2009. február 20., péntek

Ritka (és) szép madárkák

Kis hazánk egyik ritkaságával hozott össze a szerencse. Gyuri barátom ötletén felbuzdulva sövénysármány nézőbe indultunk. A nagyharsányi Szoborparkban a megszokott téli látvány fogad. Ám a hétköznapi álca "kincseket" takar. Laci és Gábor is csatlakozik hozzánk, így már kis csapatot alkotva, a szobrok között sétálva a gyepet kémleljük, és buzgón fülelünk. Az én figyelmemet lekötik a köveken ugráló rozsdafarkúak, ám Gyuri fülét hegyezi, és már hallja is, amiért jöttünk. Előttünk a fűben 2 sövénysármány szedeget. Kicsit nagy a távolság, ehhez rövid az objektívem, ezért hasra vágom magam, és olyan kúszásba vágok, amit egy indián is megirigyelne. Bőszen csattog a fényképező, és már majdnem a kellő távolságban vagyok, mikor a két jámbor madárka megunja a kíváncsiskodásomat, és továbbáll. Az eredmény így is több, mint amire elsőre számítottam.


Ráadásként az itt telelő hajnalmadár is megmutatta magát, bár ő nem volt ilyen bizalmas velem, a megfelelő távolságot betartotta.

2009. február 18., szerda

Meggyvágók napja

A tél végére megérkezett nagyobb hó, és egy kis zimankó újra összerántotta a madarakat az etető köré. Újra nagy a sürgés-forgás a napraforgó körül. Szén-, barát-, kék cinege, mezei veréb, zöldike, fenyőpinty, vörösbegy alkotják a csapatot. És végre a meggyvágók is képviseltetik magukat, immár 3 versenyzővel. Szinte mindíg volt egy a tálcán zsibongó tömegben. És a beszállóágat is használták, így lehetőségem volt szép egészalakos képet is készíteni róluk. A sok meggyvágóportré közé jutott pár egészen elfogatható habituskép is.

2009. február 3., kedd

A hónap képe

Eltelt a január, és itt az ideje, hogy a hónap képe kitüntetést odaítéljem. Jó pár alkalommal sikerült az etetők mellé felállított lesekből fényképeznem. Néhány új faj is gazdagította a palettát. Ezek közül a választás egy vörösbegyre esett.
A Mecsekben kihelyezett etetőn jött be párszor az objektív elé. Az etető már vagy egy hónapja üzemelt. Szép forgalom is volt, de vörösbegyet csak a környező bokrokban lehetett látni, vagy csak a "cippogó" hangját hallani. Nem is gondoltam, hogy sikerülhet lekapni, mert eddigi megfigyeléseim szerint nem volt jellemző a napraforgós tálcán. Délután járt már az idő, gondoltam lassan el kellene indulni, amikor a tálcára helyezett beszállón megjelent. Nagy szemeivel csak nézett felém, majd pár másodperc múlva elrepült. Na ennyi volt, mondom. De akkor hirtelen megint a tálcán volt, és akkor már a magok közül is szedegetett. Úgy vettem észre, hogy a pintyek által szétmorzsolt és lepotyogtatott morzsákat kapkodta fel. A jelenet aznap még többször megismétlődött, és néhányszor még pózolt is a kamerának. Sikerült néhány igazán vörösbegyes képet készíteni. Igazán kedves kis madár, ráadásul először tudtam fotózni.


A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 optikával, állványról készült, f6,7, 1/180, ISO400 beállításokkal, manuális expóval. Az eredeti fekvő formátumot állóra vágtam az utómunkák során.