkövetkező napokban többször próbálkoztam a fotózással. Kiderült, hogy a tojó soha nem szállt le, mielőtt a fészekhez repült, viszont a hím majd minden etetés előtt pár másodpercet időzött a kertajtón. Ilyenkor adott lehetőséget a fotózásra is. Szorgalmasan hordták a szebbnél szebb hernyókat, egy idő után viszont feltűnt valami. Sokkal többször jött a hím etetni, mint a tojó. Szorgalmasabb lenne talán? Aztán fény derült a rejtélyre. Egy alkalommal két hím érkezett egyszerre a fészekhez. Míg az egyik bent tartózkodott, addig a másik türelmesen várakozott, és miután szabad lett a pálya, szépen ő is megetette a fiókákat. Két hím is bedolgozott a fiókanevelésbe. Hogy pontosan kinek az utódait nevelték, talán ők maguk sem tudták. Pici szépséghibája azért volt a dolognak. Szépen elképzeltem, hogy milyen dekoratív beszállóágon fogom lefényképezni a tömött csőrű madarakat, de ők ezt másképp gondolták. Egyszerűen nem voltak hajlandók a kihelyezett ágra szállni, mindig csak a kertajtó öreg deszkájára. Hiába volt minden igyekezetem, ők így akarták...

At my parents' house living black redstart started the second breeding. The nestlings feeder birds used the garden door as resting place. They flew from here to the nest with full beak. It was a good opportunity for photography. It was possible to watch good the feeder birds from the hide beside the garden door. It was striking after a time that the male walks many times to feeding. Maybe more diligent than the female? Soon revealed the mystery. With an occasion arrived two males to the nest at a time. Waited for each other nicely, and each fed the nestlings. Two males helped with the upbringing of the nestlings. Whose is it really the nestlings? They did not know it possibly.

A hónap képe / The picture of the month

2011-06-01T11:21:00.005+02:00

Májusban a fotós projektjeim nem úgy alakultak, ahogy azt elterveztem. Vagyis a fényképezések során minden mozzanat megtörtént, kivéve az exponáló gomb lenyomását. :) Nyomába eredtem egy madárnak, de sajnos nem adja könnyen magát. Remélem a közeljövőben azért prezentálhatok néhány képet róla. Addig is a május hónap fotójaként szerepeljen itt egy áprilisban készült kép a ligeti csillagvirágról. A fotó érdekessége a sárga előtér. Az erdőben, ahol a csillagvirágot lencse végre kaptam, sok salátaboglárka nyílott. Szépen mutatott együtt a boglárkák sárgája és a csillagvirágok kékje. Ezt a hatást szerettem volna egy képen megjeleníteni.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Jupiter 2/85 mm-es optikával, harmonika kihuzat használatával, f:4, 1/90, ISO 200 beállításokkal készült.

In May is the picture of the month the squill's foto. The yellow front is the interesting feature of the picture. It not somebody else, than the there blooming lesser celandine .

Terepszínű orchidea / Camouflage orchid

2011-05-20T22:26:00.005+02:00

Ha azt halljuk orchidea, nem éppen a szerénység, a rejtőzködés jut eszünkbe. Sokkal inkább a színek, formák kavalkádja, ami rájuk illik. Legalábbis a többségre. Van azonban egy, ami elbújik, rejtőszínt vesz fel, beleolvad környezetébe. Sárgás-barna színével szinte eltűnik az erdei avarban. Ha mégis észrevesszük, elsőre száraz kórónak tűnhet. De aki tudja mit keres, és lehajol hozzá, mindjárt láthatja, hogy bár egyszerű, de valódi szépséggel találkozott. Én is sokszor elmentem mellette. Bár a Mecsekben gyakorinak számít, eddig nem adódott olyan lehetőség, hogy szép fényképek készülhessenek róla. Most azonban bepótoltam a hiányosságot, és alaposan körbefényképeztem a madárfészek kosbort.

In the Mecsek-mountain lives an interesting orchid. This plant is totally brown colour. Heavy to notice he on the shaded sylvan soil. His beauty shows only from near.

Odútelep / Nesting box settlement

2011-05-18T17:53:00.007+02:00

Harmadik ellenőrzésre érkeztem kis odútelepemhez. Az előző alkalommal a 11-es számú odúban talált tojásoknak már régen ki kellett kelniük. Így is volt. Az odúban 10 teljesen kitollasodott széncinege fióka lapult, egymás hegyén-hátán. Időben érkeztem, napok kérdése, és elhagyják szűkössé vált lakásukat.

Miután az odút gondosan visszaraktam a helyére, a közelben egy bokor takarásában leheveredtem a földre, gondoltam kicsit figyelgetem a táplálékot hordó szülőket. Kényelmesen el is helyezkedtem a puha mohaszőnyegen, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Jól ismert finom, bugyborékoló hang! Azonnal felismertem, búbos cinege. Fel is ugrottam rögtön, és a hang irányába indultam. Meg is találtam a fenyőkön keresgélő kis madárkát. Hát mégis itt van! Az etetős szezon után egyáltalán nem láttam a búbos cinegéket, így azt hittem, hogy a tél végeztével el is hagyták az erdőt. Próbáltam a nyomában maradni, mert egy hernyóval a csőrében, pár fával arrébb repült. Akkor ért a nagyobb meglepetés. Hirtelen kis csapat búbos cinege vett körül. Az imént látott példány, és még 4 másik! De ezek kicsit mások voltak. Kisebb "búb" volt a fejükön, és a jellegzetes arcmintázatuk is fakóbb volt. Frissen kirepült, fiatal madarak! Ez csak egyet jelenthet. Sikeres búbos cinege költés volt az erdőben! Hát mégis sikerült. A kitartó téli etetés, és talán a kihelyezett fészekodúk késztetése, maradásra bírta a búbos cinegéket, és leköltöttek. Nagy dolog ez számunkra, mert eddig nem volt bizonyított költése Baranya megyében. Új fajjal gyarapodott a Mecsek madárvilága.

The third cheque was on the nesting box settlement. The eggs in the 11 nesting box already hatch. 10 great tit nestlings skulked in the nest. They grew fully already, barely fit in the narrow nesting box. After I put back the nesting box onto his place, I heard a familiar sound. Crested Tit! Yet they are here. The real surprise came after this only. I saw four crested tits yet! There were young birds. This means that the crested tit breeding was success in the forest. Well, it worked! The number of the breading birds in Mecsek mountain increased with a new race, with the crested tit!

A hónap képe / The picture of the month

2011-05-01T06:25:00.009+02:00

Az áprilisi fotózások legemlékezetesebbje a házi rozsdafarkúval való találkozás volt. Megtervezett, tudatos képek készültek, melyek annak köszönhetők, hogy a madár hangját lejátszva sikerült a megfelelő helyre csalnom egyiküket. A módszer végtelenül egyszerű. A revírben felállított lessátor elé 2-2,5 m-re beszállókat raktam. Ezekhez erősítettem a telefonomat, amiből a rozsdafarkú hangját játszottam le. A madár a hang forrását keresve egyre közelebb jött, többször használva az általam készített setup-ot. A környéken éppen nyíló vérehulló fecskefű adta az ötletet, hogy a képen ne csak a madár, hanem a virág is szerepeljen. Így született meg az a kép, ami ötvözi gyerekkori élményeimet, a szőlőkaróról vadászgató rozsdafarkúakat, és a környezet hangulatát, ami szintén nagyon kedves számomra.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f:4,5, 1/20, ISO 400 beállításokkal, állványról készült.

In April is the picture of the month the black redstart. From more viewpoints interesting the picture. I used during the photography the bird's song as a bait. Thus managed to lure to the setup. My childhood experience appears on the picture, from the redstart hunting on the vine pole. And the blooming flowers in my parents' garden receive a role. The result is very kind for me, because I myself am included in this picture.

Odútelep / Nesting box settlement

2011-04-28T17:26:00.005+02:00

Elérkezett a második ellenőrzés ideje az odútelepen. A 11 odúból 10 továbbra is lakatlan. De nem úgy a 11-es! A múltkori ellenőrzéskor még ismeretlen odúfoglalóra most fény derült. Már közeledtemre elárulta magát, mert lépteim zajára kikukucskált a röpnyíláson. Amikor az odúkat készítettem, az utolsónál szétesett a lyukfúróm, és ezért a 11-es odú röpnyílását 30 mm-esre kellett fúrnom. Így vált alkalmassá arra, hogy az eredetileg kis termetű cinegéknek készült odút a nagyobb széncinege foglalhassa el. Így igaz. A ritka búbos cinege telepítés helyett a gyakori széncinegének nyújtottam segítséget. Sebaj, nagyon örültem neki! Elvégre a széncinege éve van. :) A puha fészekcsészében 10 tojás lapult. Sokat nem is teketóriáztam, egy fénykép, és vissza is került a helyére. A következő helyzetjelentés remélhetőleg már a fiókákról fog szólni.

Came the time of the second check in the nesting box settlement. I was curious about who is the owner of the past nest. In the nesting box lie low 10 great tit egg.

Húsvéti rozsdafarkú / Easter redstart

2011-04-27T20:16:00.010+02:00

A húsvét idejére időzített tavaszi szünet pár napja alatt fényképezni is szerettem volna. Volt néhány tervem amiben előre akartam lépni. Ezek közül az egyikre lehetőség is nyílt. A főtt sonka-tojás-hagyma mámorban ki is ötlöttem, hogy az elképzelésemet hogyan váltsam át pixelek formájába. Szüleim és anyósomék rezidenciáján évről-évre házi rozsdafarkúak költenek. Régóta kerülgetem őket, de igazán közel még nem férkőzhettem hozzájuk. Mivel ez nem mehet így tovább, döntő lépésre szántam el magam. Saját fegyverével fogom tőrbe csalni a madárkát. Az énekes madarak egyik legfőbb tevékenysége tavasszal a területfoglalás. Revírt kell kialakítaniuk, hogy a fészkelés biztosított legyen számukra. A terület elfoglalásának és megtartásának az eszköze pedig az ének. Míg az emberi fület gyönyörködteti, addig a fajtársakat figyelmezteti a terület határaira, és megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Ezt szerettem volna kihasználni, és a telefonomra elmentett rozsdafarkú énekkel indultam bevetésre. Anyósomék kertjében próbálkoztam először, de a környéken mozgó rozsdafarkú nem reagált a telefonból éneklő madárra. Sebaj, van még egy helyszín. Szüleim udvarában is bepróbálkoztam. A telefont egy téglarakás tetejére raktam, és elindítottam az éneket. A hatás meglepő volt. A hím rozsdafarkú azonnal reagált a hangra, először csak válaszolgatott neki, majd alig öt perc elteltével már a telefonon ugrált, és kereste, hogy honnan is szól a területére tévedt betolakodó. Annyira fellelkesültem, hogy azonnal cselekedtem. A téglarakás tetejére raktam pár cserepet, hogy imitáljam a ház tetejét, és bevágtam magam a lessátorba.

A bekapcsolt hangra ismét reagált a rozsdafarkú. Pár perc múlva már a "műtető" cserepein nézelődött, én pedig nyugodtan fényképezhettem alig két méter távolságból. Egy csapásra megoldódott az a talány, amin annyit gondolkodtam, hogy hogyan is juthatnék egy magasságba a ház tetején mozgó madarakkal. Hát így!

Az első sikereken felbuzdulva már a következő hajnali fotózást tervezgettem. Gyerekkori élményeim között a rozsdafarkúaknak is jutott egy-két epizód. Sok időt töltöttem nagyapám szőlőjében, azt gyakorolva, hogyan lehet szőlőkapálás közben madarászni. A háztáji szőlőben mindig ott voltak a rozsdafarkúak is. A szőlőkarókon ülve vadászgattak. Ennél fogva a házi rozsdafarkú és a szőlőkaró nálam összefonódik. Így hát gyorsan kerítettem egy-két ősöreg akác szőlőkarót az udvar sarkából az éppen virágzó vérehulló fecskefüvek közül. Ez viszont újabb ötletet adott. Mi lenne, ha ...

Hát így sikerült. Nagyon jó élmény volt. És egyben jó tapasztalat a madárhanggal való fotózással kapcsolatban is.

I wanted to take a photo of redstart for a long time, but did not succeed till now. He succeeded finally in the Easter break. I lured the male black redstart with his song in front of the lens. From the telephone played sound made it excited, and in the territory was looking for the alien bird. I have only so many things to do was to create a nice environment for him.

Odútelep / Nesting box settlement

2011-04-11T21:08:00.005+02:00

Még február végén történt, hogy egy kis barkácsolásba kezdtem. A búbos cinegés erdőbe deszka odúkat készítettem. Leginkább azzal a szándékkal, hogy maradásra bírjak néhányat az ott telelő ritkaságokból. 11 db odú kihelyezésével létrehoztam egy kisebb odútelepet. Eljött a nagy pillanat, az első ellenőrzés ideje. Április közepén a cinegék már foglalják az általuk kiszemelt odút, fészket építenek, nekilátnak a költésnek. Tudom, hogy kevés esély van a búbosok fészkelésére, de mégis nagy izgalommal érkeztem a fenyvesbe, hogy lássam mi a helyzet az odútelepen. Sorra vettem minden odút. 1, 2, 3 ... egészen 10-ig. Tök üres mindegyik. Kis pók, egy darázs, egy légy, amik búvóhelyül használták egyiket-másikat. Hanem az utolsó, a 11-es! Az odút leakasztva leemelem a tetejét, és láss csodát, fészek van benne! Jó egyharmadáig megtömve mohával, a teteje szőrszálakkal díszítve, benne apró fészekcsésze. Semmi kétség, cinege fészek. De milyen? Ott tartózkodásom alatt nem derült rá fény. Mindenesetre nagyon örültem, még ha kék vagy barátcinege is lesz a fészek tulajdonosa. Kb két hét múlva, a következő ellenőrzés alkalmával, kiderül majd.

Yet in February prepared I some nesting box. It was my aim, that some crested tits nestle in them. Came the first control time. Nest was from the 11 nesting box only in one. The nest was made from moss and fur. His proprietor is yet secret, but the next check, then it is also apparent.

Csillagvirágok / Squill

2011-04-05T21:08:00.008+02:00

Gyönyörű helyen jártam. Az ilyenkor annyira jellemző kora tavaszi virágtenger nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz az erdőnek. Az odvas keltikék alkotta szőnyeg fölött poszméhek szállnak, és helyenként a turbánliliom is tolja már a leveleit. Számomra igazán érdekesek azonban a keltikék között megbújó kis kék virágok voltak. Csillagvirág nézőbe érkeztem a Ny-Mecsek egyik sarkába. Szokatlan mennyiségben virítanak itt ezek a szép virágok. Néhányuk képre kívánkozott...

I roamed in a beautiful vernal forest. The flowers form a carpet under the trees. Me interested now mostly the squill. This is a tiny, fine, fragile flower. You need to bend him, to see her beauty.

A hónap képe / The picture of the month

2011-04-01T08:28:00.006+02:00

A március elején betörő hideg hozott még annyi havat és fagyot, hogy a madáretetőnél lehetőség nyílt egy utolsó fotózásra. A márciusi hónap képe is ez alkalommal készült. Az etetős szezon végére odaszokott sárgafejű királykák akkor már mindennapos vendégek voltak. Sokszor 2-3 példány is keresgélt leginkább a földön, az etető alatt, de amikor kevés madár volt az etetőtálcán, akkor oda is fel-felröppentek. Jó lehetőséget adva ezzel arra, hogy készítsek róluk néhány képet. Igazán nagy kihívás volt fotózni ezeket a gyors és apró madarakat, és igazi madarászélmény volt, amikor a leskunyhót is átvizsgáló királyka bekukucskált az üvegen keresztül, és tudtán kívül alig 10 cm-ről nézett a szemembe.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro objektívvel, f:6/7, 1/90, ISO 400 beállításokkal, állvány segítségével készült.

The picture of the March month made I on the feeder. At the end of the season got used the goldcrest. I had more opportunities in order for me to prepare a good picture from them. Taking a photo of this fast and tiny bird was a big challenge. I enjoyed this encounter very much. A real experience is left over.

A megkerült üveg

2011-03-28T15:19:00.003+02:00

Ősszel, úgy november tájékán a madáritató leskunyhójából eltűnt az üveg. Az az üveg, ami speciális tükröző tulajdonsága miatt lehetővé teszi, hogy a madarakat észrevétlenül tudjam fotózni. Akkor nagyon mérges voltam. Valaki elvitte. Igazából egyéb célra az említett tulajdonsága, és relatív kis mérete miatt nem is alkalmas. Annyira felbosszantott, hogy egész télen felé se néztem.
Ám most, hogy kezdődik a madáritatós szezon, a kunyhóra szükségem volt az új itató elkészítéséhez. És láss csodát, az üveg a helyén volt! Visszavitték. Remélem ezt a bejegyzést olvassa az illető, mert csak így tudom neki megköszönni, hogy visszakaptam ezt a kincset, és anélkül tudom elkezdeni az idei itatós fotózást, hogy újabb üveg beszerzéséről kellene gondoskodnom. Szóval KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Tavaszköszöntő / Welcoming spring

2011-03-21T17:49:00.006+01:00

Sokaknak az első tavaszi fotós élmény a virágokhoz kötődik. A hosszú tél után üdítő látvány a kora tavaszi színkavalkád. A virágmustrát idén én is egy slágernövénnyel kezdtem. Sokan, sokféleképpen lefényképezték már. Mégis örömmel hasalok le mellé mindig, hogy megcsodáljam szép kékes-lilás színét és bundás szirmait. Hát persze, ő a leánykökörcsin.

This year the first flower, at which I looked, was the pasque flower.

Pici siker / Little success

2011-03-12T17:06:00.005+01:00

Eddigi legkomolyabb pályázati eredményemről szeretnék hírt adni. Lezárult a Varázslatos Magyarország fotópályázata. Az egy éven keresztül tartó, havonkénti pályázatsorozatban minden hónapban egy képpel képviseltettem magam. Ezzel a néhány képpel értem el ezt a szerény, de számomra annál jólesőbb eredményt. A januári pályázatban 4. helyezést, míg az egész évi összesített eredményben 39. helyezést értem el. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek!

Télies tavasz / Wintry spring

2011-03-03T20:47:00.010+01:00

Bár már márciust írunk, az időjárás még nem ezt bizonyítja. Igaz, hogy a határban már seregélyek bandáznak, a szántókon újonnan érkezett bíbic csapatok pihennek, a réti sasok és a hollók már a fészküket tatarozzák, de a madáretetőnél még nagy a forgalom. A nagy hideg és a havazás még az etetőnél tartja madarakat. A napraforgó készlet is a végét járja, de bízom benne, hogy kitart, amíg végleg kitavaszodik. Viszont ha már így alakult, kihasználtam az időjárás adta lehetőséget egy utolsó etetős fotózásra. Nem kellett csalódnom, jó hogy így döntöttem. Korábban már beszámoltam róla, hogy az etetőt felfedezték maguknak a királykák. Ezek a parányi örökmozgók a fenyvesben telelnek. És az utóbbi időben az etető körül is előszeretettel keresgélnek. Már annyira megszokták, hogy volt olyan pillanat, amikor három példány is mozgott lőtávolon belül. Bár tényleg gyorsan mozognak, folyamatosan ugrálnak, az objektívvel lekövetve egy-egy tiszta helyzetben sikerült pár képet készíteni róluk.

A királykák mellett megörvendeztetett a búbos cinegém is. Kicsit meg is lepődtem, hogy újra látom. Két hét is eltelt azóta, hogy csökkent az érdeklődése az etető iránt. Már-már azt hittem, hogy elhagyta az erdőt, amikor néhány nap múlva ismét láttam a fenyőkön keresgélni. Jó érzés volt most újra látni kis barátomat. Végig a környéken mozgott, folyamatosan hallottam finom kis hangját. Az etetőre is többször beszállt.

Nagyon megszerettem ezt a kis madárkát. És hogy ne csak a fotózásról szóljon a dolog, elhatároztam, hogy megpróbálom a költési időben is itt tartani. A gondolatot tett követte. Elkészült néhány fészekodú, amiket a környéken szándékoztam kihelyezni. Cinegénk odúlakó madár. Ha van rá lehetősége, odúját maga is kivájja, de korhadó fák hiányában a mesterséges fészekodvakat is elfoglalja. Én is ebben bízom. Testalkatának megfelelően "A" típusú odút gyártottam. A viszonylag szűk röpnyílás kizárja a nagyobb testű fészek konkurenseket, mint például a széncinegét.

Összesen 11 db került ki a fenyvesbe, azokra a részekre, ahol legtöbbször mozogni láttam.

Ki tudja, talán a búbos cinegével gyarapszik majd a Mecsekben költő madárfajok száma.

Already is spring according to the calendar, but is the weather even wintry. The first migratory birds arrived already, the eagles pay attention with their nest already, but is the traffic at the bird feeder even big. I seized the opportunity to photography once more here. I did not regret that I decided so, because I was able to take more good photo from the goldcrest. For an extra visited me the crested tit, for who I transferred nesting boxes out into the forest in the past days.

A hónap képe / The picture of the month

2011-02-27T13:43:00.007+01:00

Az etetős szezon végének közeledtével megjelentek a pintyek is a madáretetőnél. Igaz nem olyan nagy számban, de egy kis színt visznek legalább a sok szén- és kék cinege közé. 10-15 zöldike és néhány fenyőpinty lepi meg időnként a napraforgót. A hónap képét is a róluk készült fotók közül választottam. Bár a beszállóágakat nem túl gyakran használják, előfordul azért, hogy a hirtelen helyet nem találó madár pár másodpercig ezekre ül, amíg nem lát szabad landoló felületet a szotyi mellett. Ilyenkor nyílik lehetőség pár kép készítésére. Nem is volt más dolgom, mint megvárni, amíg egy szép hím zöldike is így tesz. Leszállt, rám nézett, megvárta míg exponálok, és már le is huppant a többiek közé.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, állványról, f5,6 1/60, ISO 400 beállításokkal készült.

The end of the bird feeding approaches. The finches arrived now only after all. 10-15 european greenfinch and some brambling come to eat. The setup are used rarely, only if there is not just free place on the feeder. I can photography only in this moments.

Királyka / Goldcrest

2011-02-16T20:45:00.008+01:00

A múltkori királykás eset felcsigázott annyira, hogy ismét próbát tegyek vele. Talán még van annyi a télből, hogy sikerülhet néhány jó képet készíteni róla. Úgy tűnik, hogy elkezdett érdeklődni az etető iránt, és ez megnöveli a fotózás esélyeit is. Nagy reményekkel ültem be tehát újra a leskunyhóba. Mivel zömében cinegék járnak az eleségre, ezért megpróbálom a lehető legtöbb helyzetben lefényképezni őket. Olyan beszállóágakat keresek, amik nem csak dekoratívak, hanem vissza is adják a hely hangulatát. A fenyvesben, és körülötte rengeteg zuzmó tenyészik. Szinte mindenen megjelennek, fán, bokrokon egyaránt. És nem csak a legtöbbször látott kéregzuzmók, hanem szép terebélyes ágas-bogas egyedek is nőnek szerteszét. Hát megpróbálom a madarakat ilyen ágakra ráültetni.

A cinegék sorra váltják egymást, sokszor alig száll le egy, már egy másik ül a helyében. A nagy sürgés forgást most is megszakította többször egy szajkó. Egyedül foglalja el az etetőtálcát, és szemezget a napraforgóból. Több portréra is lehetőség volt.

Szerencsére azért a nagy forgalom nem riasztja el a királykát. Többször is megnézi az etetőt. Először midig a környező fákon mozog. Körbejárja a kis tisztást, mielőtt leszállna. Miután minden ágat végigvizsgált, gyors surranással az etető alatt terem. Az etető lábai között, a kisebb cserjéken, fenyőgallyakon ugrál, majd egy váratlan pillanatban felröppen a kirakott zsiradékhoz, csippent egyet, és már el is röpült a fák közé. Ez az egész eltart pár percig. Lőtávolon belül is van a madárka, de borzasztóan gyors, izgága. Nehéz volt egyáltalán éles képet készíteni. Megdolgoztatott rendesen, és bizony sok képet már a fényképezőben kitöröltem, mire akadt néhány, amit a monitoron is megnéztem.

I made a newer test with the goldcrest. He often uses the feeder. Thus more likely that I know of take a photo. The goldcrest came many times, but very fast bird and hard to photograph. I wiped many pictures while he managed to take some better photos.

Vendégeim az etetőnél / My guests at the feeder

2011-02-12T18:31:00.006+01:00

Különleges vendégeim voltak a hétvégén. Szigorú ellenőrzést kaptam, hogy minden rendben folyik-e az etetőnél. Szerencsére az ellenőrök mindent rendben találtak. :)

On the weekend were my special guests at the feeder. The severe team found everything in order fortunately. :)

A legkisebb / The smallest

2011-02-09T19:15:00.009+01:00

A madáretetőnél a lesben üldögélve a gyengébb forgalmú percekben van idő nézelődni. A környező fákon mozognak olyan madarak is, amik az etetőt nem használják. A fenyvesben jó pár sárgafejű királyka is telel. Szeretem ezeket a pici madarakat. Csoda számomra, hogy ezek a parányok hogyan képesek egyáltalán "működni", valószínűtlenül vékony lábaik, apró termetük lenyűgöz. Őket szoktam szugerállni, hogy jöjjenek kicsit közelebb is, de nem nagyon hallgatnak a szép szóra. Tulajdonképpen az etető teljesen hidegen hagyja őket. Néha átrepülnek fölötte, de csak azért, hogy a következő fenyőn landoljanak. A legutóbb is így történt. A széncinegékkel szórakoztam, megpróbáltam őket rácsalni a zuzmós beszállókra,

amikor feltűntek a királykák is. De a szokásos módon csak a fenyőkön mozogtak. Az egyik pillanatban azonban az etető alatt mozgásra lettem figyelmes. Egy királyka matatott a földön. Gyorsan váltottam a nézőponton, és már az objektívvel kerestem. Jó is, hogy így tettem, mert váratlanul kiugrott az etető melletti kis fenyőre. Azonnal exponáltam. Két kép készült sorozatban, abból az elsőn rajta volt a madár, a másodikon már csak a fenyőág látszott. Nem volt túl bőkezű, két másodpercet adott nekem. Ez arra volt elég, hogy elkészítsem első királyka fotómat.

He managed to take a photo of Europe's smallest bird. This was accidentally because the goldcrest does not use the feeder. I saw many times already on the neighbourhood, but there was not an opportunity onto him, that let me be able to take a photo of it. One of the birds hopped out in one moment onto a nearly pine. I had two seconds, that take a photo.

Itt a február / Here is the February

2011-02-07T16:57:00.009+01:00

Csak úgy repül az idő! Már februárt írunk. A Mecsekben itt-ott már bújik az illatos hunyor, és ez is azt jelzi, hogy nem sok van hátra az etetős szezonból. Gondoltam, hogy bele is húzok, de az ölyves projekt nem úgy alakul, ahogy szeretném. A hétvégére megint megérkezett az enyhülés, és én izzadva gubbasztottam a meleg lessátorban. Persze az ölyveim is élvezték a napsütést, de nem előttem a beszállófán, hanem az erdőszéli fákon süttették magukat naphosszat. Így hát az ölyves kollekció nehezen akar bővülni. Azért nem teltek eseménytelenül a leskelődések. Állandó fotóalanyaim lettek a tengelicek. Sokszor 10-en, 15-en is zsizsegnek a földre kiszórt napraforgón.

Az erdei etetőnél változatlan a helyzet. Habár két fővel bővült a madárcsapat. Két szajkó jár be rendszeresen. Nagy lendülettel jönnek mindig, és azonnal elfoglalják az etetőtálcát.

Az érkezésük okozta riadalom hamar elmúlik, és a cinege csapat is gyorsan megnyugszik. Búbos barátom is előkerül menetrendszerűen, hogy csemegézzen egy kicsit a zsiradékból.

Here is the February, and the early flowers are starting to coming out. Little time is back up from the feeder season. I did not manage to get with the buzzards more forward unfortunately. The buzzard's photo collection was not expanded. I am not bored in the hide fortunately. The goldfinches amused me. There is new guests at the sylvan feeder. Two jay flew into me. After they flew away arrived the crested tit.

A hónap képe / The picture of the month

2011-01-31T09:22:00.006+01:00

Januárban több napot is eltöltöttem az etetőnél. A fő attrakció továbbra is a búbos cinege. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Persze azért akad más fotózni való is. Rendszeres vendégek a napraforgón a fenyvescinegék. Az etetős szezon kezdetén ők alkották a nagyobb tömeget, mostanra viszont a széncinege sereg átvette a fölényt. Ha nem is olyan nagy számban, de megbízhatóan megjelennek mindig. Fényképezni viszont nem is olyan könnyű őket. A villámgyors találó jelző rájuk. Sokszor szinte követhetetlen, ahogy leszállnak egy-egy magért, aztán már tovább is álltak. Nehezíti még a fényképezést az is, hogy viszonylag kevés fény jut a fenyvesbe, így legtöbbször 1/60 záridő alatt kellett exponálni. Akkor nyílt lehetőség néhány fotót készíteni, amikor a tumultus miatt várakozniuk kellett, hogy a napraforgóhoz férhessenek.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6, 1/20, ISO400 beállításokkal, állványról készült.

I spent more days at the feeder in January. The principal attraction yet always the crested tit, but there is an other photo theme also. More coal tit attends the feeder. Their velocity very heavy to take a photo of them.

Új faj az objektív előtt / New species befor the lens

2011-01-28T17:33:00.007+01:00

Egy új fajjal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm. Egy kedves ismerősöm nagy madárbarát. Fáradságot, pénzt nem kímélve, minden télen eteti a madarakat. Erdei etetőjén számtalan madár talál eleséget a hideg napokon. Az eldugott, zavartalan helyen nagy tömegben is érkeznek hozzá a különféle madarak. Egy napon aztán arra lett figyelmes, hogy új vendége érkezett. Furcsa, hosszú csőrű, piciny madárka kerülgette az etetőt. Volt olyan kedves, hogy meginvitált engem is, így lencsevégre tudtam kapni az egyébként nehezen fotózható hegyi fakuszt. Leginkább az etető melletti erdei fenyőn tartózkodott, a fakuszokra oly jellemző, lentről felfelé tartó, kúszó mászással többször is átvizsgálta a kéreg repedéseit.

Érdekes volt egymás mellett látni a csuszkával, aki meg éppen a fejjel lefelé mászást kedveli.

Jó élmény volt. Ezúton is köszönöm Jani bátyám!

I have photography a new bird species. A my friend is big bird fun. Many birds go regularly to the bird feeder. A day of new guest arrived to it. I have also been invited, so we could photograph the Eurasian treecreeper.

Tengelicek a porondon / Goldfinches on the arena

2011-01-25T21:44:00.006+01:00

Az ölyves les mellett létesített énekesmadár etető is beindult. Ellentétben az erdei etetővel, itt a pintyek vannak többségben. Az eredeti célom is az volt, hogy ezt a madár családot csábítsam ide, mert a fenyvesben sajnos nem tudom őket fotózni. Zöldikék, fenyőpintyek, erdei pintyek, tengelicek járnak a napraforgó magra. Maga az etető is úgy készült, hogy ezeknek a madaraknak kedvezzen. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy a legtöbb pintyféle jobban szeret a földön táplálkozni, hát itt megtehetik. Persze azért a fényképezés miatt raktam ki beszállóágakat, amiket a tengelicek birtokba is vettek.

The goldfinches are my newest guests on the bird feeder. Many finches come here, but only I was able to take photo of goldfinch.

Jegyzetek - Notes

2011-01-23T15:52:00.003+01:00

Új menüponttal bővítettem a honlap anyagát. A jegyzetekben fogok beszámolni a kisebb-nagyobb fotós munkáimról. Míg itt a blogban mindig az aktualitások jelennek meg, addig ott az egyes projektek összefoglalását lehet elolvasni. A frissítés nem lesz olyan gyakori, mint ahogy itt megszokhatták, hiszen egy-egy projekt hónapokig, akár évekig is eltarthat. A főoldalról elérhető menüpont alatt máris olvasható egy 2010-es kaland!

Etetői körkép / Bird feeder panorama

2011-01-22T06:28:00.013+01:00

Az elmúlt két hét meleg időjárása nem tett jót az etetős fotózásnak. Az ölyvek szépen elmaradoztak. Hosszú órákat töltöttem a lessátorban az üres beszállófát bámulva. Azért, hogy ne unatkozzak, sebtében készítettem egy kis féltetőt a sátor mellé, ami alá napraforgót szórtam. Így legalább az odajáró énekes madarak szórakoztattak. Így volt ez azon a hajnalon is, amikor biztos voltam benne, hogy ölyvet fogok fényképezni. Hát annak a reggelnek az eredménye is egy barátcinege fotó lett.

A erdei etetőnél szerencsére nem ilyen drámai a helyzet. Csak a madár csapat összetétele változott meg, a kezdeti fenyvescinege fölény alább hagyott. Vannak azért jó páran, de nem ők képviselik a többséget.

Az etetőknél megszokott széncinege tömeg itt is kezd kialakulni.

De a lényeg megmaradt. A búbos cinege továbbra is állandó vendégem. Érdekes, hogy az erdőben több példány is tartózkodik, de csak a gyűrűs madárka szokott rá az etetőre. Nem is a napraforgó vonzza igazán, hanem a faggyú és a háj ami megbolondítja. Szabályos időközönként visszatér, hogy csemegézzen kedvenc eledeléből. Ezt kihasználva megpróbálom minél több helyzetben lefényképezni, ki tudja mikor lesz megint ilyen tél, amikor vendégül láthatom ezt a szép madarat.

The weather in over the past two weeks was not positive for the feeders photography. The buzzards forsake it because of the vernal warmth the feeder place. Fortunately is the situation constant at the sylvan feeder. The crested tit with all occasions gladden me.

Újévi madarak / New year's birds

2011-01-03T21:37:00.009+01:00

Itt az új év. Hegynyi töltött káposztát, tengernyi kocsonyát küzdöttem le. Óriási mákos és diós kalácsokon rágtam át magam. Nem volt egyszerű, de sikerült.
Az ünnepek után már kíváncsian vártam, hogy mi a helyzet a madáretető körül. Szerencsére mindent rendben találtam. A leskunyhó is épségben lépett át az új évbe. Kis tollas barátaim pedig szorgalmasan hordják a napraforgót. A csapat összetétele nem sokat változott az elmúlt két hétben. Szépen járnak a fenyvescinegék,

és már ismerősként köszönt a búbos cinege is. Úgy látszik jól érzi magát, mert rendszeres időközönként visszatér az etetőre. Pár falat faggyú és egy szem szotyi a menü minden fordulónál.

I was waiting very much in order to look at it already after the holidays the bird feeder. Fortunately, the birds were there. Crested Tits and Coal Tits going to the feeding troughs.

A hónap képe / The picture of the month

2011-01-02T18:49:00.006+01:00

Decemberben beindult a madáretetős szezon. Nagy hévvel vetettem bele magam. A legnagyobb élményt a búbos cinege fotózása adta. Nagyon megszerettem ezt a fürge, soha meg nem álló, szép kis madarat, ezért a hónap képét is a róla készült felvételek közül választottam. A fotón egy gyűrűs madár szerepel. Van néhány "elvetemült" barátom, akik ha csak lehet madarakat gyűrűznek. Persze az ő érdeklődésüket is felkeltette a búbos cinege megjelenése. Én meg engedtem a nyomásnak, és a tudományos érdeklődésnek. :) Kis barátunk hírét viszi majd, hogy ezen a télen a Mecsekben összefutott néhány bolond madarásszal...

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/45, ISO 200 beállításokkal, állvány segítségével készült.

In December began the bird feeding. The most fun was the crested tit's photography. I am very fond of this beautiful and very fast bird.

2010-12-22T12:07:00.004+01:00

Kedves Olvasóim!

Ez úton szeretném megköszönni az egész évi kitüntető figyelmet, és érdeklődést. Köszönöm a sok gratulációt, bíztatást.

Kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt, és örömökben, sikerekben gazdag Boldog Új Évet!

All of my kind readers Merry Christmas, and a Happy New Year.

Ölyv karácsony / Buzzard Christmas

2010-12-21T20:45:00.010+01:00

Az ölyveknek is lesz karácsonya! Attila barátomnak hála, madárkáim nem éheznek az ünnepek alatt sem. Ez úton is köszönet érte, hogy egy nagyobb mennyiségű eledellel ajándékozott meg. Kíváncsi is voltam, hogy a madarak is ennyire örülnek-e neki, ezért a másnap hajnal megint a lesben talált. Nem is kellett olyan sokat várni, még szürkületkor megérkezett az első ölyv. Halkan, észrevétlenül, egyszer csak ott ült előttem. Olyan kevés fény volt még, hogy fényképezésre nem is gondolhattam. Úgyhogy csak figyeltem. Ölyvem is csak nézelődött. Annyira jól érezte magát, hogy még másfél óra múlva is csak nézelődött. Evés nem is lesz? Ej de jól megy egyeseknek. A nap már bőven felkelt, és a pár nappal ezelőtti hideghez képest egészen enyhe idő kerekedett. Madaram meg csak süttette magát a langyos időben. Pajtása is csak az erdő széli fákról kiabált, neki sem volt kedve leszállni enni. Aztán nagy sokára mégis lehuppant a hús mellé. De ez a reggel inkább a méla merengésről szólt, kinek a beszállófán, kinek a leskunyhóban.

I gave a bigger portion of meat to the buzzards with my friend's help. This will be enough under the Christmas holidays. I watched how many birds eat the meat at dawn. There was not big motion because of the mild weather. We stared only through clocks, I inside the hide, and the buzzard outside.

Ölyv helyett ... / Instead of buzzard ...

2010-12-18T20:39:00.010+01:00

Micsoda fantasztikus hóesés kerekedett szombat virradóra! Minden fehér, és a szép nagy pelyhek csak hullanak szakadatlanul. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy milyen tobzódás lehet az ölyves lesnél. Nem bírtam ki, délután már a lessátorban ültem. A látvány egészen fantasztikus volt. Jó 20 centis friss hó borított mindent, a hóesés pedig hangulatossá tette a környéket. Mondjuk egy jó meleg szobából biztosan sokáig tartott volna a varázs, de kint röpködtek a mínuszok, és hát 2 óra várakozás után már nem volt álomszerű az élmény. :) Ölyveim nem akartak jönni. Biztosan a nappali jövetelem zavarta meg őket, de hát azért ez mégis túlzás. A húsra csak száncinegék jártak.

Hej, ha az ágon a cinege helyett egy ölyv ülne, de hát nem ült. Szerencsére akadt még egy kis néznivaló. A területen nagy pintycsapat mozgott. Tengelicek, erdei pintyek, kenderikék bandáztak a közelben. Voltak vagy 150-200 -an biztosan. A hótakaróból kiálló kórók magjait bontogatták. Szép látvány volt a tarka-barka csapat, amint néha felrebbenve nagy robajjal fordultak egyet a levegőben, hogy aztán hirtelen leereszkedve újra fürtökben lógjanak a növényeken.

Egy ilyen felrebbenés után a csapat a terület másik végét vette célba. Mint kiderült, azért mert egy ölyv közeledett, és landolt is előttem a beszállófán. A legszebb volt a hóesés abban a pillanatban. De sajnos ezt a pillanatot nem tudom most megmutatni, mert az objektív első pici mozdulására madaram már tovább is állt. Sajnos van ez így. Saját hibáiból tanul az ember. Ezt elkapkodtam. Három és fél óra kuporgás és didergés után nagy dérrel-durral haza jöttem. Majd legközelebb ...

Big snow fell in the morning. The sight was fantastic. I was curious as to what may be the buzzard hide. I went out there, but unfortunately I could not photography buzzards. Fortunately, i was not bored. On the area moved a big goldfinch group. They ate the seed of the plants. This motley team was beautiful.

Búbos cinege / European Crested Tit

2010-12-15T21:46:00.010+01:00

Legnagyobb örömömre az etetőnél kitartanak a búbos cinegék! Kicsit féltem, hogy a betörő hideg, havazás, jég kisöpri őket az erdőből, de szerencsére nem így lett. Rendszeresen járnak a kirakott faggyúra, és hordják a napraforgó magot is. Egyikőjük már egy ünnepélyes szertartáson is átesett, gyűrűt kapott. Talán hasznos adatokkal szolgál majd a tudomány számára.

A fenyvescinegék száma sem csökkent. Továbbra is ott kergetőznek az etető tálca körül. Öröm nézni őket.
A széncinegék száma is gyarapszik, és megjelent két erdei pinty is.

A vörösbegy meg már egyenesen otthon érzi magát. Az etető tálca sarkán napozott egy kicsit. Felborzolta tollait, és gombócként melegítette magát az előbukkanó nap sugaraiban.

Az első ölyves reggel / The first buzzard morning

2010-12-12T15:58:00.008+01:00

Az idei télre nem csak a szokásos énekesmadár etetéssel készültem. A tavalyi nehezen induló próbálkozásom az ölyvekkel arra sarkallt, hogy ezen a télen alaposabban felkészülve kezdjek neki a ragadozók fényképezésének. Az első a helyszín kiválasztása volt. Általában mindig van nálam távcső, így már az ősz alatt is folyamatosan figyeltem az egerészölyvek mozgását. Ezek alapján a Mecsek egy erdővel körülvett gyepét szemeltem ki a célnak. Innen egy alkalommal 8 egerészölyvet és négy hollót figyeltem meg egyszerre a környéken mozogni. Ez az intenzív jelenlét jónak ígérkezett a télre is. El is készült a lessátor, és kihelyeztem az első beszállókat is. November második felében elkezdtem az etetést.

A mostani hétvégén akadt egy szabad hajnalom. Jó alkalom, hogy a puha, meleg ágy helyett a hideg, kényelmetlen lessátorban várjam meg a reggelt. Így is tettem. Meleg teával és három nadrággal felfegyverkezve még sötétben a sátorban voltam. A szokásos méla várakozást a közeli erdőből egy ökörszem hangja szakította félbe. Ő volt az első aki jelezte, hogy pitymallik. Innentől feszülten lestem, hogy mi fog történni a les előtt. Nem is kellett sokat várni. Szárnysuhogás a közelben. Amolyan lomha forma, jó lesz ez gondoltam. Aztán, mint egy árnyék, a fű között begyalogolt elém egy egerészölyv. Hát nem valami fenséges, ragadozós belépő volt, inkább olyan tyúk féle totyogás, de sebaj. Ott volt előttem, amiért jöttem. Egyből rá is vetette magát a húsra. Látszott, hogy nem először jár itt. Sajnos a fények még nagyon gyengék voltak, és kicsit takarásba is húzódott a madaram, úgyhogy egyenlőre csak lestem hogyan falatozik, és én is kortyoltam egy kis teát. Szerencsére miután jóllakott felugrott az egyik beszállóra. Ekkorra már a felkelő nap is vetett pár sugarat a felhők közül, én is akcióba lendülhettem. Elkészültek az idei tél első egerészölyv képei.

Mindenképpen jó előjelnek gondolom ezt a találkozást, és bízom benne, hogy még jó párszor fogunk találkozni. Pár perc múlva az ölyv továbbállt, és nekem is elfogyott a melegítőm, hát hazafelé vettem az irányt, néhány megabájtnyi plusz teherrel.

I would like to take a photo of buzzards on this winter. Therefore started to prepare in time. I put an hide out based on my observations, and I start the feeding. The first early morning photography has already brought success. He managed to take photograph of a buzzard.

Egy jó kezdet / A good start

2010-12-07T19:26:00.017+01:00

Határozott tervekkel készültem az idei télre. Már ősszel megvolt a haditerv, hogy hol és hogyan fogok idén madarat etetni. Egy októberi nap azonban minden alaposan előkészített terv fölborult. A Mecsek egy eldugott sarkában madárcsapatba botlottam. Az ilyenkor szokásos cinege, őszapó, királyka egyveleg. Azonban rövid szemlélődés után kiderült, hogy nem szimpla cinege csapatról van szó. Legtöbben fenyvescinegék és sárgafejű királykák voltak. Hallottam viszont a fák koronájából egy furcsa hangot, amit eddig nem ismertem. A távcső hamar megtalálta. Búbos cinege! Utoljára még diák koromban találkoztam vele. Ide s tova már vagy 15 éve. Egyből elkapott a madarász láz, és jó darabig követtem a búbos cinegével fűszerezett kis csapatot. Ez a jó élmény aztán többször visszahúzott a helyszínre. Kiderült, hogy több búbos cinege is tartózkodik az erdőben, és a fenyvescinegékkel együtt nagyon ragaszkodnak a helyhez. Ez miatt döntöttem aztán úgy, hogy eredeti tervemet felrúgva ide telepítem a madáretetőt, nem titkolva azt a szándékomat, hogy idén búbos cinegét fogok fényképezni az etetőn. December elejére az erdő sarkában ott állt a kész leskunyhó.

És a búbosok még mindig itt vannak. Már alig vártam, hogy az időjárás elég hideg legyen, és el lehessen kezdeni az etetést. De ez az idő is eljött. Az új kunyhó panorámás ablakából jó kilátás nyílik a beszállóágakra, csak a madarak hiányzanak.

Két hét üresjárat után végül is megtört a jég. Megjöttek a madárkák is! Alig bújtam be a kunyhóba, már az etetőn volt az első madár. A búbos cinege!

Fantasztikus pár óra következett. Búbos és fenyvescinegék váltogatták egymást sorban az etető tálcán. Öröm volt nézni. Fényképezni azonban nem volt egyszerű, mert nagyon gyors madarak. Egy pillanatra sem állnak meg. Főleg a fenyvescinegék. Két-hármasával kergetőztek az etető körül. Alig szállt le egy az ágra, egy másik már el is hajtotta, akit pedig egy harmadik kergetett el.

Persze azért néhány kocka betalált. És párszor sikerült elkapni őket. A sok fenyvescinege között a szokásos széncinege fölény elmaradt. A téli madáretetők egyik leggyakoribb madara a széncinege. Itt csak egy-kettő jött az etetőhöz.

De szerencsére a búbosok is szépen járnak napraforgóért. Szép dallamos hangjukat már messziről megismerni. Járásukat kiismerve róluk is sikerült pár szép képet készíteni.

Nagyon szép kezdete volt ez az idei szezonnak. Ha belegondolok, hogy mi jöhet még..., na majd meglátjuk.

Came the winter, and it's time for bird feeding. This season started well. Rare birds go to the feeding troughs, European Crested Tits. Fantastic birds, fantastic experience.

A hónap képe / The picture of the month

2010-12-02T18:45:00.006+01:00

Csak úgy repül az idő. Már itt a december, és rájöttem, hogy hónap képét kellene választanom a novemberi termésből. De sajnos az a helyzet, hogy az elmúlt hónapban nem sok idő jutott fényképezésre. Ami szabadidőm volt, azt mindet előkészületekkel töltöttem. Hogy miféle készülődés? Hát itt a tél és jön a madáretetés. Egyik legkedvesebb elfoglaltságomnak készítettem elő a terepet. Beüzemeltem az etetőket, és megépítettem a leseket. Nagy reményeket fűzök az előttünk álló télhez. Elöljáróban csak annyit, hogy két fő helyszínen zajlik majd az etetés és fotózás. A szokásos és elengedhetetlen énekesmadár etető, és a tavalyi próba hatására egy ragadozó madár etető. Mind a két les új helyen épült. A részletekről majd később.
Mivel novemberben nem fotóztam, ezért az októberi képek közül választottam egyet. Egy feketerigó kerül most a középpontba. Emlékszem, aznap csak egy vendége volt a madáritatónak, de ő alaposan kihasználta, és egy jót fürdőzött.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5,6, 1/125, ISO200 beállításokkal, állvány segítségével készült.

In November, unfortunately, was no time for photography. I spent all of my time with the building of the bird feeders. Therefore I had to choose from the October pictures. This picture was the common blackbird.

A hónap képe / The picture of the month

2010-11-01T17:31:00.001+01:00

Októberben kétség kívül a legizgalmasabb a karvaly fényképezése volt. Egy fantasztikus madár engedett bepillantást az életébe. Már sokszor megtörtént velem, de egy-egy új fajnál mindig eszembe jut, hogy mennyire nagy dolog is ez. Egy hétköznapi ember nagy ritkán lát csak karvalyt, akkor is csak egy gyors siklást, vagy egy a madáretetőre becsapó, hirtelen tovább álló, galamb méretű madarat. A szerencsésebb műkedvelők elmondhatják, hogy megfigyelték zsákmányszerzés közben is. Ezzel szemben nekem megadatott, hogy 1,5 m távolságból meglessem egy intim pillanatban. Végignézhettem és persze végig fotózhattam, amint fürdik egy jót a madáritatóban. Nagyszerű pillanatok voltak. Sok fénykép készült. Közülük ezt a portrét választottam a hónap képének.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5,6, 1/90, ISO200 beállításokkal, állványról készült.

I was chose in october the sparrowhawk's photograph. There were great moments, when bathed in front of me this beautiful bird. Was a good experience, and the sparrowhawk is a wonderful bird .

Karvaly / Sparrowhawk

2010-10-22T22:07:00.012+02:00

Rövid ellenőrzésre érkeztem az itatóhoz. Egy heti eső után nem vártam semmit, csak látni akartam, hogy minden rendben van-e. És ha már ott voltam, be is bújtam a kuckóba, hátha lesz valami. A szokásos szöszmötölés, ablakpucolás, párátlanítás. Majd méla kukucska. Nagy csend volt a környéken. Egy pisszenés sem hallatszott. Furcsa is volt, így utólag visszagondolva, de már tudom, hogy miért. Váratlanul, halkan árnyék libbent a sarokban. A beszállófára karvaly érkezett. Hát ő volt a némaság oka. Valószínűleg a közelben volt már, és ezt a többi madár is jól tudta. Legutóbb télen találkoztunk a madáretető mellett. Nagyon megörültem neki.

Bőszen kattintgattam, ő meg csak nézelődött. Aztán az történt, amit csak titkon reméltem. Leszállt az itatóhoz!

Levegőt is alig mertem venni, hiszen mindössze másfél méter volt közöttünk. Féltem, hogy a fényképező hangja elriasztja, de nem így történt. Szépen csobbant a víz közepébe.

Hihetetlen, de ez a félénk ragadozó az orrom előtt, hatalmas fürdőzésbe kezdett. Kicsit bohókás volt a jelenet. A szigorú tekintet meglágyult. Látszott, hogy élvezi a helyzetet.

Jó pár percig pancsolt. Az üveget is jól összevizezte. Fürdés után kiült a víz mellé, picit bámészkodott.

Majd ahogy jött, olyan halkan távozott. Még egy darabig csak bámultam kifelé, mi is történt itt? De a memóriakártyán ott volt a bizonyíték. Tényleg megtörtént. Fantasztikus volt.

The latest photography brought a surprise. Unexpected guest arrived for drinking. One Sparrowhawk. Remained for a long time, and did big bathing. It was fantastic. The sparrowhawk is a wonderful bird.

Minden napra egy madár / One day one bird

2010-10-14T21:32:00.008+02:00

Ez a mondás lenne jellemző a madáritatóra mostanság. A múltkori füzike után most egy fekete rigó örvendeztetett meg látogatásával. Nagy ricsajjal érkezett a szomszéd bokorra, majd szép lassan a víz mellé óvatoskodott. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem látja, kicsit lazábbra vette a figurát. Megrázta tollait és gyors egymásután két galagonya magot is felöklendezett, és nemes egyszerűséggel a vízbe köpte. Majd, hogy az emésztés fáradalmait kipihenje, közelebb ugrállt, és hatalmas pancsolásba kezdett. Jó pár percig fürdőzött önfeledten, mielőtt tovább állt volna. Aranyos volt.

I met recently a blackbird beside the bird drinking. He did big bathing before he flew away.

Mint a mesében / As in the tale

2010-10-12T22:03:00.011+02:00

Szép őszünk van. A lombok szépen színesednek, és az erdőkben rengeteg a gomba. (Na meg a gombász.) A fényképező mellé mostanság gombászkosár is kerül. Egyszerű a szabály: ehető a kosárba, többi a memóriakártyára. Nagyon érdekes lehet elmélyedni a gombák világában. Rendkívüli fajgazdagságuk, szín- és formaviláguk lenyűgöz. (Ízvilágukról nem is beszélve.) Míg gombász szemem a kosárba valót keresi, addig fotós szemem a szépet, a dekoratívat kutatja. Legtöbbször azért ez a kettő nem egyezik. Nagyon érdekes például a mohapárnából előbújó enyves-korallgomba nyúlánk alakjával, és zavarba ejtően sárga színével.

Nem messze tőle erős, vaskos termőtestű gombát találok. Fotóra kívánkozik ez is.

Aztán a sűrű lucos alatt piros kalapok villannak. A mindenki által jól ismert légyölő galóca, az igazi mesegomba. Friss termőtestjei szépen mutatnak a zöld mohapárnákon.

Teljesen más hangulatot ad viszont, ha az árnyékos erdőben a fák között bejutó napsugarak csak a gombát világítják meg. Mintha egy mese sűrű-sötét erdejének kellős közepén járnánk...

De jobb, ha visszatérünk a valósághoz, mert közben a kosár is megtelt. Jól megtermett őzlábgombákból lesz ma vacsora...

This year's autumn are many mushrooms in the forests. I do not just collect them in the basket. But I take a photo of the beautiful mushrooms. As if we would have been to a fabulous forest.

Csak füzike / Only Chiffchaff

2010-10-09T20:35:00.007+02:00

A madáritatónál nem túl nagy a pörgés. Elég egy-két nap eső, és a már szépen alakuló forgalom máris visszaesik. Persze azért nem unatkoztam. Két füzike is mozgott folyamatosan a környéken. Na nem a víz miatt, mert inni eszük ágában sem volt. A környező fákon, bokrokon vadászgattak apró rovarokra, hívó hangjukkal folyamatosan tartva egymással a kapcsolatot. Néha, egészen halkan, pár strófa is felcsendült a jól ismert énekükből. Mintha csak maguknak énekeltek volna. Szerencsére azért néhányszor az itató beszállóágaira is leszálltak. Korábbi találkozásunk alkalmával bebizonyosodott, hogy piszok gyors madarak. Ez most is így volt. Egy pillanatra sem állnak meg. Folyamatos mozgásban vannak, ami jócskán próbára teszi a fotós reflexeit. Kicsit talán most több fény jutott, ezért több éles kép is született.

Only few birds visit the drinking because of the repetitive rain. Recently only two chiffchaffs amused. They hunted on the surrounding trees and bushes. Fortunately landed they on the setups.

A hónap képe / The picture of the month

2010-10-03T21:42:00.006+02:00

A hónap képe ezúttal egy ígéretesnek induló, de nem túl eredményes fotózás alkalmával készült. A halastavakon elkezdődött a lehalászás. Így van ez az általam látogatott tavaknál is. Péntek délután a lecsapolt mederben számtalan kis és nagy kócsag táplálkozott a visszamaradt sekély vízben. Jó alkalom lehet ez a szombat hajnalra. Annak rendje és módja szerint a napkelte a tómederben ért. Nehezen világosodott. A szürkületben azért szépen mozogtak a madarak. Biztató volt. Ám mire a fotózáshoz is elegendő fény lett, a madarak eltűntek. Csupán egy 15-20 fős sirály csapat szórakoztatott. Szerencsére ők elég sokáig és elég közelről. Lehetőség nyílt röpképek készítésére is, így ezzel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel.

I chose in this month a photo of a gull. The picture was taken in a lowered fishpond. I had an opportunity to take a photo of the birds during flying.

Újra itató / Drinking again

2010-09-25T11:50:00.011+02:00

Úgy látszik el kellett jönnie az ősznek, hogy azt mondhassam: járnak a madarak az itatóra. Egész tűrhető forgalom van a víz mellett. A leskunyhót már nem csak meditálásra, hanem fényképezésre is lehet használni. Néhány órás leskelődés alatt sikerült pár fajt megfigyelni. Elsőként két vörösbegy érkezett. Nem siettek, alaposan körbenéztek.

Majd egy szajkó csapott egy jó kis fürdőzést. Jó pár percig lubickolt, majd csatakosan továbbállt.

Aztán egy barátposzáta óvatoskodott a les elé. Ide fiatal suhanc. Barna sapkáját most cseréli le a hímekre jellemző feketére.

A sort pedig egy csilpcsalpfüzike zárta. Neki örültem a legjobban. Végig a környező fákon mozgott, néha még énekelgetett is a tavasz emlékére. Néhány pillanatig volt csak az itatón. Pár korty után vissza is repült a lombok közé. Nagyon izgága madár. Alig hagyta magát fényképezni.

After long time walk the birds again to the drinking. In the beautiful autumn time came in front of the hide robin, jay, eurasian blackcap and chiffchaff.

Sün akció / Hedgehog action

2010-09-15T22:11:00.008+02:00

Telefont kaptam a napokban, hogy egy háznál sünt fogtak. Mivel védett állatról van szó, természetesen ellenőrizni kellett az információt. A helyszínre érkezve, a falusi ház pajtájában, szalmával kibélelt ládikában találtam őket. Őket, mivel nem egy, hanem öt sünről volt szó. Anyuka és négy fia nézett vissza rám a szalma közül. Kérdőn néztem a házigazdára, azt mondja a kutyától mentette meg a kis családot. Mit tehettem, elhoztam őket. Hirtelen megduplázódott családunk létszáma. :) A gyerekek legnagyobb örömére két napot töltöttek nálunk. Soha nem volt ilyen jó soruk. Sajt, tojás, lisztkukac volt esténként a vacsora. Aztán fölállt a haditerv. A sünök költöznek vissza a természetbe, de ezúttal kutyamentes területre. A sünköltöztető brigád készen állt a munkára.

Mezőgazdasági területekkel, gyepekkel, erdősávokkal tarkított élőhelyre érkeztünk. Jó terep lesz ez a sünöknek. Új otthonuk egy jó nagy szénaboglya lesz. Amíg készült az új vacok, sünék szépen várakoztak.

Persze mielőtt elfoglalhatták volna lakhelyüket, néhány fotó is készült róluk. Ritka pillanat szemezni ezzel a rejtőzködő állattal, ki kellett használni.

Reméljük az ősz kegyes lesz hozzájuk, és alaposan fel tudnak készülni a téli álomra.

Five hedgehogs come to us in the days. The men rescued them from dogs. My job was to move them in a new home. Children are happy to help in this. Of course,I was photography also. Rare opportunity was to meet with the hedgehog.

Méregölő sisakvirág / Yellow Monkshood

2010-09-13T21:13:00.006+02:00

A minap a Mecsekben újabb virágba botlottam. Mivel fényképező nem volt nálam, vissza kellett mennem hozzá. Nemcsak azért, mert még hiányzott a kollekcióból, hanem azért is mert érdekes, szép virágról van szó. Közelről nézve egészen különleges formájú virága van. Középkori lovagok páncél sisakja jutott eszembe, amikor a fényképezőn keresztül, alaposan megnéztem. Gondolom mást is ez ihletett, amikor a méregölő sisakvirág nevet adta neki.

I found a beautiful flower in the days. Interesting flowers reminiscent of medieval knights in his helm. His hungarian name was from this characteristic last.

A hónap képe / The picture of the month

2010-09-01T22:44:00.004+02:00

Az augusztus mozgalmasan telt fotózás szempontjából. A legizgalmasabb a belvizes területek mellett tett látogatások voltak. Erdőjáróként a vizek madarai mindig is különlegesek voltak számomra. Régóta szerettem volna közel kerülni hozzájuk, és egy kicsit objektíven keresztül is megnézni őket. Ezen fotózások alatt a legnagyobb élmény a sárszalonkával való találkozás volt. Régi vágyam teljesült, amikor a napkelte gyönyörű fényében, a növényzet takarásából, a lessátor elé sétált néhány, és el tudtam készíteni első sárszalonkás képeimet.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f:6/7, 1/2000, ISO 400 beállításokkal, állvány segítségével, lessátorból készült.

I chose in this month the photo of Snipe. The visit on the wet areas was very exciting. I am glad, I came so near to these secretive birds.

IBLN - Vagyis az olasz gólyatöcs / IBLN - That is, the Italian Stilt

2010-08-29T20:41:00.009+02:00

Korábbi bejegyzésben már írtam, hogy sikerült egy színes gyűrűs gólyatöcsöt lefényképezni, méghozzá olyan szerencsésen, hogy a gyűrű felirata szépen olvasható volt a képeken. A fotó alapján aztán sikerült a gólyatöcs múltjára is fényt deríteni. A madár 2006 nyarán bújt ki a tojásból, az észak olasz Isola della Cona nevű helyen. Itt kapta aztán, az év júniusában, a gyűrűt, amit 2010 augusztusában olvastam le a baranyai Páprád határában. A két helység között csupán 350 km van légvonalban. Persze az eltelt négy év alatt ki tudja merre járt a töcs. Érdekesség még, hogy ez a második Magyarországon leolvasott olasz gyűrűs gólyatöcs.

In the earlier post I wrote he managed to take a photo of a ringed stilt. The ring's inscription was legible nicely. On this based he managed to find the past of the bird. T.he stilt hatched from the egg on the north Italian Isola della Cona place in year 2006. It is just 350 km away the hungarian Páprádtól, where the birds are found. Who knows that in the past four years, where the Stilt had been.

Madárparadicsom / Bird paradise

2010-08-27T13:13:00.025+02:00

Az elmúlt hetet Tolnanémediben töltöttük, hogy a gyerekek még élvezhessék kicsit a nyári szünetet. De, hogy én se unatkozzak, határozott terveim voltak. A nyár eleji nagy esőzések itt is nyomukat hagyták. A Kapos legtöbbször csak méternyi vize a többszörösére duzzadt, és ez a hatalmas vízmennyiség már nem fért a gátak közé. Pincehely határában több hektárnyi rétet, kaszálót, mezőgazdasági területet vett birtokba, soha nem látott, hatalmas vízfelületté változtatva a lapos részeket. A víz az elmúlt hónapok alatt visszahúzódott, csak néhány helyen hagyott hátra mutatóba kisebb-nagyobb foltokat. Az egyik ilyen foltot vettem célba, hogy fotós terveimet megvalósítsam. Ilyenkor ugyanis madarak lepik el ezeket a belvizes területeket. Csapatosan táplálkoznak és éjszakáznak az ilyenkor már sekély tavacskákban.
A terepbejárás is ezt bizonyította. Gémek, gólyák, sirályok, récék, bíbicek hangoskodtak, mozogtak a környéken. Egészen nagy példányszámban. És hát, ami igazán lázba hozott, az a partimadarak jelenléte. Ezek az általában északon fészkelő madarak ilyenkor már vonulnak, és csapataikat már meg lehet figyelni a magyarországi vizeken is. Nekem mindig is különlegesek voltak, életmódjuk, megközelíthetetlenségük miatt. Reméltem, hogy most a közelükbe férkőzhetek.

1. hajnal:

Sokat nem is teketóriáztam, másnap reggel már bele is fogtam. Fél négykor kelés, (ez azért nem volt kellemes) ki a területre. Még sötét volt, amikor elfoglaltam jó kis fekhelyem a lessátorban. Amúgy sem láttam sokat, de a sűrű köd miatt még rosszabbak voltak a látási viszonyok. Lassan világosodott. Leginkább csak a hangokból tudtam, hogy megelevenedett a víz előttem. Aztán szépen kibontakozott minden. A közelben 3 szürke cankó táplálkozott. Hosszú csőrüket félig nyitva a vízbe eresztették, és szaporán ide-oda szaladgáltak. Mikor beleakadt valami, gyorsan kikapták a vízből. Olyan fürgén mozogtak, hogy a szürkületben esélyem sem volt éles képet készíteni, szerencsére néha megálltak körülnézni.

A köd eloszlása után fény derült a madárseregre. Zömében bíbicek voltak körülöttem. Csapongó repülésükkel, és jellegzetes hangjukkal betöltötték a környéket. Inkább az iszapon mozogtak, és onnan kapkodták fel a rovarokat.

El is voltam a bíbicekkel, némelyik egészen közel jött. Az egyik iszapnyelven két nagyobb testű cankó közeledett. Ők sem mentek bele a vízbe, inkább a víz és az iszap határán táplálkoztak. Közelebbről jól látszott már, pajzsoscankók.

Sajnos hamar tovább álltak. A nap is egyre följebb kúszott, úgyhogy én is hazamentem.

2. hajnal:
Az első nap eredményessége visszacsábított a helyszínre. Kicsit módosítva a lessátor helyzetén, újra az iszapon ért a reggel. Köd nem volt, és a telihold hatalmas fénye szinte nappali világosságot eredményezett. Sajnos így a madarak is jól láthatták, ahogy a területre érkezek, és később is szálltak vissza a vízre. Az előző napi bíbic tömeg között réti cankókat fedeztem fel. Szerencsére a sátor áthelyezése jobb látószöget biztosított. Ez a nap az övék volt. Több közeli felvételt is tudtam készíteni róluk.

A sátorból ugyan nincs nagy kilátás, de a hangok sokat elárulnak. Nagy pólingokat hallottam. Hát, még egyszer ki kell jönnöm.

3. hajnal:
A korai kelés már rutinosan megy. Megszokottan pakolom magamra a sok holmit, amit be kell cipelnem a területre. 20 perc erőltetett menet. Van abban valami különleges, amikor a sötétben megállok a kis tó mellett, és látom, hogy a víz tele van kisebb-nagyobb foltokkal. Tudom, hogy az mind madár, és ha jól csinálom, akkor szép sorjában az objektív elé kerülnek. Szerencsére ma felhős volt az ég, és tompította a hold fényét. Szépen, észrevétlenül foglalhattam el, most már harmadik leshelyemet. A derengéssel megmozdult a madártömeg. Leginkább hangok sokasága, és a nagyobb testű madarak formájában. A gémek szellemszerűen közlekedtek, és a szürkületben csak sejteni lehetett , hogy hol is vannak.

Napkeltére már teljes volt a kép. Billegetőcankók mozogtak előttem. A partvonalat követve a sekély vízben szépen besétáltak az objektív látómezejébe.

Még őket fényképeztem, amikor kis csapat réti cankó landolt a kb öt méterre lévő iszappadon. Szerencsére ők is felém indultak. Az egyre szebb fényekben szépen pózoltak is nekem.

A korábbi lessátras tapasztalattok miatt javítottam kicsit a kukucskáló lyukakon. Kicsit szélesebb szögben látok ki rajta. Ennek köszönhetem, hogy észre vettem a sátor mellett, kicsit távolabb mocgó cankó csapatot. 15-en voltak, és egyszerre, majdnem szinkronban mozogva táplálkoztak a mélyebb részeken. Sokszor hasig merülve, hosszú csőrüket a vízben tartva haladtak előre. Három közülük betévedt elém is. Nem túl közel, de azért jól mutattak a szép fényekben. Jó ideig tollászkodtak, nézelődtek. Jól láthattam, füstös cankók voltak.

De még csak most jött a java. A sátor fölött reszelős hang hallatszott. Nem is mertem remélni. Három sárszalonka huppant le a növényi szárakkal tarkított részre. Kicsit messze voltak, de némi mozdulatlan várakozás után megindultak felém. Hosszú csőrüket szinte folyamatosan a híg iszapban tartva egyre közelebb értek.

Nem kell mondanom, gyorsan telt a memóriakártya. Mindössze három méterre mozogtak a sátor előtt. Pisszenni sem mertem. Egy riasztásra aztán megmerevedtek, lelapultak a vízre. A közelben szedegető réti cankó is melléjük ért ebben a pillanatban. Mindegyik madár feszülten figyelte, mi okozhatta a riadalmat. Az ebben a pillanatban létrejött kis csapat jelképezi számomra ezeket a madarakat. A laikusnak észrevétlenek, de ha kellő alázattal és kitartással közeledünk, beavatnak életükbe. Fantasztikus pillanat volt. Egy csendélet, ami csak egy rövid ideig létezett.

Ezzel a képpel búcsúztam a területtől. Jó volt. Az alábbi fajlista legyen bizonyíték, hogy nem is akárhol jártam:

Nyári lúd
Tőkés réce
Cigányréce
Fürj
Kárókatona
Bakcsó
Kis kócsag
Szürke gém
Fekete gólya
Fehér gólya
Bíbic
Pajzsoscankó
Sárszalonka
Nagy póling
Füstös cankó
Szürke cankó
Erdei cankó
Réti cankó
Billegetőcankó
Dankasirály

We were on leave in the last week of the summer. I took advantage of the time, and I took a photo of birds. Because of the vernal big rains the Kapos river overflowed, and the water inundated a huge area. Until the more months lasting inundation lured the birds there. Huge bird team fed on the water every day. I sat under the week out with three occasions into the hide. There was a big experience between the birds to be. I was glad the snipe the best, who before the tent three metres fed.
The list of the observed birds:

Greylag Goose
Mallard
Ferruginous Duck
Common Quail
Cormorant
Night Heron
Little Egret
Grey Heron
Black Stork
White Stork
Northern Lapwing
Ruff
Snipe
Eurasian Curlew
Spotted Redshank
Common Greenshank
Green Sandpiper
Wood Sandpiper
Common Sandpiper
Common Black-headed Gull

Nőszőfüvek nyomában / In the wake of helleborine

2010-08-20T16:01:00.008+02:00

A nőszőfüvek időszaka van. Sorra bújnak elő, és bontják szép virágaikat. A Mecsek rejtett völgyeiben több példányuk is Gábor értő szeme élé került. Az egymáshoz oly közel álló fajokat nehéz elkülöníteni. Apró különbségek vannak csak az egymással sokszor hibridizálódó növények között. De nem csak határozni, fényképezni is nehéz őket. A piciny virágok sötét völgyek, vízmosások árnyékos részein nőnek. Bizony kevés fény jut itt már a fotós számára. Éppen ezért most csak egy fénykép kerül bemutatásra a morvai nőszőfűről.

A newer helleborine was in front of camera. Was heavy to take a photo, because the tiny plants are living in dark valleys. The photographer gets of little light here.

Gólyatöcs / Black-winged Stilt

2010-08-13T22:06:00.015+02:00

Dénes, a szemfüles, megint kiszúrt valamit :). Egy belvizes területen jelentős madárgyülekezésre lett figyelmes. Gondoltam, megnézem, mert sok jó fajt említett. A területre érve, bár számítottam rá, mégis meglepődtem. Az egykori meder a sok csapadék miatt ismét megtelt vízzel, és ezt a madarak is kihasználták. Kanalasgém, gólyatöcs, sárszalonka, cankók, bíbicek, és hát még mennyi minden. A terepet gyorsan felmérve találtam egy alkalmasnak tűnő szigetet, ahova a lessátrat fel tudom állítani, és nagy eséllyel tudom a madarakat fotózni. A terv már készen is volt. Hajnali fél négykor kelés, irány a vízpart. Még bőven csillagos volt az ég, amikor kiértem. Még egy hullócsillagot is láttam. Gyors kívánság, sose lehet tudni. Aztán hamarjában összekaptam magam. Mellcsizmát rántottam, és felmálháztam magam. Hátizsák, álcaháló, állvány, lessátor, egy deszka az iszapra... (Valahogy így nézhettek ki az afrikai teherhordók.) Gyorsan neki is vágtam, hogy a kb 60-70 cm-es vizet átlábaljam. Csobbanás nélkül megúsztam. Tapogatózva fölállítottam a sátrat, és becuccoltam. Öt óra, dereng a keleti égbolt. Lassan megelevenedett körülöttem minden. Először a kis vöcskök mozgolódtak.

Szerencsére néha a sekélyebb részbe is kijöttek, így tudtam pár képet készíteni. Röviddel napkelte után a sátor mellett motozásra lettem figyelmes. Alul kikukucskálva láttam, hogy egy billegetőcankó keresgél az iszapon. De nem a tőle megszokott módon. Az iszap helyett a kiálló növényi szárakat vizsgálgatta, és az azokon lévő rovarokat kapdosta el. Addig-addig szaladgált, míg bekeveredett az objektív elé is.

Aztán jöttek azok a madarak, amik miatt jöttem. Gólyatöcs csapat jelent meg a vízen. Először csak távolabb táplálkoztak, de szép lassan haladtak felém. A sok kiálló kóró miatt nehéz volt őket fényképezni, de néhány értékelhető kép azért készült.

Az egyik közelben szedegető töcs lábán sárga gyűrűt vettem észre. Próbáltam több oldalról lefényképezni, hátha ennek segítségével felfedi majd kilétét.

Öt óra hasalás után aztán kikecmeregtem, a nyakam már nem nagyon akart mozogni. Nagy élmény volt. Igaz, hogy jó pár faj csak a sátor mögül kiabált, de talán lesz még lehetőségem újra próbálkozni.
Már csak ki kell kecmeregni ezzel a sok holmival...

The sunrise on the wet area have found. I was watching from the tent the birds moving here. I was to take a photo of the stilt mostly. One of the stilt were even coloured rings on his foot.

Szülinapi szajkó / Birthday jay

2010-08-08T21:14:00.009+02:00

Ott kezdem, hogy márciusban elköltöztettem a madáritatót. Olyan fajokat szerettem volna idén fényképezni, amikre nagyobb esélyem van az erdőben, mint a tavalyi bokros területen. Találtam is egy jónak tűnő tisztást az erdő szélén. Egy kis cipekedés, kalapácsolás, vízhordás után már állt is a kis itató és a leskunyhó. Már csak a madarak hiányoztak. Hordtam is a vizet szorgalmasan, és amikor időm engedte, fotózni is beültem. Vagyis csak fotóztam volna, mert a madarak csak nem jöttek. A környéken pedig rengeteg madárka mozgott. Jöttek-mentek, akárhányszor csak kint voltam, de az itatót semmibe vették. Egyszerűen átrepültek fölötte. És az elmúlt fél év így telt. Darazsak, szitakötők, lepkék, gyíkok, mind látogatták a kis vizes medencét, de madár egy se szállt le. Persze mindig reménykedtem, hogy talán majd most, de akkor sem.
Szóval ilyen előzményekkel indultam el vasárnap hajnalban. Elhatároztam, hogy a mai nap lesz a választóvonal, ha ma sem jön semmi, szétszedem az itatót, és egy időre pihentetem a projektet. Fél ötkor már az erdő szélén voltam. Kicsit korán érkeztem, mert még vaksötét volt a fák között. Hiába, rövidülnek a nappalok. Úgy jó fél óra várakozás után már annyira derengett, hogy az ösvényen be tudtam botorkálni a tisztásig. Pár pókháló lefejelése után beültem a lesbe, és vártam. Talán még egy kicsit szundítottam is. A nagy meditációból madárcsapat hangja riasztott. Őszapók és cinegék járták a környező bokrokat. Sajnos, ahogy jöttek, úgy mentek is. Már nem is mérgelődtem. Újabb fél óra csönd. Aztán koppan a les teteje! Amolyan határozott dobbantás volt. Már tudtam, mielőtt megláttam volna. Szajkó érkezett az itatóra. Nem hiszem el! Le is szállt inni.

Újabb dobbantás. Még egy szajkó! Nem maradtak sokáig, valamit nyikorogtak szajkóul, és már tovább is álltak. Hát mégis? Azt hiszem marad még egy kicsit az itató. A két szajkó esélyt adott egy kis hosszabbításra. Tovább már nem is maradtam, ébredezik a család, és ma nagy nap van. 31 éves lettem. Készülnek a meglepetés rajzok, és a finom ebéd, meg a torta. Otthon a helyem...

This year has not yet been photographed birds on the drinking. The birds did not use it. I went today morning out too few hope. But now I was finally successful. Two Jay came to drink. This was a birthday gift for me. I'm 31 years old.

Sólyomsztori / The story of the falcon

2010-08-03T22:10:00.020+02:00

Tavasszal nagy hír kelt szárnyra baranyai madarász körökben. Vándorsólyom pár vert tanyát a Mecsekben. Régóta mutogatják magukat, de költésükre ez idáig még nem volt példa. Nagy öröm ez a természetvédőnek, mert nem is olyan rég még az országból eltűnt madarak között tartották számon. Vigyázták is a párt, ahogy kell. Hét lakat őrzi a revír pontos helyét. Elmúlt a tavasz, kicsit el is feledkeztünk róluk. Aztán jön a hír, fiatal vándorsólymok mutatkoznak a költőhelyen. Hej, sikeres volt a költés! Két fióka is röpült. A fiókákra pedig (legalábbis az egyikre) nagy feladat vár. Részese lesz az országos sólyomvédelmi programnak. A tervek szerint kis hátizsákot kap, amivel tudatja majd a szakértőkkel, hogy élete további részében milyen és mekkora utat fog megtenni, hol talál magának párt, és hogyan gyarapítja majd e nemes fajt, amikor eljön az ideje.

De ne menjünk ennyire előre. Előbb meg kell fogni a madarat. Ennek sólyoméknál egy módja van, csalival helyhez kell szoktatni, és ha már biztos a jelenléte, akkor speciális hálóval befogni. A csali ilyenkor szokásosan galamb. A vándorsólyom örömére, és hát valljuk be, a galamb kárára. Nekem sem kellett több, kiváló alkalom lehet a fotózásra. Az első beetetés sikeres volt! A másodiknál már én is ott voltam. Méghozzá négy méterre a galambtól, egy lessátor takarásában.
Innentől vált izgalmassá a dolog. Alig fél óra várakozás után a galamb nyugtalanná vált, és pár pillanat múlva már hallottam is a sólyom gyors szárnycsapásait. Többszöri próbálkozás után (látszik még tapasztalatlan a fiatal madár), sikeres volt a vadászat. A vándorsólyomra jellemző módszerrel a felreppenő galambot lerúgta, és már ott is állt rajta teljes életnagyságban a fiatal hím vándorsólyom. A négy méteres távolságból akár szabad szemmel is mindent láthattam, de az objektíven keresztül hihetetlen látvány volt.

Ilyet csak természetfilmben lát az ember. A madár nem sokat teketóriázott, egyből tépni kezdte a prédát.

Toll, bőr, hús mindegy volt, vadul kebelezte befelé. Az iram aztán lassan csökkenni kezdett, elfáradt a nagy munkában. Ilyenkor nézelődött, és erősen lihegett, ugyanis a hőmérséklet is erősen kúszott felfelé. Látszott, hogy nem tetszik neki a meleg.

Közel két óra falatozás után a sólyom megunta a dolgot. Jól is lakott, melege is volt, elvonult hát pihenni. Felült a közeli árnyékos sziklafalra, és onnan bámészkodott.

Egyszerűen szenzációs volt. Egy ritka madár életébe nyerhettem bepillantást. A vad csillogás a szemében, a nemes tartás, a hihetetlen precizitás, ahogyan ez a ragadozó működik. Lenyűgöző, félelmetes és csodálatos.

A történet vége aztán sikerrel zárult. A fiatal tojó megkapta a jeladót, hogy segítse a fajhoz kapcsolódó természetvédelmi munkát. Reméljük innen pedig egy új történet kezdődik, a mecseki vándorsólymok története.

Peregrine falcons hatched first in the Mecsek in this year. The young birds are involved in the species action program. One of the birds got a signaller. I get one opportunity before the capture to the photography. I may have seen close range entirely the nourishment of the hawk. Observing this noble bird was a very good experience.

A hónap képe / The picture of the month

2010-08-01T09:10:00.008+02:00

Júliusban sokat mászkáltam az éppen virágzó védett növények után. Pontosabban néhány orchidea volt a célpont. A kedvencem ezek közül a bíbor sallangvirág lett. Szabadságról visszatérve első dolgom volt, hogy utána járjak ennek a virágnak. Félő volt ugyanis, hogy a virágzást idén is lekésem, mint ahogy az előző két évben ez sikerült. Szerencsére nem így történt. Gyuri barátom segítségével éppen időben érkeztünk. Az eldugott kis élőhelyen szépen virágzott a keresett növény. A fotózást kissé megnehezítette a sallangvirág sajátossága, miszerint mézajkai hosszan megnyúlnak, Sokszor 5-6 cm-nél hosszabbra is. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezekkel a virágokkal, mert sehogy sem akartak beleférni a fényképező keresőjébe. Aztán végül mégis találtam egyet, ami még csak most kunkorodott. Már csak a hátteret kellett belőni, és elkészülhetett a kép a bíbor sallangviráról.

A fotó Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f:8, 1/350, ISO 200 beállításokkal, állvány segítségével készült.

I was walking lot after the blooming orchids in July. I had to hurry so not to want to miss the flowering. Fortunately, I arrived in time to the place. The flowers were very beautiful. Was heavy to take a photo, because the flowers have a long spur.

Újabb orchidea / New orchid

2010-07-21T22:29:00.010+02:00

Sokan nem is tudnak a létezésükről. Karcsú termetükkel, zöldes színükkel szépen megbújnak az erdei aljnövényzetben. Szerencsére én találkozhattam velük. Már a nevük is szépséges, nőszőfüvek. Orchideák a javából. De, hogy ezt láthassuk is, le kell hasalni, és közel kell hajolni. Alig 1-2 cm-es virágaikat csak így csodálhatjuk meg. A népes családból most a lilakocsányú nőszőfűhöz volt szerencsém. A terepi kalauzolást, és a szakértő segítséget a határozásban ez úton is köszönöm Gábor kollégámnak.

I expanded my photo collection with a new orchid. His name is Epipactis tallosii.

Szitakötős este / Dragonfly evening

2010-07-18T22:40:00.009+02:00

A család rákapott a horgászatra. Nemcsak a feleségem, de már a gyerekek is folyton a vízparton lennének. Ezért hát a legutóbbi hétvége is ennek a jegyében telt. Délutáni pecázásunk estébe hajlott. A folyamatos bevágás-bedobás-csalizás közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyópart tele van szitakötőkkel. A lemenő nap fénye szépen megvilágította őket, amikor egy-egy kiálló növény csúcsán megpihentek. Két kapás között muszáj volt néhány kép erejéig rájuk is figyelnem.

We went to fishing with my family. The waterfront was full of dragonflies. They glittered nicely in the sunset.

Szép orchidea / Beautiful orchid

2010-07-13T13:06:00.005+02:00

Ritkák, gyönyörűek, sokszor aprók, rejtőzködők, titokzatosak, fantasztikus növények, és a miénk. Nem kell trópusi vidékre kalandozni, itt vannak erdeinkben, rétjeinken, vízpartjainkon. Amióta a védett növények fotózásával foglalkozom, rabja vagyok ezeknek a szép virágoknak. Legutóbb is egy képviselőjükkel találkoztam, Gyuri barátom segítségével. Hazánk legnagyobb termetű, fokozottan védett orchideája a bíbor sallangvirág.

The orchids are beautiful flowers. They are rare and mysterious as well. Recently I met a beautiful orchid. I did not find his English name unfortunately. His scientific name Himantoglossum caprinum.

A hónap képe / The picture of the month

2010-07-09T21:28:00.007+02:00

Egy rövid szünet után újra jelentkezem. Az elmúlt hónap alatt töltöttük két hetes szabadságunkat Tolnanémediben. Természetesen a fényképező is előkerült, bár most kevés eredménnyel. Nyomába eredtem a sárgarigónak. Sajnos kemény fickó, nehezen adja magát, úgyhogy a tervem, miszerint most róla írok, nem jött össze. Ehelyett egy aprócska jószág kerül a hónap képe sorozatba. Sárgarigós leskelődéseim rendszerint hajnalban vagy késő délután történtek. Mivel említett madárka nem volt hajlandó közelről is mutatni magát, mással kellett elütni az időt a lesben. Szerencsére ilyenkor nyár derekán mindenféle sok lábú lény jön-megy mindenfelé. Így volt ez ezen a reggelen is. A les mélyén ülve nézelődtem jobbra-balra, amikor észrevettem egy szöcskét a leveleken. Nem mutatott semmi érdekeset egészen addig, amíg a felkelő nap sugarai rá nem estek. Abban a pillanatban megelevenedett a levélzet, és rajta a kis zöld szöcske. A szép színhatás fényképre kívánkozott. A fényképezőt felé fordítottam, és lőttem pár kockát. Csak most, hogy a képeket feldolgoztam, vettem észre, hogy egy lába hiányzott. Nem hat, hanem csak öt lábú pajtásra leltem a sárgarigó mentes hajnalon.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5,6, '/30, ISO 200 beállításokkal, állvány segítségével készült.

This picture was taken after a fruitless bird watching. The rising sun illuminates this little grasshopper. I noticed only at home that his one leg was missing.

A hónap képe / The picture of the month

2010-06-04T16:19:00.008+02:00

Májusban a hónap képét a gyurgyalagokat bemutató fényképek közül választottam ki. Nagyon megkapó volt, ahogy a hím a nász reményében különböző ajándékokkal próbált kedveskedni a tojónak. Sokszor sikertelenül, mert az holmi lószúnyoggal nem érte be. Így hát csak ültek egymás mellett, amíg egy jobbnak tűnő ajándéknak való arra nem vetődött.

A kép Pentax ist Ds fényképezővel, Sigma 70-300 optikával, f6/7, 1/60 ISO 200, rekesz előválasztás, manuál fókusz beállításokkal, állvány segítségével készült.

In May is the picture of the month the "European Bee-eater pair". The picture presents a moment of the gifting.

Gyurgyalagok / Bee-eaters

2010-05-25T17:42:00.014+02:00

A Tolnanémedin töltött hosszú hétvégére fotós tervekkel érkeztem. Sajnos az eredeti elképzelésem nem jött össze. A korábban megtalált nyaktekercs nem költött, a búbos banka projekt pedig átment mezei veréb telepítésbe. :) A kihelyezett odút ugyanis ők foglalták el, nem pedig a banka. Mit volt mit tenni, nagy dérrel-durral kirohantam a tavalyról már ismerős gyurgyalagjaimhoz. Már egy ideje visszajöttek, és a mostoha időjárás ellenére már a költőhelyen kell lenniük. Napnyugta előtt kiraktam egy beszállóágat, és egy lessátrat, hogy majd hajnalban kitelepszek pár órácskát.

Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerítés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem.

E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibírok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bőven fiókákat etetnek. Az első látogató is seregély volt a beszállóágon.

Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették.

Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet.

Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász időszaka, melynek rituáléja van. A hím megajándékozza a tojót, mielőtt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy ízletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hím odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz.

Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzített élménnyel indultam haza.

I photographed bee-eaters the last weekend. I observed the moments of the courtship.

Páfrányok között / Between ferns

2010-05-20T18:29:00.012+02:00

Napokkal ezelőtt a Mecsekben számomra eddig nem ismert páfrányfajra bukkantunk. Most nyílt csak lehetőség, hogy fényképezővel is megnézzem ezt a védett növényt. Csapzott az erdő az elmúlt napok viharaitól, de a víznyelő oldalában lévő hölgypáfrányos mellett ott várt a pelyvás pajzsika is. Jól megnéztem magamnak. Szép formájával talán a szépen kunkorodó friss hajtásai tetszettek.

Páfrányfotózásból arra ocsúdtam, hogy egy ökörszem hevesen énekel mellettem. Nem nagyon akart elmenni, akármit is csináltam. Aztán rájöttem, mi lehet az oka. A közelben lévő ágkupacban 3 éppen kirepült ökörszemfióka mozgott. Őket féltette a papa. A fiatalok még nem annyira óvatosak, ezért egy két képet tudtam készíteni a még sárga csőrű apróságokról. Aztán hagytam őket, hadd nyaggassák még szüleiket néhány zamatos hernyóért.

A hazaút sem telt eseménytelenül. Az út menti vadrózsa csúcsán cigánycsuk hintázott. Nem tudtam ellenállni. Leparkol, ablak leteker, fényképező elővesz. Szerencsére az autó jó álcának számít, van úgy, hogy a madarak nem törődnek vele. Kiderült, hogy csukéknál is nagy a sürgés-forgás. A bokorból fiókák kérő hangja hallatszott. A hím és a tojó is szépen hordta a táplálékot az utódoknak. Azért az "apuka" szakított néha arra is időt, hogy pár strófával hirdesse a bokor csúcsáról, hogy ki is az úr a háznál.

A few days ago came a protected fern in my way. This is the Scaly Male Fern. I looked now at with my camera. Fresh shoots were the most beautiful form. Beside the ferny was many twig in a heap. In this heap moved three wren nestlings. They were very nice, as they begged their parents for food. I have along the road also met a pair Eurasian Stone Chat. I stopped beside them until a picture.

Kiállítás / Exhibition

2010-05-10T21:46:00.005+02:00

Május 15-én rendezvénnyel egybekötött fotókiállítás nyílik Pécsett a Plázában. A rendezvény célja, hogy betekintést engedjen a Mecsek és környéke madárvilágába. 15 nagyméretű plakát hirdeti a madarak szépségét és sokszínűségét. A 15 fotó közül 14 saját szerzemény. A kiállítás megnyitóján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Helyi Csoportja tart egész napos bemutatkozó rendezvényt, ahol a madarak kerülnek a középpontba.

Várunk minden kedves érdeklődőt.

Nőszirom / Iris

2010-05-07T21:27:00.011+02:00

Csodaszép virágok között jártam. Laci barátom útmutatását követve kicsit elkalandoztam. Nem a hegyek, szurdokok, vízmosások között kerestem a szépségeket, hanem a Mecsek lábánál elterülő vizenyős réteken. A kicsit süppedős talajon bizonytalan a járás. Minden lépésre víz préselődik ki a földből. Nehezíti a dolgot, hogy folyton a felreppenő bíbiceket nézem, így egy kicsit botladozom is. A félcombig érő fű tarka a virágoktól. Leginkább a réti boglárka sárgája dominál, ami közé itt-ott rózsaszín és kék is vegyül. Igazából a kéket keresem. Rövid nézelődés után meg is találom az elsőt, aztán a többit is. A sárga mező fölé magasodik a szibériai nőszirom.

Nagyon szép, méltóságteljes növény. A sárga boglárkák pedig szép kontrasztot adnak a kicsit lilába hajló kékségnek.

Miután alaposan körbejártam a témát, és indulni akartam, feltűnt még valami. Kisebb termetével elveszett a magas fűben, de szerencsére észrevettem. Néhány tő nyári tőzike bújt meg szerényen a nőszirmok árnyékában.

I went in the days on wet meadows. I found beautiful protected plants. I photographed the beautiful Siberian Iris and the modest Summer Snowflake.

A hónap képe / The picture of the month

2010-05-05T21:35:00.008+02:00

Az aktuális hónap képe április utolsó napján készült. A hétvégét megint Tolnanémediben töltöttük. Késő délután volt már, mikor a határban jártam. A búbos banka telepítési projektemet ellenőriztem. Kicsit bosszúsan gyalogoltam vissza az autóhoz, mert a bankák egyenlőre nem az én terveimnek megfelelően gondolkodnak. A közeli bokor csúcsán egy sordély énekelt. Gondoltam, ha már itt vagyok, megpróbálok egy-két képet készíteni. Csak úgy találomra lehasaltam a fűbe a bokor közelében, és vártam, hogy a madár a megfelelő szögbe kerüljön. Várakozás közben észrevettem magam mellett egy katicát. Mivel a sordély váratott magára, az objektívet a bogár felé fordítottam. Szépen csillogott a már lemenő nap fényében. Néhány kocka után azonban a sordély visszajött, és a katica már nem volt érdekes. Otthon vettem csak észre, hogy mit is fotóztam. A kis bogár páncéljában visszatükröződik a nap, amint éppen a horizonton áll. A katica pedig a nap utolsó fényeiben még kinyújtóztatta lábát, mielőtt nyugovóra térne. Kedves kis pillanat lett. Így hát a kép elnyerte a hónap képe címet.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, f5/6, 1/90, ISO 200, rekesz előválasztás beállításokkal készült.

I chose the picture of ladybird in this month. It is the interest of the picture, that the sunset is reflected on the back of the beetle.

Cankólesen / Sandpiper photography

2010-04-29T21:27:00.015+02:00

A legutóbbi találkozás a gólyatöccsel nem hagyott nyugodni. Annak érdekében, hogy a madarak közelebb jöjjenek, tennem kellett valamit. Jobban kell álcáznom magam. Hamarjában egy hevenyészett leshelyet készítettem a lecsapolt tó medrébe. Az iskolában annak idején jól megtanult szabályt követtem. "Anyag nem vész el, csak átalakul." Ez annyit tesz, hogy a kiselejtezett szúnyogháló, mely eredeti funkcióját már nem képes betölteni, lessátor alapanyaggá lépett elő. Nem hiába hordoztam hónapokig a csomagtartóban, most végre hasznát veszem. Néhány leveles ág és az álcaháló (ami mellesleg korábban halászháló volt :)), és máris készen várt a rögtönzött lessátor.

Másnap reggel szépen megágyaztam az iszapon, és vártam a madarakat. Sajnos a töcsök nem voltak a vízen, de néhány partimadár mozgott a túlsó oldalon. Nincs mit tenni, várni kell. Bámészkodás közben feltűnt egy "púp" a vízen. Nem tudtam mire vélni a dolgot. A sekély vízben lassan mozgott, de mindenfajta úszó mozdulat nélkül. Akkor vált világossá, hogy mit látok, amikor a valami kimászott az iszapos sekélyesbe. Először egy fejet vettem észre, amint a púp emelkedett ki a vízből. Ebből már rájöttem, hogy teknőst látok. De miért nem mozog a lába? Hát azért nem, mert alatta volt még egy teknős, aki az előbbit a hátán cipelte. Leesett a tantusz. Párzó mocsári teknősöket látok.

Nem is gondoltam volna, hogy ez a két szerelemittas teknős még hasznomra lesz a madarak csalogatásában. Pedig így lett. A nőstény elég nehézkesen mozgott, ahogy a hímet a hátán cipelte. Amerre ment, alaposan felszántotta maga után az iszapot, és azzal együtt felkeverte az iszapban lakó férgeket is. Ez keltette fel a cankók figyelmét, és szép lassan lekövetve a teknősök nyomát az én lesem előtt kötöttek ki. Nyomtam is bőszen az exponálógombot, hiszen réti cankók és billegetőcankók táplálkoztak előttem alig 4 méterre.

Sajnos a gólyatöcs ezúttal elmaradt, de ezek a kedves kis madarak kárpótoltak érte.

I photographed sandpipers this time in the drained lake bed. Mating european pond tortoises have helped in this, who stirred up the sludge. Thus, in the vicinity attracted the birds.

Gólyatöcs / Black-winged Stilt

2010-04-28T21:37:00.008+02:00

A tavalyi év kisebb-nagyobb sikerélményein felbuzdulva elhatároztam, hogy az idén is folytatom a vízparti fotózást. Annak rendje és módja szerint az előre kigondolt koncepció alapján készítettem is egy fix leshelyet. A minap csak ellenőrizni ugrottam be, hogy lássam, milyen mozgás van a les körül. Egyenlőre nem tolonganak a madarak, mint a terveimben. :) De az egyik leeresztett tó medrében figyelemreméltó mozgást tapasztaltam. Olyan fajok táplálkoztak az iszapban, amelyeket még nem sikerült fotóznom. A terepviszonyokat és a madarak mozgását figyelembe véve egyik reggel vissza is tértem álcahálóval felfegyverkezve, és befeküdtem a tómederbe. Az első számú célpont a gólyatöcs volt. Két egyed is keresgélt a sekély vízben. A megjelenésem okozta kisebb riadalom elmúltával egyre közelebb kerültek hozzám. A kívánt távolság, vagy inkább közelség, egyenlőre még nincs meg, de azért már készültek értékelhető fotók. A közelebbi felvételekért kell még egy kicsit dolgozni.

The result of this year's first waterside photography was the stilt. I still need to work for the nearby photos.